Hortenzia, Gergő
-2 °C
8 °C

Miért kerül többe közbeszerezni?

2009.11.24. 06:47

Szakmai érintettségünkből és meggyőződésünkből kifolyólag is szeretnénk véleményezni a „Háziversenyen dőlt el a papírtender” című cikket. Cégünk elismert beszerzési szolgáltatóként évek óta támogatja a verseny- és a közszféra vállalatait, cégeit és intézményeit, hogy minden beszerzésüket optimálisan és a lehető legköltséghatékonyabb módon végezzék. Ez a gazdasági, szakmai támogatáson felül sok esetben a cikkben is hivatkozott árlejtés szoftver használatát is jelenti.

Az árlejtés a beszerzési szakmában világszerte régóta alkalmazott és elterjedt eszköz, amelyen az ajánlatkérő aukció keretében versenyezteti a tender során használt értékelési szempontokat, például az árat. Az árlejtés „különlegessége” abban áll, hogy az ajánlattevők egymással folyamatos versenyben állnak akár 100-200 egyre jobb ajánlatot is adva a verseny végéig, így nem ritkák a cikkben is említett 20-30%-os megtakarítások. Az elektronikus árlejtés a professzionális beszerzési folyamat mindössze egy, de a legkedvezőbb ár elérése érdekében megkerülhetetlen szakasza: végső soron a (papíros) beszerzési folyamat kiegészítése valósidejű hatékony versenyeztetéssel.

Egy valós példa a fentiekre, nagyjából másfél óra alatt majd' 200 licit és tízmilliós nagyságrendű megtakarítás. Mi a transzparens és hatékony beszerzés, ha nem ez?

argh

Míg a versenyszféra szereplői esetében az eszköz használata mindennapos és a cégkultúra szerves része, addig az állami szférában sajnos csak egy-egy szereplő alkalmazza. Ha megnézzük az EU sokak által ismert, a nagy értékű közbeszerzési hirdetményeket tartalmazó TED nevű kiadványát, abban elvétve találunk olyan magyar eljárást ahol az ajánlatkérő árlejtést venne igénybe. Míg itthon általánosságban a szervezeteket határozott ellenállás jellemzi, a cikkben szereplő MÁV-ot ezen a téren mindenképp egy pozitív irányú szemlétetváltozás példájaként és inkább kivételként említhetjük.

Az ellenállás számos oka közül egy lényegeset a Transparency International már körbe is járt az Indexen is hivatkozott tanulmányában, de a verseny- és a közszféra közti szakadéknak kulturális okai is vannak. Beszerzőnek lenni szakma, méghozzá csak megfelelő készséggel és képességekkel, és sok-sok gyakorlati tapasztalattal elsajátítható komplex szakma - szerencsére ettől az évtől már nálunk is oktatják a Corvinus Egyetemen.

Amíg a vállalati beszerzési szakemberek esetén alapvető elvárás a gazdásági felkészültség és a jó elemzőképesség, addig a közbeszerző képzésen jellemzően a jogi procedúrát, a kötelező beszerzési eljárásrendek alapos ismeretét oktatják. Az utóbbi esetben a piac részletes megismerése, az előzetes szakmai elemzések kidolgozása, a megtakarítások felmutatásának, a gazdaságossági szempontok felmérésének igénye szinte elhanyagolható szempont a jogi eljárás megfelelősége és támadhatatlansága mellett.

A több forrásból táplálkozó motiváció, és a megtakarítás elérését követő „premizálás” a közbeszerzésekben nem csak az egyéni szinten hiányzik. Ameddig egy versenypiaci cégnél tulajdonosi elvárás és az év végi bónuszt jelentő motivációs tényező a költségszint folyamatos csökkentése, addig ha egy költségvetési szerv a hatékony gazdálkodás eredményeképp' kevesebbet költ, egyetlen „jutalma” a következő évben az ennyivel csökkentett költségkeret lesz.

A beszerzési szakma úgy gondolja/gondolta, hogy ez a kiemelten forráshiányos időszak az állami és önkormányzati oldalon félre tudja tetetni a régi beidegződéseket és a szervezetek már egyszerűen nem tehetik meg, hogy a beszerzésben rejlő nyilvánvaló lehetőségeket nem használják ki. Sajnos úgy tűnik sok szervezet, önkormányzat szinte csőd közeli állapota sem képes a kialakult struktúrák megváltoztatására.

Ma már mindenki az "e-közbeszerzéstől" - azaz bizonyos eljárási szakaszok, például tendereztetés, megrendelés elektronikus lebonyolításától tart, pedig még az árlejtés előnyeit sem tapasztaltuk meg. Beindult a lobbigépezet, amely az elektronikus közbeszerzést 2010-től kötelezően előíró jogszabályt minden eszközzel módosítaná.

Az elektronikus tendereztetés - ellentétben az árlejtéssel - nem járul hozzá az árak csökkenéséhez, viszont ha megfelelően van kialakítva, akkor a rendszer fő hozadéka több eljárás gyorsabb lefolytatása, ami remélhetőleg azoknak az adminisztrációs költségnek a csökkenését eredményezi, amik ma egy közbeszerzési eljárást sokszor indokolatlanul terhelnek mindkét oldalon. Megjegyzendő hogy már itthon is rendelkezésre állnak azok a rendszerek, amelyek különböző mértékben ugyan, de a jogszabályokban előírt módon ki tudják szolgálni az elektronikus közbeszerzés jelentette funkciókat.

A közbeszerzés problémáinak megoldásához közelebb kerülünk, ha felismerjük, hogy azonos gazdasági cél esetén (költségcsökkentés) a megoldás sem különbözik a beszerzésben és a közbeszerzésben. Ha a közbeszerzést jó szándékú, szakmailag tapasztalt beszerző a már máshol elterjedt támogató eszközökkel végzi, akkor a megtakarítások azonnal jelentkezni fognak.

Szabó Ákos

(az Electool Hungary Kft. ügyvezetője, a Beszerzési Vezetők Klubjának tagja)

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?