"Szereti az igazoltatást a magyar", jelentette szombaton a Tárki közvélemény-kutatóra hivatkozva a Népszabadság, én meg, aki ezek szerint nem vagyok magyar, végre fellélegeztem. Lesz itt rend. A Tárki ezerfős mintán végzett reprezentatív felmérése ugyanis konkrétan azt találta, hogy a magyarok 90 százaléka támogatja a diszkókban tartott razziákat, 88 százalékuk basztatná rendőrileg az aluljárók és a pályaudvarok népét, 85 százalékuk az autósokat és 55 százalékuk a "fiatalokat", bármit is jelentsen az, hogy "fiatal".
Lehet, hogy nem vagyok magyar, de nem vagyok se autós, se cigány, se arab, se fiatal. Diszkóban utoljára akkor jártam, amikor divatba jött a kőmosott répafarmer, legsúlyosabb vétségemet akkor követtem el, amikor egyszer villogó zöldnél léptem a zebrára, és azt is megbántam már ezerszer.
Megesik, hogy az igazoltatás motozásban kulminálódik: van, hogy rácsos padra kell kipakolnom a zsebeim tartalmát (bicska, spárga, golyó, rézkilincs, szög, kulcs, rongy, noteszkönyv, srófhúzó), van, hogy rendőrautó motorháztetejére; van, hogy azt kérdezik, van-e nálam kés (nincs), és van, hogy olyan keresztkérdésekkel próbálnak sarokba szorítani, hogy hol lakom, amire mostanában tényleg nem egyszerű a válasz.
Az igazoltatás társadalmi haszna felől semmi kétségem. Köztudott, hogy Tasnádi Péter közúti ellenőrzés alkalmával bukott meg, mert ramaty állapotban volt az elakadásjelző háromszöge; Stadler Józsefet a Blahán kapta el a rutinjárőr az Utolsó vacsorával a hóna alatt, a móri mészárosok pedig úgy akadtak horogra, hogy egy diszkóban megkérdezték tőlük, hol voltak, mire ők elpirultak, és bevallották, hogy mészárolni.
Mivel nincs saram, engem az, hogy igazoltatnak, megnyugtat. Szeretek kiintve lenni a tömegből, szeretek vöröslő füllel és remegő gyomorral ácsorogni az aluljáróban, szeretem, ha a nevemet üvöltik a rendőrségi rádióba, szeretem, ha fölírják, éppen hol járok - egyszer azt mondták, azért, mert ha később kiderül, hogy balhé volt a környéken, akkor majd tudják, kit keressenek. Tényleg, hátha én vagyok a móri mészáros, csak nem tudok róla.
De ha velem ezt művelik, mit művelnek vajon, már ha érvényesül a közakarat, egy halmozottan hátrányos helyzetű fiatal cigánnyal, aki autóval indul a diszkóba? Tömérdek a rizikófaktor: diszkó, autó, cigány, fiatal: ha jól számolom, neki 290 százalékos esélye lenne rá, hogy igazoltassák. Ha öten nyomorognak a kockaladában, akkor 1450. Már ha beengedik őket a diszkóba, mert ha kidiszkriminálják őket, akkor csak 1000. Az is nyilvánvaló, hogy ha a rendőrség a közakaratnak engedelmeskedve pofára igazoltatja a cigányt meg az arabot, javulnak majd a bűnüldözési mutatók, mert több igazoltatott cigány és arab között több a bűnöző. Én csak azt nem értem, hol maradnak a fekák, a pakik, a kínaiak meg a zsidók. Azok már nem is gyanúsak, vagy mi?