Miért kerül többe közbeszerezni?

Szakmai érintettségünkből és meggyőződésünkből kifolyólag is szeretnénk véleményezni a „Háziversenyen dőlt el a papírtender” című cikket. Cégünk elismert beszerzési szolgáltatóként évek óta támogatja a verseny- és a közszféra vállalatait, cégeit és intézményeit, hogy minden beszerzésüket optimálisan és a lehető legköltséghatékonyabb módon végezzék. Ez a gazdasági, szakmai támogatáson felül sok esetben a cikkben is hivatkozott árlejtés szoftver használatát is jelenti.

Az árlejtés a beszerzési szakmában világszerte régóta alkalmazott és elterjedt eszköz, amelyen az ajánlatkérő aukció keretében versenyezteti a tender során használt értékelési szempontokat, például az árat. Az árlejtés „különlegessége” abban áll, hogy az ajánlattevők egymással folyamatos versenyben állnak akár 100-200 egyre jobb ajánlatot is adva a verseny végéig, így nem ritkák a cikkben is említett 20-30%-os megtakarítások. Az elektronikus árlejtés a professzionális beszerzési folyamat mindössze egy, de a legkedvezőbb ár elérése érdekében megkerülhetetlen szakasza: végső soron a (papíros) beszerzési folyamat kiegészítése valósidejű hatékony versenyeztetéssel.

Egy valós példa a fentiekre, nagyjából másfél óra alatt majd' 200 licit és tízmilliós nagyságrendű megtakarítás. Mi a transzparens és hatékony beszerzés, ha nem ez?

Míg a versenyszféra szereplői esetében az eszköz használata mindennapos és a cégkultúra szerves része, addig az állami szférában sajnos csak egy-egy szereplő alkalmazza. Ha megnézzük az EU sokak által ismert, a nagy értékű közbeszerzési hirdetményeket tartalmazó TED nevű kiadványát, abban elvétve találunk olyan magyar eljárást ahol az ajánlatkérő árlejtést venne igénybe. Míg itthon általánosságban a szervezeteket határozott ellenállás jellemzi, a cikkben szereplő MÁV-ot ezen a téren mindenképp egy pozitív irányú szemlétetváltozás példájaként és inkább kivételként említhetjük.

Az ellenállás számos oka közül egy lényegeset a Transparency International már körbe is járt az Indexen is hivatkozott tanulmányában, de a verseny- és a közszféra közti szakadéknak kulturális okai is vannak. Beszerzőnek lenni szakma, méghozzá csak megfelelő készséggel és képességekkel, és sok-sok gyakorlati tapasztalattal elsajátítható komplex szakma - szerencsére ettől az évtől már nálunk is oktatják a Corvinus Egyetemen.

Amíg a vállalati beszerzési szakemberek esetén alapvető elvárás a gazdásági felkészültség és a jó elemzőképesség, addig a közbeszerző képzésen jellemzően a jogi procedúrát, a kötelező beszerzési eljárásrendek alapos ismeretét oktatják. Az utóbbi esetben a piac részletes megismerése, az előzetes szakmai elemzések kidolgozása, a megtakarítások felmutatásának, a gazdaságossági szempontok felmérésének igénye szinte elhanyagolható szempont a jogi eljárás megfelelősége és támadhatatlansága mellett.

A több forrásból táplálkozó motiváció, és a megtakarítás elérését követő „premizálás” a közbeszerzésekben nem csak az egyéni szinten hiányzik. Ameddig egy versenypiaci cégnél tulajdonosi elvárás és az év végi bónuszt jelentő motivációs tényező a költségszint folyamatos csökkentése, addig ha egy költségvetési szerv a hatékony gazdálkodás eredményeképp' kevesebbet költ, egyetlen „jutalma” a következő évben az ennyivel csökkentett költségkeret lesz.

A beszerzési szakma úgy gondolja/gondolta, hogy ez a kiemelten forráshiányos időszak az állami és önkormányzati oldalon félre tudja tetetni a régi beidegződéseket és a szervezetek már egyszerűen nem tehetik meg, hogy a beszerzésben rejlő nyilvánvaló lehetőségeket nem használják ki. Sajnos úgy tűnik sok szervezet, önkormányzat szinte csőd közeli állapota sem képes a kialakult struktúrák megváltoztatására.

Ma már mindenki az "e-közbeszerzéstől" - azaz bizonyos eljárási szakaszok, például tendereztetés, megrendelés elektronikus lebonyolításától tart, pedig még az árlejtés előnyeit sem tapasztaltuk meg. Beindult a lobbigépezet, amely az elektronikus közbeszerzést 2010-től kötelezően előíró jogszabályt minden eszközzel módosítaná.

Az elektronikus tendereztetés - ellentétben az árlejtéssel - nem járul hozzá az árak csökkenéséhez, viszont ha megfelelően van kialakítva, akkor a rendszer fő hozadéka több eljárás gyorsabb lefolytatása, ami remélhetőleg azoknak az adminisztrációs költségnek a csökkenését eredményezi, amik ma egy közbeszerzési eljárást sokszor indokolatlanul terhelnek mindkét oldalon. Megjegyzendő hogy már itthon is rendelkezésre állnak azok a rendszerek, amelyek különböző mértékben ugyan, de a jogszabályokban előírt módon ki tudják szolgálni az elektronikus közbeszerzés jelentette funkciókat.

A közbeszerzés problémáinak megoldásához közelebb kerülünk, ha felismerjük, hogy azonos gazdasági cél esetén (költségcsökkentés) a megoldás sem különbözik a beszerzésben és a közbeszerzésben. Ha a közbeszerzést jó szándékú, szakmailag tapasztalt beszerző a már máshol elterjedt támogató eszközökkel végzi, akkor a megtakarítások azonnal jelentkezni fognak.

Szabó Ákos

(az Electool Hungary Kft. ügyvezetője, a Beszerzési Vezetők Klubjának tagja)