Óbudai önkormányzat = NEM MENŐ

Az amatőrök azt képzelik, hogy az elmúlt héten Magyarországon a legjobban a budapesti XIII. kerület és Edelény polgárai szórakoztak. Az igazság viszont az, hogy a leglátványosabb showműsort a III. kerület ablakaiból cigizve kikönyöklő választópolgárok élvezhették végig. Az irodák és a panelházak napsütésbe hunyorgó népének szórakoztatásáról az óbudai önkormányzat gondoskodott.

A magyar KRESZ számos fontos és kevésbé fontos szabályból áll. Az előbbiek közé tartozik az, hogy nem hajtunk személygépkocsival zebrán áthaladó óvodáscsoportba. Az utóbbiba pedig a törvény 40. paragrafusának 5. bekezdése, mely kimondja, hogy tilos megállni "kijelölt gyalogosátkelőhelyen, valamint a gyalogosátkelőhely előtt személygépkocsival, motorkerékpárral, segédmotoros kerékpárral, kerékpárral és kézikocsival 5 méter, egyéb járművel 15 méter távolságon belül", valamint "az úttestek széleinek metszéspontjától számított 5 méter távolságon belül". Magyarul hogy zebrától és saroktól legalább öt méter távolságot kell tartani parkoláskor.

Mindkét szabálynak van értelme, hiszen a zebra melletti parkolás akadályozza az átkelni vágyó gyalogost a körülnézésben, a közeledő autót pedig a gyalogos észelelésében. A sarokhoz túl közel parkoló autó meg akadályozhatja a kanyarodást. A valóságban viszont egyik szabályt sem tartja be szinte senki, és ez a törvényszegő magatartás nem is követel naponta halálos áldozatokat.

Óbuda önkormányzata a helyi közterület-felügyelőkkel együtt úgy döntött, hogy vasszigorral betartatja a törvényt . Illetve hát nem egészen vasszigorral, mivel különös és érthetetlen módon csak a kerület néhány pontján torolnak meg minden szabálysértést, és ott sem mindig. Egyes napokon minden vétkező autóst megbüntetnek, máskor senki sem zargatja a négy, de az egy méterre parkolókat sem.

Amikor viszont beindul az önkormányzati gépezet, akkor nincs kegyelem. Igen szórakoztató megfigyelni, ahogy a tréler elvisz egy bűnös autót, majd fordul egyet, és mire ugyanoda visszaér, már pakolhatja is fel a következőt. A tulajdonos, miután szívrohamot kap, hiszen először nyilván azt hiszi, hogy kocsiját ellopták, 23 ezer forint leszurkolása után válthatja ki szeme fényét a Pók utcai lerakatból. Amikor nincs szabad tréler, vagy egyszerűen csak olyan a széljárás, a rendőrség bünteti a vétkeseket, ennek standard tarifája pedig 20 ezer forint szokott lenni.

Egészen nyilvánvaló, hogy a törvényszegő sofőrök megérdemlik a büntetést. Aki hisztizik, a közterület-felügyelőkkel ordibál, vagy úgy általában is azt képzeli, hogy neki van igaza, az igazi balkáni tapló, aki megérdemli a társadalom megvetését. Hibáztál? Fizetsz, kész. Eddig tiszta a sor.

Az önkormányzatnak ugyan jogilag igaza van, a gyakorlat mégis vérlázító. Ha komolyan a polgárok biztonsága lenne a céljuk a szigorral, akkor mondjuk az első milliónyi forint beszedése után táblákat gyártottak volna, amelyeken az összes problémás zebra és sarok mellett felhívták volna a bűnözésre hajlamos autósok figyelmét, hogy aki vétkezik, annak elviszik a kocsiját a vérbe, de legalábbis a Pók utcába. Így minden bizonnyal nulla közelébe csökkenne a vétkező sofőrök száma.

De persze az önkormányzat nem így gondolkodik. Nekik nem a biztonság olyan fontos, az meg pláne nem, hogy a helyieknek és az átutazóknak ne kelljen súlyos tízezreket fizetniük. Mert bizony, egy önkormányzat nem azért van, hogy büntetéseket szedjen be, hanem hogy megóvja a választópolgárokat az olyan helyzetektől, amelyek pénzbüntetést eredményezhetnek. Óbudán nem így gondolkodnak, és nem is látnak semmit a csilingelő kasszán kívül.

Amit az óbudai önkörmányzat a közterület-felügyelettel karöltve csinál, nem különleges dolog Magyarországon. Nálunk teljesen megszokott, hogy az állam különböző csápjai nem a szolgálandó főnököt, hanem a packáztatandó fejőstehenet lássák a népben. Az ellenséget. Nincs ezzel semmi gond, hiszen így legalább a nép sem felejti el soha: a magyar állam az ellenség, és úgy is kell vele viselkedni, ahogy egy tisztességes embernek a gonosszal illik.