Nyakó István MENŐ
További Menő nem menő cikkek
A rajzfilmhősök egytől egyig menők. Menő Lucky Luke, menő Tom, a macska, és menő Keresztespók, a Vízipók haverja. Most pedig itt az új hős, aki fehér bőrdzsekijében naponta elvezet Pestről Miskolcra, megfordul, majd zokszó nélkül lenyomja a távot visszafelé is. Nem számít, ha esik az eső, ha rekken a hőség vagy ha Hatvannál nagyon fúj a szél, ő konokul rója a kilométereket szolgálati autójában. Nem beszél, csak ha magyarázkodni kell, szemüvegkerete mindig őrülten fiatalos, ő Nyakó István, aki megállás nélkül igazságos.
A rajzfilmfigurákban ugye elsősorban az a menő, hogy szupererejük és karikaturisztikusan felnagyított személyiségjegyeik vannak. Nagyon jók vagy nagyon rosszak, nagyon okosak vagy nagyon bátrak vagy nagyon erősek. Nyakó István pedig nagyon politikus. Élete minden percében tetőtől talpig átéli a szerepét, ő egyszerre az esszencia és a Chimborazo. Fejbe lehet csapni vasalódeszkával, miszlikbe aprítani húsdarálóval, égő dinamitrudakat lehet dugni az orrlyukaiba, a szájába meg a füleibe, ő mindent túlél és mindörökké politikus is marad.
Hogy mennyire elpusztíthatatlan Gyalogkakukk lett Nyakó, aki egyébként az MSZP szóvivője, azt múlt heti ügyecskéjének fogadtatása tökéletesen illusztrálja. Nyakó és neje, Nagy Nóra, akik a 2002-2006-os parlamenti ciklusban egyaránt parlamenti képviselők voltak, a négy év alatt összesen uszkve 35 millió forintnyi utazási- és szállásköltség-térítést vettek fel, arra hivatkozva, hogy ők borsodiak, rohadt sokat kell járniuk Pestre, a parlament lépcsőjén pedig mégsem alhatnak. Mindenféle újságírók mindenféle számításokat végeztek, hogy ennyi pénzből nem csak az év minden egyes napján meg lehetett járni Miskolcot oda és vissza, hanem még maradt is 38000 megmagyarázhatatlan kilométer, meg hogy ennyi pénzből mit és mekkorát lehetett bérelni a Rózsadombon, az ügynek azonban nem volt folytatása. A magyar újságírók eleve halál cikik, és amikor egy ennyire politikus szuperhőssel találják magukat szemben, fel sem merik venni a harcot. Legyőzni úgysem lehet. A tágan értelmezett magyar nép sem idegesítette fel magát, különösebben, csak unottan felnézett az égre, mint Gotham City lakói, amikor megjelenik a denevérjel. Semmi különös, rendes ügymenet, Nyakó István újra a nyeregben.
Az is menő a rajzfilmhősökben, hogy nagyon szűk, nagyon lényegretörő, és nagyon agyzsibbasztó szókincsük van. Nyakó is ennek segítségével indokolta, miért is nagyon helyes, hogy ő meg az asszony külön-külön felvettek 17-18 millió forintot. Elsősorban azt mondta, hogy "a többség túl szemérmes ahhoz, hogy ezekről a kérdésekről nyíltan beszéljen, így frakciónk hiába kezdeményezte a változtatásokat". Majd még annyit, hogy "tudom, hogy ez a vita nyerhetetlen a részemről. Vittem már el néhány balhét, vélhetően ezen is túl leszek valahogy". Különösen ez az utolsó mondat nagyon menő, aki ebben kételkedni mer, az képzelje el, ahogy szájában fityegő cigarettája mögül Lucky Luke böki ezt ki, miközben hűséges lova, Jolly Jumper hátán ellovagol a naplementébe.
A képregény-vonal mellett az is menő, hogy egészen nyilvánvalóan itt valamiféle fogadásról van szó. Még a legelvetemültebb bűnözőkről sem tudom elhinni, hogy csak úgy, a saját szórakozásukra ilyen arcátlanságokat műveljenek. A dolgot én úgy képzelem, hogy néhány fiatal szocialista politikus (bár ha volt eszük, bevonták más pártok színeiben versenyző kortársaikat is) úgy döntött, versenyeznek egy kicsit. Nagyjából úgy, ahogy a szafarira induló magyar turistacsoport szokott egymás közt, hogy ki tudja a legnagyobb baromságot elhitetni Magyarországról a szegény négerekkel. Zuschlag János kicsit túlvállalta magát, de hát a hülye azt hitte, tényleg ki tud hordani lábon egy zsidózást a Hír TV kamerája előtt, plusz még néhány talicskában széthordott milliót. Szakadt is a röhögéstől Mestereházy Attila meg a Gál J. Zoli, hogy ez mekkora egy ciki csokker. A háziverseny jelenlegi állása szerint viszont Nyakó kimagaslóan vezet. És tényleg fehér bőrdzsekit hord a szabadidejében, amikor nem csak igazságos és menő, hanem laza és divatos is.