Sznobozni NEM MENŐ

Feltételezem, hogy minden olvasónak van valami hobbija. Esetleg még ízlése is. Egyiket sem kell szégyellni, érdeklődni a világ iránt, beleásni valaminek a mélyibe, évek munkájával amatőr szakértővé válni mindig menő dolog. Tök mindegy, hogy japán képregényekről, hongkongi akciófilmekről vagy olasz robogókról van szó, aki bármihez ért, vagy bármiről releváns véleménye van, az örökké menő marad. Még akkor is, ha olyan lejárt és ciki dolog a szakterülete, mint a japán képregény, a hongkongi akciófilm és az olasz robogó.

Mivel kiinduló feltételezésünk az, hogy valamiben a drága olvasó is jó, meggyőződésem, hogy ez a drága olvasó is le lett már sznobozva legalább egyszer az életben. Vagy nem Magyarországon él. Mást sértegetni menő, sznobnak lenni a szó klasszikus értelmében, tehát saját felsőbbrendűségünkben hinni valami teljesen nevetségesen kitekert önigazolás útján úgyszintén. Aki viszont képtelen egy szót rendeltetésszerűen használni, mi több, elcsépeli azt, és így annak élét kicsorbítva lehetetlenné teszi mások számára, hogy igazán gyilkos fegyverként használják, az halálosan ciki.

Nem csak az olvasót nevezték már sznobnak valakik és valamikor, hanem Magyarország szinte teljes lakosságát. Illetve azt a részét, amely olyan környezetben él, ahol legalább egy ember ismeri egyáltalán a szót. A való világban és az interneten járva-kelve egészen megdöbbentő, hogy ki mindenki lett már itt lesznobozva. Sokáig nem tudtam befogadni a tényt, de igenis számtalan olyan ember van Magyarországon, aki szerint a hétvégéken a Hajógyári sziget szórakozóhelyeit látogató, igen jól körülhatárolható szubkultúrát képező magyar nőkre a legtalálóbb szitokszó az, hogy sznob. Esetleg sznob picsa, de mivel az itteni főnév még a melléknévnél is jobban le lett lakva és ki lett lúgozva az utóbbi években, világos, hogy az igazi sértést a melléknév jelenti.

Talán csak egy Nádasdy Ádámba oltott Nyelvész Józsi lenne az okok megmondhatója, de a magyar nyelvben a sznob szó használata valahogy úgy változott, hogy ma már egyáltalán nem eredeti célját szolgálja. Nem arra való, hogy használója egy tényleg nevetséges embercsoportról megvetően nyilatkozzon, hanem éppen ennek a használónak a begyepesedett idegenkedését demonstrálja mindentől, ami idegen, érthetetlen és egy kicsit irigyelt is. És minden esetben azt próbálja leköpni, aki vagy máshogy költi a pénzecskéjét, vagy egyszerűen csak mást szeret, mint a sznobozó.

Még egy csavar, hogy sznobozni Magyarországon nem - illetve nem csak - a szegények/buták/elesettek szoktak, tehát a jelenség nem korlátozódik azokra, akiknek személyes szerencsétlenségükből kifolyólag még megbocsájtható is lenne, hogy elkeseredettségükben céltalanul rúgakpálnak. Hallottam én már kiemelten jómódú banki alkalmazottat egészen átlagos belvárosi éttermet lesznobozni, csak mert ott egyrészt van négyezer forint főétel, a vendégek jelentős része pedig drága autókból száll ki. A tény, hogy ott remekül lehet enni, cseppet sem számított. Olyat nőt is ismerek, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán már azért le lett sznobozva, mert túl színes ruhákat viselt. Sznob, aki egyszerre öltözködik divatosan és a magyar tömegből kirívóan, és különösen sznob, aki a magyar közízléstől radikálisan eltérő jellegű kultúrtermékeket fogyaszt.

A sznob szó etimológiai fejlődéstörténete ugyan még szakértő kutatókra vár, az azonban nyilvánvaló, hogy az egész kulimászért ki a felelős. Kivételesen nem Gyurcsány Ferenc személyesen, áttételesen viszont természetes igen, hiszen ez is azok az átkozottul ciki kommunisták öröksége. Minden társadalom furcsán tekint a határokat feszegetőkre, Magyarországon azonban ennél valamivel radikálisabb nézetek terjedtek el. Itt nem csak az a gyanús, aki lefelé csúszik ki a nagy, közös halmazból, hanem az is, aki oldalra vagy előre szeretne egyet lépni. És ha már egyszer gyanús, jobb is ezt a tudomására hozni, hogy még időben lehiggadjon.

Aki sznob, és persze van ám itt bőven ilyen is, az legyen is szépen sznobnak nevezve. Bár a szó lepusztultságát elnézve úgy tűnik, kénytelenek leszünk erre a világ nyelvei közt szinte egyedülálló módon új kifejezést alkotni, ha már jeles nyelvújítóink pont erről nem gondoskodtak. Addig pedig mindenkinek, aki minden pénzét francia sajtokra, német vonósnégyesekre vagy angol öltönyökre költi, adjuk meg a neki járó tiszteletet. Lehet, hogy csak menő az ízlése.