István, Vajk
20 °C
35 °C
Index - In English In English Eng

Popzene reklámban = NEM MENŐ

2011.04.01. 04:02 Módosítva: 2011.04.01. 04:03

Tehát mi a baj ezzel az Adidas-reklámmal, ami egyúttal az új Justice-szám premierje is volt? Igen, amiben Messitől Katy Perryn át az új-zélandi rögbiválogatottig felvonul mindenki, aki számít. Mármint azon a bajon túl, hogy ezek a grandiózus tornacsuka-hirdetések egyre fárasztóbbak, és az Adidas ráadásul egyszer már csinált egy ennél kettővel jobbat egy kettővel jobb francia elektronikus tánczenei duóval. A megfejtéshez vissza kell kanyarodnunk Lady Gagához.

Amikor itt legutóbb videóklipekről volt szó, az volt az eredmény, hogy Lady Gaga Telephone című kisfilmje korszakalkotó jelentőségű a műfaj történetében. Azért, mert a termékelhelyezés egészen újszerű és pofátlan megvalósításával egy olyan korszakban tudott a műfaj aranykorához méltóan grandiózus klipet készülni, amikor mindenki válságról és a zeneipar haláláról beszél. Sajnos ehhez képest az Adidas-reklám kínos és unalmas visszalépést jelent.

Már nem a reklámipar szempontjából, hiszen az kit érdekel? Jó hogy nem eleve valami közért nájlonzacskójáról nyitunk vitát. A fontosabb probléma itt a Justice együttes súlyos ballépése, amelynek karrier-kivégző következményei is lehetnek.

Szemben sokakkal, nekem a francia együttes eddigi munkássága tetszett. 2007-es lemezük, tele volt bombasztikus, hatásvadász, egyszerre rockos és technós partiaréna-slágerekkel, amik még úgy is jók voltak, hogy ma már tudjuk, mit indítottak el a világban. Ezt a nevetséges, álhedonista bulikirályságot, ami gondosan megkomponált partifotókon üvegből Grey Goose vodkát vedelő amerikai modellekkel kezdődött, és még Magyarországon is vége lett 2011 januárjában a West Balkánban. A Justice-nak nehezebb dolga volt a második lemezével, mint általában a nehéznek tartott második lemezekkel szokott lenni, ettől viszont még nem kellett volna egyből elrontani a dolgot.

Azzal az ég világon semmi baj nincs, hogy valamit eladni próbáló cégek a reklám és a pr összevonásával olyan átfogó kampányokat csinálnak, amelyek fogyasztásra érdemes tartalommal látják el termékeik vásárlóit. Ott van például a North Face amerikai outdoor-márka, amely komplett expedíciókat vesz meg, hogy aztán az ezekről készülő dokumentumfilmekkel, az ezekről írt blogokkal magához bilincselje a drága túracipők és széldzsekik potenciális fogyasztóit. Ha a cég úgy dönt, kifizeti néhány sziklamászónak, hogy elmenjen Észak-Csádba megmászni pár hihetetlen bércet, az mindenkinek jó. A sportolóknak, akiknek máshogy erre nem lenne pénze, a nézőnek/fogyasztónak, aki a karosszékből ámuldozhat a hihetetlen mutatványokon, és persze a North Face-nek, ami így több túracipőt és széldzsekit ad el.

A popzene és a reklám viszonya azonban alapvetően más, ahogy ez az Adidas-reklám is szépen illusztrálja. Az Adidasnak jó, mert több cipőt ad így el, és biztos van olyan fogyasztó is, aki nagyon élvezi ezt a nem túl izgalmas, kétperces kis izét. Na de hol éri ez meg a Justice-nak? Sehol. Hogyne, pénzt biztos kaptak érte egy szakajtónyit, csak hát nekik arra – szemben a Csádban sziklát mászókkal – egyáltalán nem volt szükségük az álmaik megvalósításához.

Egészen biztosan nem ez a cikk fogja eldönteni, hogy akkor a pop művészet-e, aminek csak akkor van értelme, ha önmagán túl – vagy legalábbis valahova – mutat. Az viszont biztos, hogy a popzene termék, amit el kell adni. De csak egyszer. Más termékekhez hozzácsapva olyan szánalmas lesz, mint a női magazinok mellé csomagolt termékminták, és a közértekben hostessek által kínált szalámi-katonák. Ráadásul amikor a Justice másodszor próbálja majd eladni a temékét, nevezetesen lemezen a rajongóinak, az már garantáltan áporodott lesz, márpedig popzene frissesség nélkül soha nem ér semmit.

Szemben Lady Gagával, aki elég erős és ügyes ahhoz, hogy magát adja el nagy multicégek segítségével, a Justice rossz vendéglátós zenészként másnak bazsevál. Talán ez is a legjobb hasonlat: a zenéjét reklámba eladó popzenész olcsó, vacak, dáridózó vendéglátós lesz. Az meg csak a slusszpoén, hogy közben kijött ennek a Civilization című új számnak a vágatlan, Messi-mentes verziója is, és bizony kifejezetten középszerű, ami semmi újat nem mutat a Justice négy évvel ezelőtti állapotához képest. Ezen kellett volna még egy kicsit agyalni, nem egy tornacipő-márkával bizniszelni.