Blog del Narco = MENŐ

Történelmet, médiatörténelmet és horrortörténelmet külön-külön is csak kevesen tudnak írni. Hogy valaki egyszerre mind a hármat tudja, az egészen egyedülálló eset. Természetesen a történelemben. Valaki, aki talán egy egyetemista Észak-Mexikóban, de az is lehet, hogy nem, most mégis képes erre a páratlan mutatványra.

Ami ma Mexikó jó részén folyik, az történelem. Legalábbis a szónak abban az értelmében, hogy ilyen még nem nagyon volt soha, viszont a jövőben lehet, hogy egyre több lesz belőle. Hogy pontosan mi ez, azt nehéz röviden leírni, éppen a történések újszerűsége miatt. Mindenesetre valami olyasmiról van szó, hogy az ország jelentős részén az állam megszűnt létezni, helyét egymással háborúzó drogkartellek vették át, amelyek küzdelme négy és fél év alatt több tízezer halálos áldozattal járt.

A konfliktust szokás háborúnak is nevezni, de ez semmiképpen sem precíz definíciója a történéseknek. Arra a jelenségre, hogy Acapulco üdülővárosának egyik utcájában amerikai turisták szórakoznak, két sarokkal arrébb megnyúzott hullák fekszenek az utcán, és ez a két világ egymás köreit nem zavarva gyakorlatilag nem is találkozik egymással, biztosan nem a háború a legjobb kifejezés.

A vérontás befejezésére semmi remény nincs. A mexikói kormány egy ideig próbálkozott mindenfélével, ám mivel a rendfenntartásra küldött erőket a kartellek vagy megölték, vagy megvették kilóra, mára az állam tulajdonképpen elfogadta, hogy nincs mit tenni. Amíg a határtól északra az amerikaiak nem legalizálják a kábítószereket, addig minden bizonnyal nem is lesz megoldás, márpedig erre sajnos semmi esély nincs.

Három oka van annak, hogy ez a több tízezer gyilkosság ritkán bukkan fel a hírekben, ötven halottnál kevesebbet felmutató események még mínuszos hírként sem kerülnek be a nemzetközi médiába. Egyfelől mert a nyugati világ nem szeret szembesülni azzal, hogy saját ostoba drogtörvényeinek köszönhetően máshol tömeggyilkosság zajlik. Másfelől természetesen azért, mert néhány tízezer halott latin-amerikai nem érdekel senkit. Harmadrészt pedig mert ma már gyakorlatilag nincsenek újságírók, akik a balhé közelébe mernének menni.

A sajtó megfélemlítése minden véres konfliktus része, a mexikói drogkartellek azonban tökélyre fejlesztették a módszert. Ha rajtuk múlna, a világ semmit nem tudna a folyamatos öldöklésről. Olyan újságíró még akad a világon, aki a saját bőrét szívesen a vásárra viszi, olyan viszont nincs, aki a családjáét is. A drogkartellek pedig többször bebizonyították, hogy ha valaki olyasmit mer írni róluk, ami nekik nem tetszik, nem restek azonnal és brutálisan visszacsapni. Sok mexikói újság ma már egyszerűen nem is ír arról, hogy valójában mi folyik a kartellek által ellenőrzött területeken.

Ebben a helyzetben az egyetlen megbízható információforrás a vérontásról az internet nehezen ellenőrizhető, névtelen része maradt. Elsősorban néhány helyben készített blog, amelyek közül magasan kiemelkedik a legnépszerűbb és legvéresebb, a Blog del Narco. Állítólag egyetlen szerzője van, aki állítólag egy műszaki egyetemista Monterreyben, Mexikó harmadik legnagyobb városában, amely 2005-ben még a legbiztonságosabb volt Latin-Amerikában, ma viszont a gyilkolászás egyik regionális központja. Itt azonban végképp nem a szerző valódi neve a fontos, hanem amit mond. Mert ilyen a tömegtájékoztatás történetében még nem volt.

„Összeégett holttest Nayaritban.“ „Két fiatalt lőttek agyon Chihauhuában.“ „Elütöttek, majd kivégeztek egy férfit.“ „Feldarabolt hulla Chilpancingóban.“ Ezek a címek egyetlen nap termései a blogon, ráadásul egy kifejezetten csendes napé. Keményebb időszakokban komplett tömegsírokra bukkannak, lenyúzott arcokat húznak rá köztéri szobrokra, szétszórt testrészekkel dekorálják ki egy bevásárlóközpont parkolóját. Ezeket olvasni – és a Google Translate-nek köszönhetően ez spanyoltudás nélkül is megy – olyan, mint élő tudósításokból értesülni az ukrán front vagy a ruandai népirtás mindennapjairól.

A Blog del Narcón pedig nemcsak olvasni lehet a sok vérről, hanem meg is nézni részletesen. Amióta internet az internet, mindig volt egy kis szeglete, amely a borzalmakra specialiálódott. Undort keltő betegségek, közúti balesetek felismerhetetlen maradványai, csecsen mindennapok, félresikerült pornóforgatások. Ezeken csak szörnyülködni lehetett, meg eltakarni a szemet, mint a horrorfilmeken. A Blog del Narco célja azonban nem az öncélú ijesztgetés, hanem a precíz dokumentáció.

Auschwitzról is látni kellett a képeket a meztelen élőhalottakról, így akit érdekel a világ, annak kutya kötelessége legalább egyszer megnézni egy groteszk, végtagoktól megszabadított, véres emberi törzset, ahogy valami ráfirkált fenyegető üzenettel fekszik a járdán. Biztos van, aki a lefejezős videókat, a válogatott kínzások megörökítését is végig tudja nézni, de ők azért ne vessék meg a többséget, aki nem.

A Blog del Narcón a kommentek is sokat dobnak. Aki azt hiszi, hogy egy Velvet-cikk hozzászólóinál már semmi sem lehet súlyosabb, egyszer próbáljon meg itt megmerítkezni. „Úgy kellett a rohadt spiclinek“ – ez talán a leggyakoribb hozzászólás, de szintén nagyon népszerűek az életveszélyes fenyegetések a különböző kartellek nevében. Mivel egészen nyilvánvaló, hogy a blogot a gyilkosok is olvassák, és a kommentelők közül sokan gyanúsan jól tájékozottak még nyilvánosságra sem került bűncselekményekkel kapcsolatban, itt azért sokkal többről van szó egyszerű névtelen trollkodásnál.

Soha nem látott horror, soha nem látott média, soha nem látott, az egész világot befolyásoló események – ennél menőbb honlap soha nem lesz a világon.