Reformkór

A költségvetés köszöni szépen, jól van - a választások előtt ezt válaszolgatta Gyurcsány Ferenc minden, a nyomasztóan alakuló deficittel kapcsolatos kérdésre. Közben nemcsak azzal volt perfektül tisztában, hogy az adott pillanatban - finom eufemizmussal - nem mond igazat, hanem azzal is, hogy amennyiben győzelemre vezérli a kolíció két pártját, azt követően egészen mást fog mondani.

A költségvetés ugyanis értelemszerűen nincs jól, és egy ideig még nem is lesz. Ezt természetesen 2006. április 9. előtt is tudtuk, évek óta emiatt búsong boldog és boldogtalan - a médiaközgazdászok jobboldalisággal legkevésbé sem vádolható szegmensét is beleértve -, legfeljebb a politika tette zárójelbe a témát. Balról azért, mert hülyén nézett volna ki, ha beismerik, négy éven keresztül a kormányzás helyett pusztán a kormányon maradással törődtek. Jobbról meg azért, mert ha ezt a sztorit menedzselik, nehezen tudtak volna ígérni annyit, amennyit.

A kormány az elmúlt négy évben voltaképpen nem csinált semmit, azonkívül, hogy a ciklus első felében Medgyessy Péterrel a főbársonyszékben - Gyurcsány Ferenc tanácsadása mellett - beváltotta ígéreteit, és elköltötte a pénzt, amit a Fidesz a széfben hagyott. Sőt többet is. Az új miniszterelnök pedig mindenekelőtt egy egész ciklust is szeretett volna magának az ölébe puccsolt fél után, így másfél év alatt politikája logikájából adódóan sem koncentrálhatott a cselekvésre. Csak a kommunikációra. Bejött neki.

És a választások után minden megváltozott. Azaz változik, apránként. Szépen építgetik-formálgatják a reformhangulatot, úgyszólván mindenki egy irányba húz - csak az ellenzék nem tudta még eldönteni, hogyan kellene viselkednie, hogy alkotónak látsszon -, a kormányzati szándékokkal teljes összhangban. Sorra jönnek elő mindenféle intézetek, hiteles és önjelölt szakértők - részben a maguk erejéből, részben feltehetően a központi forgatókönyvnek megfelelően -, minden napra jut nagy horderejű ötlet és javaslat, a régi-új miniszterelnöknek szinte egyebet sem kell tennie, csak szemezgetni a jóból.

Meg tervezni, értelemszerűen. Mert nem utolsó sorban kommunikációs gyakorlat ez is, a felszínen okvetlenül. A Világgazdaság szerint például máris betiltották a megszorítás és a megszorító csomag szavak és szókapcsolatok használatát. Ehelyett átalakításról, dinamizálásról, hatékonyságról, igazságosságról kell szónokolniuk az illetékes politikusoknak. Hiszen a lakossággal (polgárokkal) muszáj elhitetni, hogy ami történni készül, az nem a bőrükre megy, hanem az érdekükben áll. Továbbá azt is, hogy most van itt az ideje, és a kormány ezt pompásan felismerte.

Pedig. Az, hogy az úgynevezett nagy elosztórendszerek gyökerestül indokolt átalakítása még hátravan, egyebek közt a Medgyessy–Gyurcsány-kurzus bűne-hibája. Nemcsak az övé, minden előde is sokat tett, hogy megoldatlanok maradjanak a közigazgatás, az önkormányzati rendszer vagy az egészségügy alapvető gondjai, de ha valamikor, éppen 2002 után lehetett volna lendületet venni. De pénz volt, a legendás ígéretek a kampányban elhangzottak, jöttek az önkormányzati, utánuk az európai parlamenti választások.

Önkormányzati választások az idén is lesznek, de mintha ezúttal ez nem lenne szempont. Annyira. Talán. Hátha. Most elképzelhetőnek sejlik, hogy a megalakuló kormány valóban reform értékű terveket prezentál júniusban, amelyekkel a parlament elpepecselhet nyáron. A legnagyobb kérdés az, hogy a verbális reformpolitika tényleges reformokra épül-e, vagy a szavakkal a semmit csomagolják be csupán, ahogyan azt az elmúlt másfél évben tehetségesen tették. És előtte van még egy menet, a miniszterelnök megküzdhet saját szocialistáival, akiknek helyben nehéz lesz megmagyarázniuk embereiknek, hogy nincs pénz, vagy hogy megszűnnek a háttérintézmények, amelyekben jó pozíció ígérkezett nekik. Gyurcsány mindazonáltal csak megbirkózik ezzel is, hiszen ha másfél év alatt képes volt konszolidálni az MSZP-t és egy irányba terelni az ebben a pártban általában szanaszét tartó érdekeket, akkor a nagy győzelem után megdicsőülve még inkább demonstrálhatja gyarapodó erejét.

Mindenesetre úgy kell mutatnia és tennie valamit - még egyszer -, hogy az emberek tényleg ne azt érezzék, szűkülnek a lehetőségeik, kevesebb a pénzük. Nem kizárt, hogy ezúttal ez is menni fog. Akár őszre is bejöhet nekik. Megszorításokkal kampányoló párt még úgysem nyert - nemcsak helyhatósági, semmilyen - választásokat. Bár megszorításokról természetesen szó sincs. Dinamizálásról van. Nyilván.