Mint üveges tótnak a hanyattesés

Figyelemreméltó megjegyzést tett a minap Robert Fico. A szécsényi magyar-szlovák miniszterelnöki találkozó után – amit koalíciós társa, Ján Slota nyíltan sikertelennek minősített – Fico árulkodó metaforával vágott vissza: eszerint Slota Szlovák Nemzeti Pártja (SNS) betöri az ablakot, majd utána Robert Fico orra alá dörgöli: "Robo, az ablak újraüvegezése valahogy lassan megy neked".

Kármentést folytat tehát Robo, saját bevallása szerint is. Pedig Fico az utóbbi időkig ellenállt azoknak a kritikáknak, amik szerint Ján Slotával egy kormányképtelen erőt emelt maga mellé. Hogy már nyíltan halljuk a koalíciós kolléga kritizálását, annak nemcsak a magyar–szlovák kapcsolatok mélypontra süllyesztése az oka (amiben egyébként kivette a részét a Fico vezette SMER is), hanem a Slota és az általa vezetett SNS sorozatos belpolitikai botrányai.

Robert Fico eddig kifejezetten korrupciós ügyek és félreárazott szerződések miatt hét minisztert menesztett, akik közül négyet Ján Slota jelölt (kettőt Vladimir Meciar, egyet pedig maga Fico). Ebben a versenyben tehát messze Slotáék vezetnek, amit a miniszterelnök is megelégelt: a környezetvédelmi tárca feletti ellenőrzés jogát elvette Slotától, mondván, három botrányos bukás után elvesztették a nemzetiek a negyedik miniszter kinevezésének a jogát. Ez egyben a koalíciós szerződés nyílt felrúgását is jelentette.

A korrupciós ügyekre tevődnek rá Slota újgazdag és hektikus életviteléből eredő botrányai. Slotának egy jacht és több luxusautó mellett van saját repülőgépe is. Nem lehet tudni, honnan telt minderre, de Fico maga is célzott arra interjúkban, hogy az általa gyűlölt jobboldali politikusok mellett "biztosan Jano is meggazdagodott" a hatalomban. Jellemző az az augusztusi hír, hogy kiderült: Slota Zsolnáról Horvátországba – tehát a schengeni határok felett – útlevélellenőrzés nélkül repült át egy magángéppel, ami bűncselekmény; a parlament mentelmi bizottsága csak a nagyobbik kormánypárt obstrukciója miatt nem tudott az üggyel érdemben foglalkozni. Slota magyarellenes kirohanásai a nem SNS-párti szlovák átlagember szemében is csak egy (szerintük komolytalan) eleme sajátnevelésű botrányhősük viselkedésének.

De térjünk vissza az üvegezős hasonlathoz. Fico úgy szeretné üvegezni az ablakot, hogy koalíciós társa bentről minket hajigál, a szomszéd házat dobálja, hallgatóságát a csörömpöléssel szórakoztatja; Fico üvegezhet, lépkedve az üvegszilánkokon, mi meg vakarhatjuk a fejünket, hogy a hozzánk átrepülő köveket dobáljuk vissza, vagy menjünk és segítsünk Ficónak rendet tenni? Esetleg mutogassuk a környékbeli lakóknak a köveket, árulkodva a lehetetlen szomszédunkra? Vagy csak morogjunk csöndben magunkban, hogy úgy kellett ez nekünk, mint üveges tótnak a hanyattesés? Válaszként azt lehet mondani, hogy a fura szomszédok közül lehetőleg ne a kőhajigálókkal foglalkozzunk, hanem Ficóval, az üvegezővel: mert most ő a főnök (és valószínűleg 2010 után is ő marad), és mert láthatóan neki is van valami baja velünk.

Csak ő okosabb a kőhajigálóknál, és velünk szemben stratégiai fenntartásai vannak. Ő egy olyan létező stratégiai érdekellentétben gondolkodik, ami valamilyen szinten a legrendezettebb helyzetben is fennmaradhat Szlovákia és Magyarország között. A magyar társadalom és politika a külhoni magyar közösségek asszimilációjától tart, látva a népszámlálási adatokat; a szlovák társadalom pedig attól, hogy Dél-Szlovákia valahogyan kicsusszan a markukból. Ezek a félelmek határozzák meg a politika mozgását hosszútávon nemcsak magyar, hanem szlovák oldalon is, és függetlenül attól, hogy Robo vagy Jano csinálja-e a politikát: a nyelvtörvény-módosítás a SMER vezette Kulturális Minisztérium munkája.

Azt lehet mondani, hogy nem a kölcsönös tisztelet, hanem a kölcsönös félelem jegyében kellene a kapcsolatokat újjáépíteni, és annak jegyében, hogy mindkét oldalon viszonylag nagy a mozgástér. Mert magyar részről igazából jóval nagyobb a mozgástér, mint tűnik: számos kétnyelvűséget, magyar-szlovák együttélést támogató kisebb-nagyobb programot lehetne indítani, akár egyoldalúan is, de persze a legjobb, ha szlovák részvétellel és beleegyezéssel. Visszakanyarodva az üvegezős hasonlathoz: a minket gyanakodva figyelő üvegező szomszéddal ne azt akarjuk érzékeltetni, hogy nem akarunk semmit, hanem hogy amit szeretnénk elérni, az nem feltétlenül sérti az érdekeit. Főleg, ha érdemben tudunk róla egyeztetni. Ezért szívesen egyeztetjük vele minden lépésünket, csak előtte fogja le a kőhajigáló lakótársak kezét, mert ebben a csörömpölésben egyre nehezebb tiszta fejjel gondolkozni.