Valós számok

Hol a dübörgő jólét, illetve mi ez az adóemelés meg tandíj? Miért szaladgál az a nagyorrú bácsi olyan agresszívan az árazópisztollyal? Mi az, hogy hirtelen fizetni kelljen olyan dolgokért, amik ötven évig ingyen voltak? Ezek a nagy kérdések, bizony, nem az, hogy a világosabb vagy a sötétebb négerek nyerik a világbajnokságot, és milyen zászló alatt. Az legyen a másik zászló gondja. Magyarország abban a játékban nem vesz részt.

Nos, a dübörgő jólét lassacskán elfáradt, nem dübörög tovább, hányt egyet, összecsomagolta magát, és hazament. Legfeljebb álmában csenget egy picit. A dübörgő jólét ugyanis többek közt abban nyilvánult meg eddig, hogy minden ingyen vagy nyomott áron volt. Nem volt beárazva; nem valós értéken cserélt gazdát, mégpedig azért, hogy a két pofára zabáló nép nyugton legyen. Kádár receptje, bizony, mert Kádár Jánosnak ugyancsak szüksége volt a nyugira, hiszen épp egy forradalom vagy micsoda után voltunk. Az Öregre egyébként most szombaton emlékezünk a Kerepesi temetőben, érdemes lehet kimenni oda gondolkodni és álmélkodni az államférfiúi kvalitásokon. Beszédet mond Thürmer Gyula, azon meg lehet röhögni.

Tudom, hogy nem zabált mindenki két pofára, a szomorú öreg néni például egyenesen rosszabbul élt, mint négy éve. Van néhány millió szegényember, igen. De a statisztika azt mutatja, hogy mégis elkelt itt valahogy több millió autó, számítógép, mobiltelefon, meg minden. Ezt a fogyasztást nem az arisztokrácia, nem a felső tízezer produkálta, mert nem lett volna idejük ennyi autót megvenni. Itt bizony zabálás alapos gyanúja forog fenn. És ráadásul e fogyasztás jó részét puszta rongyrázásból, sznobizmusból, kivagyiságból, vagy sima konzumidiotizmusból követték el. Érthető ok nélkül, fogalom nélkül, mohóságból. Állami bátorítás mellett.

Nem a zsömle a kicsi.

Itt van például a tandíj. Egy országnak nyilván szüksége van egyetemet végzett emberekre, értelmiségre, okosokra, mert az mégse elég egy állam fenntartásához, hogy magyarok vagyunk. De vajon szükség van-e a kettőegészkettes átlaggal végigbukdácsoló, évhalasztó, romkocsmákban lézengő bölcsészekre, a reménytelenül tehetségtelen mérnökhallgatókra, gyerekundoros, már ifjan alkoholista tanárokra? Nincs hát. Kell-e olyan értelmiség, aki már húszas évei elején rémesen unta, amit csinált, és most aztán szomorúan integet elégséges diplomájával, munkanélküliként?

Valamint: kell-e ezeknek diploma? Egyáltalán, minek ennyi diploma, amikor csak egy töredékét hasznosítják a szakmában? Nem merő sznobizmus ez véletlen? Nem valami elektromos kertitörpe, hogy irigykedjen a szomszéd, akinek csak szakmunkás a gyereke? (És akinek adójából ettől függetlenül a mi gyerekünk tök értelmetlen diplomáját finanszírozták.) Debizony. Pedig az elégséges diploma lószart ér, ha tulajdonosa ahhoz szokott öt éven át, hogy nem kell nyújtania semmit, és a munkát is így képzeli el. Nos, ha anyunak és apunak ennyire fontos a papír, akkor továbbra is járathatják a gyereküket egyetemre, de az elektromos kertitörpét se adják ingyen.

Az egyetemek fenntartása persze így is ráfizetéses lesz, csak jobban hasonlít egy befektetésre, mint egy lepusztult ingyenkonyha-hálózatra. A beleöntött adóból használható diplomákat termel, amelyekből aztán megint adó lesz, és így tovább az idők végezetéig, hol nemzet süllyed el.

A mélyből jött, de kitartó, szorgalmas, érdeklődő és fegyelmezett, és ezért mindig ötös diák eddig se fizetett, ezután se fog. A mobilitás folyosója szűkebb, de magasabbra vezet, mivel értelemszerűen emelkedik a diploma elismertsége, ha nem lehet minden jöttment hülyének. Igen, a közepes eszű, de szegény gyerekeknek másfele kell kereskedniük. De hát a Down-kórosok előtt is bezárul egy csomó pálya, mégsem az a megoldás, hogy úgy teszünk, mintha nem lenne semmi gond. Az egyetemek így kevésbé kényszerülnek arra, hogy jegyzetboltjukon és más kerülőutakon keresztül vámolják meg a diákokat. A diák viszont rákényszerülhet, hogy frissen megszerzett tudását már tanulmányai mellett munkába állítsa, pénzért. A tanárjelölt korrepetál, a jövő mérnöke meg bedolgozik valamelyik stúdióba, ahol legalább megmutatják neki, hogyan kell számítógépen dolgozni. Jót fog neki tenni. Kocsmázni kevesebb ideje lesz, az már igaz. Ezért tüntetni viszont kissé fonák lenne.

A kutyaiskolákban sem vált be a félelemmel nevelés - mondja Pokorni Zoltán. Hát a körmös, az tényleg nem az igazi, de az, hogy a jobban igyekvő jobban jár, az bizony bevált. Nem hangzik olyan jól, mint hogy "mindenki vendégem egy körre", viszont működik hétköznap is.

És így lesz ez minden egyébbel: az árazópisztoly kattog lankadatlan, és minden egyes szolgáltatásra rákerül az ára. Lesznek diáktüntetések, meg mindenféle más tüntetés, lesz fújolás, meg transzparensek, hogy „Ingyenebédet!”, de hát annyi baj legyen. Legkésőbb a diplomaosztás után észre kell venniük, hogy olyan nincs. Egyetemre járni, meg sokat keresni, meg mindent megvenni, ami benne van a Media Markt-katalógusban, az nem alapvető emberi jog. Azért valamit tenni kell, ha a szerencse nem elég. Az aranytojást tojó sültgalamb bizonyítottan nem létezik.