Vélemény = MENŐ

A magyar újságolvasási kultúrának – illetve valószínűleg nemcsak a magyarnak, hanem minden hasonlóan nyomorúságos médiapiacon így van – van egy egészen különös torzulása. A magyar újságolvasók jelentős része úgy olvas újságot, hogy a véleménycikkeket képzeli ténynek, a ténycikkeket pedig véleménynek. Ez így borzasztóan hülyén hangzik, úgyhogy fussunk is neki még egyszer.

Arról van szó, hogy mivel a magyar újságolvasó évtizedeken át olyan közegben élt, ahol a szólásszabadság nyomaiban sem létezett, ma pedig tisztában van azzal, hogy az írott sajtó túlnyomó többsége szemérmetlenül elkötelezett különböző politikai-gazdasági érdekcsoportok mellett, egyszerűen nem hiszi el, ami le van írva. Vagy legfeljebb egy részét hajlandó elhinni, de közben mindig a sorok közt keresgél, vagy azon töri a fejét, hogy egy konkrét cikket egyáltalán miért írtak meg, kinek állt ez érdekében, ki rendelte meg a szerzőtől. Minden közvéleménykutatás szerint az újságírókat a magyarok a legkevésbé megbízható szakembereknek tartják, általában csak a politikusok előzik meg őket, és bőven lemaradnak megbízhatóságban a reklámszakemberek (!), a rendőrök (!!!) és a marketingesek (!!!!!!!!!!!) mögött.

Persze erről bőven tehetnek maguk az újságírók is, ám ettől még lehangoló, hogy a kevés jó riporter és oknyomozó valóban nagyon fontos cikkeit kevesen olvassák el, és még kevesebben hiszik el. Ezek valóban hosszabb és sokszor nehezebb szövegek, mint egy öt bekezdésben megírt véleménycikk, és a 140 karakteres mikroblogok világában szinte elképzelhetetlenül sok időt igényelnek. De ettől még az igazság ezekben van, a vélemények legjobb esetben is csak ezek magyarázatai, kiegészítői lehetnek.

Közben a véleménycikkek szerzőit különös aura lebegi körül. A magyar újságolvasók a szájkosaras évtizedek alatt mintha arra jutottak volna, hogy az újságok úgyis hazudnak, viszont azokon az oldalaikon, ahol nem tények, hanem vélemények vannak, ott kell keresni az igazságot. Hogy a sok hazugság közt a ravasz véleményíró rendet vág, az olvasó helyett is olvas a sorok közt, aztán a cenzorok és gazdasági érdekcsoportok közt ellavírozva megmondja, hogy valójában mi van.

Egészen nyilvánvaló, hogy normális társadalmakban, ahol értelmes emberek élnek, az újságolvasók a ténycikkekből tudják meg, hogy mi van. (Gondolatmenetünk szempontjából irreleváns, hogy nem léteznek értelmes emberek alkotta normális társadalmak, úgyhogy tekintsünk most el ettől a problémától.) Elolvassák, levonják a következtetéseket, aztán személyes és közös döntéseiket a nyilvánvaló igazsághoz igazítják. A véleménycikkekbe vetett túlzott bizalom, saját gondolatok helyett azok igazságként kezelése nagyon súlyos hiba.

Eleve tévedés ezeknek a véleménycikkeknek a szerzőit újságíróként kezelni. Az újságírás egy egészen egyszerű szakma, nagyon világos szabályokkal és eszköztárral. Az újságíró elmegy valahova, megnézi, mi van ott, beszél az érintettekkel, utánajár a kérdéseknek, aztán megírja, amit megtudott. Sajnos van, aki inkább kukoricalopást rendez meg a kamerák előtt, de az a helyzet, hogy sok jó magyar újságíró van, aki akár kegyetlen ellenszélben is képes nagyon értékes munkát végezni. Mindenképpen érdemes inkább bennük bízni, akik elvileg az igazságban utaznak, mint reklámosokban és marketingesekben, akiknek eleve a hazugság a küldetésük. Amivel egyébként az ég világon semmi baj nincs, a gondok ott kezdődnek, amikor egy újságíró hazudik, vagy egy marketinges esküdözni kezd, hogy ő igazat beszél.

A véleménycikkek szerzőit tehát nemcsak azért nem lehet újságírónak hívni, mert nem azt a munkát végzik, amit egy igazi újságíró, hanem mert – bármilyen triviális ez, érdemes leszögezni – nem az igazságot írják meg, hanem a véleményüket. Az újságíró az újságíró, aki meg a véleményét írja meg, az leginkább szórakoztatóipari szereplő, ha már valahova mindenképpen be kell sorolni. Amivel megint nincs semmi probléma, az is ugyanolyan szép szakma, mint az újságírás vagy a marketing.

Azok a témák, amikről az újságokban véleményt szoktak írni, egyébként sem olyanok, amelyekben egyértelműen igazságot lehet tenni. Bár kétségtelenül érdekes lenne, ha a jövő heti HVG-ben valaki szembeszállna a gravitációval. Mennyi esze van Matolcsy Györgynek? Mourinhót akasszuk fel előbb, vagy Kadhafit? Jó vezetője lesz az Operaháznak Orbán Viktor? Ezekre a kérdésekre minden értelmes ember ugyanazt a választ adja, ám ettől az mégiscsak egy vélemény marad, nem a szuprém igazság.

Véleménycikket tényleg csak klinikai esetek olvashatnak a saját igazságuk visszhangzásáért, bizonytalanságaik eloszlatásáért. A végtelen véleményt felvonultató internet világában a legtöbb, amire egy ilyen cikk pályázhat, az értelmes emberek elgondolkodtatása, agyuk beindítása, saját véleményük megkérdőjelezése. A jó hír pedig az, hogy éppen ennek az internetnek köszönhetően ma egy véleménycikknek sokkal több esélye van erre, mint a médiatörténet során bármikor.

Még Magyarországon is. A most már az unalomig ismert híres blogdolgozat Jakab Andortól a magyar vállalkozások nehézségeiről éppen azt mutatta meg, hogy még ha egy ilyen véleménycikkben tárgyi tévedések is vannak, ha van benne kellő lendület, és jól tapint rá egy érzékeny pontra, tízezrek fogják olvasni, megbeszélni, vitatkozni vele. Érdekes véleményekre, ezek alapján jól megírt cikkekre, blogpostokra, vagy akármi is lesz a jövő műfaja, mindig szükség lesz.

(Ez a cikk viszont ennek a közel három éven át futó sorozatnak az utolsó darabja. Most egy ideig máshogy leszek szórakoztatóipari szereplő.)