Ingatag vér- és dacszövetség

A hétvégi spanyolországi választások egyik üzenete az, hogy az európai választó feje felett lehet politizálni, figyelmen kívül lehet hagyni masszív és majdnem totális ellenkezését az agresszív amerikai külpolitikával és az iraki háborúval szemben - de csak egy darabig. Arra pedig egyetlen európai politikus sem számíthat, hogy a polgáraik készek még véráldozatot is hozni.

José-Maria Aznar miniszterelnök a spanyolok 90 százalékának ellenkezése mellett támogatta George W. Bush-t egy évvel ezelőtt, amikor Amerika Irak megtámadására készült. Pártját ennek ellenére újra megválasztották volna - Aznar nyolc éve alatt a spanyol gazdaság jobban duruzsolt, mint bármikor Franco óta -, ha közbe nem jön a madridi mészárlás, amit a kormány azonnal és ügyetlenül a baszk szeparatistákra kent.

A te háborúd - a mi halottaink

A spanyoloknak láthatóan nem tetszett, hogy a kormány palira veszi őket. Úgy tűnik, hogy Madridban Aznar és George Bush barátsága miatt robbantottak fel kétszáz embert, és ez még kevésbé tetszik nekik. "A te háborúd - a mi halottaink" - állt az Aznar ellen tüntetők egyik transzparensén a spanyol választás napján. Aztán ellenzékbe küldték a pártját.

Egyelőre nem egyértelmű, hogy a merénylet és a kormányváltás hogyan fogja befolyásolni a spanyol külpolitikát: kiüti-e Spanyolországot Amerika európai szövetségesei közül. Egyesek szerint biztosan: a szocialisták eleve azzal kampányoltak, hogy visszahozzák a katonákat Irakból; a háborút és a megszállást elítélték. A választás másnapján a szocialista kormányfőjelölt azt mondta, hogy újra fogja orientálni a spanyol külpolitikát Franciaország és Németország felé, picit elfordulva Washingtontól. Ennek komoly hatása lehet más európai országokban is. "A spanyol kormányváltás még jobban el fogja szigetelni Blairt és Berlusconit Európában" - jósolja John Palmer, az Európai Politikai Központ nevű brüsszeli kutatóintézet igazgatója.

Mások szerint kicsit korai még kijelenteni, hogy a spanyolok kihátrálnak az amerikaiak mögül. A szocialisták azért kampányoltak olyan magabiztosan Amerika és az iraki háború ellen, mert egyáltalán nem számítottak rá, hogy megnyerik a választást és be is kell tartaniuk ígéreteiket. A kormányfőjelölt már most arról beszél, hogy júniusig biztosan maradnak a katonák, aztán hazahozza őket, ha nincs új ENSZ-mandátum. "A spanyol kormány kötelezettségeket vállalt [Amerikával szemben]. Ezek megsértése nekik sem érdekük, aligha táncolnak csak úgy vissza... az amerikaiak rájuk fognak csimpaszkodni" - mondja egy biztonságpolitikai ügyekben tájékozott brüsszeli uniós diplomata.

De hosszabb távon mindez majdnem mindegy. Biztos, hogy a madridi merénylet nagyon megemelte az európai vezetők számára az Amerika melletti kiállás árát. Mostantól még sokkal nehezebb lesz egy európai állam vezetője számára, hogy kövesse George Bush-t. Egy bizonytalan, bizalmatlan, félig-meddig ellenséges közvéleménnyel még szembe lehet menni. De az iszlámista katasztrófaterrorizmustól megszeppent, mérges választókkal, akiknek nagyon nem tetszik Amerika háborúja, már kevésbé. Tony Blair Angliában, Jan Peter Balkenende Hollandiában, Silvio Berlusconi Olaszországban és Leszek Miller Lengyelországban ezek után kétszer is meg fogja gondolni, mit tegyen, ha George Bush megint fegyvert, paripát kér.

A központi probléma az, hogy a véleménykülönbség nem elsősorban az amerikai és európai vezetés, hanem az amerikai és európai emberek közt van. A szakadék egyre szélesebb. A Pew Research Centre márciusi felmérése szerint az európaiak kevésbé bíznak meg Amerikában, mint valaha. A németek 82 százaléka, a franciák 78 százaléka és a britek 58 százaléka bizalmatlan az Egyesült Államokkal szemben, ami átlagosan 8-10 százalékkal magasabb érték, mint egy évvel ezelőtt. A megkérdezettek átlagosan kétharmada szerint Európának sokkal függetlenebb külpolitikát kellene folytatnia. Ezeket a mutatókat a politikusok csak ideig-óráig hagyhatják figyelmen kívül. A demokrácia lényege az, hogy a vezetők előbb vagy utóbb kénytelenek odafigyelni arra, hogy mit gondolnak az emberek.

Nagyon nehéz katonai szövetséget építeni olyan országok között, amelyek a) nem értenek egyet a fenyegetés jellegében és súlyosságában és b) nem értenek egyet abban, hogy hogyan lehetne legjobban kezelni ezt a fenyegetést. Az amerikai vezetés és az amerikaiak többsége piszok komolyan veszi a globális terrorizmust és a tömegpusztító fegyverekkel kokettáló latorállamokat - az európaiak meg nem. Ennyi. Az európaiak többsége szerint az amerikai túlreagálják az egész "terrordolgot", ráadásul sokan úgy gondolják, az Egyesült Államok csak "az olaj" miatt támadta meg Irakot (forrás: Pew Research).

A szakadék egyre szélesebb

Az emberek többsége itt egyszerűen nem hisz komolyan abban, hogy valaki majd egyszer felrobbant egy taktikai atomtöltetet a városukban. Még kevésbé tartanak Iraktól, Líbiától, Észak-Koreától vagy Irántól. Több európai gondolja úgy, hogy Izrael vagy Amerika fenyegeti a világbékét, mint ahányan a fent említett diktatúráktól tartanak (forrás: Eurobarometer, 2003 november). Ilyen alapokra nehéz vér- és dacszövetséget építeni.

Ennyiben persze a madridi merénylet éppenséggel Amerika karjaiba lökhetné Európát: az amerikai kormány állandó szövegelése a terrorizmus elleni háborúról, ami láthatólag kicsit már irritálja az európaiak nagy részét, talán most majd kicsit máshogy fog csengeni.

A baj csak az, hogy az európai közvélemény szerint az amerikai orvosság rossz. A probléma amerikai kezelése nem megfelelő. Az európaiak többsége szerint az Egyesült Államok viselkedése, George Bush "arroganciája" és az iraki megszállás nem csökkenti, hanem növeli a terroristaveszélyt (legutóbb nem más, mint az Európai Bizottság elnöke nyilatkozta ezt). Tessék emlékezni, mennyien tüntettek az iraki háború ellen egy évvel ezelőtt. Az ellenérzés aligha csökkent. Ami pedig az amerikai elnök személyét illeti, a Pew Research szerint a németek és a franciák 85 százalékának ellenszenves George Bush. Lehet, hogy a madridi merénylet után Európa komolyabban fogja venni a terrorizmust, de ettől még nem fogja jobban szeretni és támogatni George Bush-t és Amerika háborúját. Ezt pedig előbb-utóbb a politikusoknak is figyelembe kell venniük.