Vendel
6 °C
19 °C

Nem érteni a gépekhez NEM MENŐ

2009.02.06. 00:44

Az internetkorszak egyik legaggasztóbb fejleménye a szemüvegesek mennybemenetele. A geek-ek, nerd-ök és társaik nem elég, hogy bekerültek a világ leggazdagabb emberei közé, de még azt is elhitették az emberiség hiszékenyebb részével, hogy életstílusuk menő. Pedig egyáltalán nem az. Mindent tudni akarni, na az menő. Direkt csak egy kis tudásszelettel foglalkozni, aztán úgy csinálni, mintha az lenne a legfontosabb az egész világmindenségben, az bizony halál ciki.

Ez a cikk azonban nem a kockafejekről fog szólni, hanem azokról, akik hozzájuk hasonlóan cikik, viszont kevésbé szokás őket gyalázni. Kevésbé, mert övék a média, az olcsó szellemeskedés és a vélemények vezérlete. Ők azok, akinek a mindennapjait megkeserítik a mindenféle gépek és szerkezetek, amelyeket rendszeresen használnak, amelyek helyes működését elvárják, viszont fogalmuk sincs, hogy mi és miért csinálja ezt vagy amazt. Ez a hozzáállás egyfelől érthető, hiszen igenis legyen már szabad anélkül is tévét nézni, hogy az ember tudja, hogy kerül a kép a képernyőre. Ugyanakkor azért vegyük már észre - és itt kénytelen vagyok személyesebbre váltani, mert sajnos én is ezek a cikik közé tartozom -, hogy milyen kínos így lemaradni a világtól.

Nem akarom én megérteni a Nagy Hadronütköztető működését, és nem is várnám el ezt senkitől (illetve azért valakinek talán mégsem ártana, mert akkor most működne az az izé). Azt viszont nagyon szeretném, ha az emberek legalább azoknak a technikai eszközöknek a fortélyaival tisztában lennének, amelyeket minden nap használnak. Ahogy van szépsége a vadászó-gyűjtögető életmódnak, úgy lenne kifejezetten vagány és romantikus, ha az iPod-om baját tudnám ha nem is orvosolni, de legalább diagnosztizálni. Az öngondoskodás mindig menő, tanácstalanul állni a húgom barátja meg a volt kollégám öccse előtt viszont ciki. Nem a segítségkérés ténye, hanem a megalázó tudatlanság miatt.

Mint az életben oly sok mindent, ezt is az iskola cseszi el. Érthetetlen módon egy gép megértése, ne adj' isten megjavítása, az alantas, szakmunkásképzőkbe való rabszolgamunkának minősül, míg egy vers bemagolása, a kovalens kötések, sőt, még az énekóra is ilyen lelket nemesítő és szellemet edző magasztosságoknak, amelyek nélkül lehetetlen értékessé és éretté válni. Ez ciki és röhejes. Technikaórával általános iskolában találkozik utoljára a diák, és akkor is fát kell farigcsálnia kidobott számítógépek kibelezése és megértése helyett. Fizika még érettségi előtt is van, ám amit ott tanítanak annyira kevéssé szexi és hasznos a mindennapokban, hogy a tantárgy joggal van minden diák bögyének legmélyebb bugyrában, a matematika és a hétvégi családi ebéd mellett.

Nem akarom én koldusbotra juttatni sem az autó-, sem a számítógépszervízek alkalmazottait, azt viszont igenis elvárnám, hogy az állam felvértezze állampolgárait olyan alapvető tudással, amely legalább a legelemibb hibák elhárítását lehetővé teszi. Nem véletlen itt példaként az autó és a számítógép, ez az a két szerkezet, amellyel az életben valamire jutó polgárnak a legtöbbet kell együtt élnie. Egyébként pedig ha a középiskolákban operációs rendszerek újratelepítését, routerek konfigurálását és katalizátor-buherálást tanítanának, az ugyanúgy egy csodálatos világ újabb kapuit nyitná meg a diákok előtt, mint ahogy az uralkodó pedagógiai nézetek szerint a Szigeti veszedelemnek  és a Kodály-módszernek kellene. A számítógéphez és az autóhoz már értő felnőtt jó eséllyel indulna egy meghibásodott hajszárító és egy furán kattogó mikrohullámú sütő ellen is.

Amíg nem kerül sor az ilyen irányú népművelésre, nekünk, technikai analfabétáknak csak a kétségbeesés marad. A kétségbeesés, amikor bedöglik az iPod és a kétségbeesés, amikor a pirosnál az autó fura módon rángatózni kezd. Hiába állunk le és konzultálunk a használati utasítással, hiába nyomozzuk ki, hogy az a narancssárga villogás a műszerfalon mit jelent, és még inkább hiába, amikor az autó újraindul, a hiba pedig látszólag eltűnik. Nem értjük, mi történt, nem értjük, miért történt, és főleg nem értjük, hogy mikor fog megint történni. Csak a saját műveletlenségünk marad, a kétségbeesés, a rettegés az idegen világtól, az a ciki atavisztikus izé, amivel az ősember bámulta a villám által lángra lobbantott facsonkot.

Nem tud valaki egy korrekt Peugeot-szervízt?