Taxisokk

A Fővárosi Önkormányzat mert nagyot álmodni: kétszáznegyven forintos tarifát. Szép kerek szám, az elképzelés szerint a jövőben ennyiért fuvarozzák majd kilométerenként az elégedett állampolgárt a szintén elégedett taxisok, a kutyasétáltatók meg zacskóba gyűjtik és kidobják kedvencük bélsarát. Minden szép lesz.

A hatvan százalékos tarifaemelés természetesen hülyeség, de van benne rendszer. A döntéshozók a benzin árához kötötték a kilométerenkénti viteldíjat, ami tűnhetne akár eredeti gondolatnak is, de nem az: Ausztriában például már működik a modell. A probléma az árral mindösszesen annyi, hogy a Fővárosi Önkormányzat, amelynek hivatalánál fogva figyelembe kellene vennie a fizetőképes keresletet is, magasabb árat határozott meg, mint amennyit a piaci körülmények között működő taxistársaságok elfogadhatónak tartanak.

Kétszáznegyven forintos viteldíj Ausztriában talán nem veri ki a biztosítékot, pesszimistább hangok szerint azonban itthon a taxisok hetven százalékát megöli. Ennyiért ugyanis kevesen akarnak majd utazni. Bár ez a szám nyilvánvaló túlzás, az mindenesetre figyelemreméltó, hogy a tarifaemeléssel azok sem értenek egyet, akikhez lényegében ez a pénz vándorolna.

A taxistársaságok ugyanis rendelkeznek elemi közgazdasági ismeretekkel, és tisztában vannak vele: ha túl magasra növelik az árat, az csökkenti a bevételt. A fogyasztók ugyanis hajlamosak ilyenkor inkább feketézők mellé beülni, akik nem adóznak, nincsenek extra költségeik, nem lehet velük betartatni a szabályokat, következésképpen olcsóbbak és kevésbé megbízhatók.

A fővárosi közgyűlés kereskedelmi és turisztikai bizottságának elnöke, Rusznák Imre szerint a tarifaemelés azért lesz jó, mert: „a taxis szakma visszanyerheti az elvesztett bizalmat”. Az jó! Végre. Mindenki felsóhajt, végre visszanyerhetik a taxisok elvesztett bizalmunkat, mert drágább lesz taxizni! Képzeljük el, amint beszállunk az autóba, kényelmesen elhelyezkedünk a jobb hátsó ülésen (bátrabbak az elsőn), utazunk.

Máskülönben kissé idegesek lennénk, hiszen látjuk, hogy átvernek, kétszeres kerülővel visz haza a jópofa taxis, de inkább nyugodtan cirógatjuk a plüsskárpitot, abban a megnyugtató tudatban, hogy kétszer annyit fizethetünk, mint azelőtt. Mintha a magasabb díjaktól bíznánk jobban a taxisokban! Mintha a magasabb díjak elvennék a feketézők kedvét attól, hogy a szabályoktól ügyesen elhatárolódva úgy nyúlják le az utasokat, ahogy akarják. A javaslat éppen ellentétes hatást ér el, mint amilyet kíván: tovább növeli az illegálisan fuvarozók bevételeit, csökkenti a jogkövető taxisok forgalmát.

Persze nem az a megoldás, hogy a főváros hatékonyan ellenőrizze a taxis társadalmat! Nem az állítaná helyre a bizalmat, ha eltűntetnék az utcákról a feketén dolgozókat, ha bevonnák az engedélyét azoknak, akik rendszeresen átverik az utasokat. Persze. Nem jelentene megoldást egy közgazdaságilag is indokolható tarifa megállapítása, ami figyelembe veszi, hogy bár a benzin és az autó itthon is annyiba kerül, mint tőlünk nyugatabbra, a fizetőképes kereslet messze nem tesz lehetővé hasonló árképzést. Nem faramuci helyzet, amikor egy szolgáltató könyörög a hivatalnak, hogy had dolgozzon már olcsóbban?

A főváros egyetlen megoldást lát jelenleg, a tarifaemelést. Ennek persze az lesz az eredménye, hogy a taxistársaságoknak többet kell majd fizetnünk, a jelenleg még ellenőrizhetetlen feketézők meg továbbra is annyit kérnek, amennyit nem szégyellnek. Drágulás, pozitív eredmény nélkül. Akik akarnak, továbbra is átverhetnek majd minket, csak eztán jóval nagyobb eséllyel. A javaslat szerint ugyanis házhoz rendelés esetén hatszáz forintról indul az óra. Aki tehát teheti, gyalogol inkább a drosztig, ott meg beszáll valamelyik taxiba. Innentől kezdve meg már csak szerencse kérdése, hogy ne egy feketéző mögé üljünk be.