Túléltem a földrengest Chilében

A földrengés epicentruma a dél-chilei Concepción közelében volt, amely kb. 600 km-re van Santiago de Chilétől, és közel 600 ezer lakosa van. A Richter-skála szerint ott 8,8-as volt, nálunk Santiagóban 8,5-öst mértek, és azt mondják a mai volt a 7. legnagyobb földrengés a világon. Szinte hihetetlen, hogy az epicentrumtól ilyen távol alig volt különbség az
értékek között.

Santiagóban is 2,5 percen keresztül mozgott a föld – ez igen soknak számít. A 17. emeleten lakunk és úgy himbilimbizett az egész épület, mintha libikóka lenne, az ágy pedig úgy mozgott mint az Ördögűző című filmben a kiscsaj alatt, akit megszállt az ördög. Mintha egy szellemházba kerültem volna, hallottam, ahogy az új nagytükröm megadja magát a nagyszobában, a beépített szekrény ajtajai kinyíltak, kijött a porszívó, a bőrönd is utána gurult és potyogtak a könyvek is.

A nagy állólámpa eldőlt a nappaliban, szerencsére az üvegasztalt épp előző éjjel toltam arrébb. A falak nyikorogtak és valami furcsa, hullámzó ütemes mozgást éreztem magam alatt. A mi épületünknek ez volt a 3. nagyobb földrengése, és reménykedtünk, hogy ezúttal sem adja meg magát.

A 2,5 perces dráma végen le kellett sétálnunk a földszintre, de mivel
nekem ebben nincs nagy tapasztalatom, először még átöltöztem és csak
utána tipegtem le nagy komótosan....Már szinte minden lakó lent
ácsorgott pizsamában, gyerekkel, kutyával, macskával...

Ahogy utólag megtudtam, a normál földrengés kb. 30 másodperces és a mi 30 éves épületünk, akár a szemben lévő parkban is landolhatott volna. Úgy gondoltam, ilyen hosszú a “normál” földrengés, de az idő amúgy is szubjektív és nem mértem stopperrel... Én csak ücsörögtem az ágyamban és vártam a végét... Ahogy tanítottak....

Azt elfelejtettem, hogy valami biztosabb helyett kellett volna keresnem. Próbáltam kinézegetni az ablakon, de se villany, se semmi, csak néhány dudáló autó az éjszaka közepén...

A gond az volt, hogy nem csak előre-hátra és oldalra
mozgott az épület, hanem elkezdett rázkódni függőleges irányba is,
fel-le, ez a legveszélyesebb, és itt az emberek tudták, ha nem marad
abba ez a rázkódás úgy járunk, mint Haitiben.

Egyébként az itteniek mar várták a földrengést. Santiagóban 25 éve,
Concepciónban pedig csaknem 50 éve nem volt jelentősebb földmozgás
leszámítva a normál szeizmikus aktivitásokat, ami itt hétköznapi
dolognak számít ha éppen a kávéscsésze útnak indul az asztalon, vagy ha a virágnak önálló akarata lesz és mozogni kezd. Pont ezért engem is
felkészítettek, hogy ha éppen komolyabb rengés lenne, ne ijedjek meg,
mert ki fog lengeni az épület, pláne a miénk, ha már voltunk olyan
okosak, hogy a 17-re költöztünk.

Még mindig vannak utórengések, de viszonylag hamar normalizálódott a
helyzet. Reggel 8 körül már volt villanyunk és víz is, ekkor már föl
mertünk menni ismét a lakásba. Hírt kaptunk az egyik rokonunktól is,
aki az epicentrumtól mindössze 100 km-re lakik, ő azt mondta, náluk
akkora volt a rengés, hogy a kerti úszómedencéből az összes víz
eltűnt, a földrengés kilötykölte.

Az összkép Santiagóban: meglepően jó állapotban vannak az épületek,
sok helyen nyomát sem látni semmilyen földrengésnek, kivéve a régi és/vagy hibás épületeket. Természetesen bizonyos kerületekben elég
szomorú a látvány, és tényleg igaz a mondás, hogy a szegény embert még az ág is húzza. Főként közülük kerülnek ki azok, akik nem költözhetnek vissza a lakásukba.

Mivel Chile a földrengések szempontjából különösen veszélyeztetettnek
mondható, ezért az épületek földrengésbiztosak. Ennek köszönhető, hogy a nagy erősségű rengések ellenére sem következett be nagy mértékű pusztítás. Egyébként Chilében mérték a valaha mért legnagyobb erősségű rengést is: 1960-ban 9,5-öst Valdíviában, de akkor a 80 km-re lévő tenger is elérte a várost, ami számomra teljesen felfoghatatlan.

Mindenesetre izgi volt ez a reggeli ágyrezgetés... De az biztos, hogy a
következő földrengésnél már tényleg én is félni fogok... Az utórengések
is elég ijesztőek és meglehetősen erősek. Egyébként az ismerősök
igazi hősnek tartanak, hogy nem kaptam sokkot a rengésekkor és nem is
rohantam ki azonnal a lakásból, no de kérem azért azt világosan tudtam
még félálomban is, hogy csak úgy lefutni a 17-ről aligha tudnék és
eszembe sem volt, hogy ez aztán egy rekord erősségű rengés lesz.

Grafogirl

2010 február 27.