Hazajönnék, ha engednék

2014.11.13. 07:24
„Az okmányiroda dolgozói normálisak voltak, csak a szabályok furcsák” – ecsetelte olvasónk, aki Belgiumból költözött néhány év után haza idén nyáron, azóta szenved az adminisztrációval. Pontokba szedte, milyen bürokratikus akadályokat kellett leküzdenie az elmúlt öt hónapban.

Belgiumba 2011 végén költöztünk a feleségemmel és fiammal. Brugge-ben laktunk, a regisztráció a munkaszerződés és lakásszerződés birtokában gyorsan és egyszerűen ment, hamar kaptunk családi pótléknak megfelelő támogatást is. Nyugodt életünk volt, időközben megszületett a kislányunk is.

Aztán a cégemnél komoly változások történtek, ami miatt megszűnt a pozícióm. A hazajövetel mellett döntöttünk, főleg családi okok miatt, idén nyáron költöztünk haza. A visszailleszkedés így alakul eddig:

Bejelentettük a megfelelő szervnél a GYES- illetve családi pótlék-igényünket még júliusban.

  • Sajnos elkövettük azt a hibát, hogy nem mondtuk le a családi pótlékot, melyet a fiunk után kapunk, a kinttartózkodás idejére
  • Emiatt egyelőre (november van) egy fillért sem kaptunk kint született kislányunk után sem, pedig alanyi jogon jár utána

Bejelentkeztem álláskeresési támogatásra, leginkább, hogy legyen TB-m.

  • Természetesen a hivatalnak a belga munkaüggyel le kell leveleznie, hogy a munkaviszony EU-ban folytonos volt és jogosult vagyok az álláskeresési támogatás igénybevételére
  • Nos, azóta nem hallottam felőlük, pénzt nem láttam, de nekem kell a NAV felé fizetnem a havi TB összeget, amit majd egyszer visszakapok

Körülbelül 60 eurót fizettem a konzulátuson, hogy elfogadják a lányom születési anyakönyvi kivonatának fordítását; lévén, hogy ha a konzulátuson kérem a magyar anyakönyvezést, akkor fordíthatom én, ők meg jóváhagyják. Ha ugyanezt Magyarországon indítom el, akkor hivatalos fordíttatást kell kérni (körülbelül 30 ezer forint). A csattanó: a nemzetközi születési anyakönyvi kivonat minden rubrikában egységes a Magyarországon születő külföldi gyerekeknek kiállított dokumentummal, és mellesleg legalább 3 nyelvű, melyből az angol legalább közös. Na, ezt fordíttatni kell, pénzért. De az okmányirodai ügyintéző nyugodtan dolgozzon a világ bármely országából származó forgalmival.

Kint ugyanis legfeljebb 6 hónapig lehet magyar rendszámmal közlekedni:

  • Vettem 2012-ben egy autót, megfizettem utána az összes kinti adót
  • Miután hazajöttünk, a kinti biztosítás megszűnésével mindenképp kellett magyar rendszám az autóra
  • Ez egy 330 ezres kaland volt, ami több, mint az autó értékének 10 százaléka

Hasonlót tapasztalt?

Megpróbált hazajönni, de nem ment? Vagy csak nagyon nehéz? Írja meg, mitől tépte a haját, és mi ment tükörsimán, amikor hazaköltözött külföldről, az olvasói leveleket a tema+kulfold@mail.index.hu címre várjuk.

Érdekességek: 39 ezer forint volt műszaki vizsga, hogy mitől több, mint egy sima műszaki, az nem világos. 223 ezer forint volt a regisztrációs adó, de a legszebb az intézési módja:

  • El kell menni a NAV vám részére, ott minden papírt beadni. Igazoltam magam személyivel, lakcímkártyával, de nem fogadták be a papírt, mert nem volt ott az adókártyám. Pedig igazoltam magam és az adóazonosító jelem ismert. Tehát mindent tudnak rólam, de kell és kész.
  • Ezenkívül elő kellett szednem – még szerencse, hogy meg volt – az autó adásvételi papírját – ami több, mint 2 éve az enyém... Ami a regisztrációs adó kalkulációjában nem játszik szerepet.
  • A NAV-nál van egy OTP fiók, ott kell a regadót befizetni. Kártyával nem lehet, csak készpénzben. De akkor minek van ott egy bank az intézményben? ATM nincs, de lehet a pultnál készpénzt felvenni, felvételi díjért és 1300 forint körüli körüli adminisztrációs díjért

Aztán ha mindez megvan, lehet menni az okmányirodába:

  • Nem ismerték a belga forgalmit, ezért plusz 1 munkanapot csúszott az egész, mert sajnos aki jogosult jóváhagyni a dokumentumot, nem reagált már a kérdés napján
  • Saját szememmel láttam, amikor egy dán forgalmival nem tudtak mit kezdeni, lévén az igazából egy papírfecni, olyat még nem láttak. Mondtam nekik, hogy jó lesz az, mert svéd autóm is volt már, és a skandinávok nem lihegik túl, jó nekik egy darab mátrixnyomtató-minőségű forgalmi
  • Aztán már csak 78 ezer forint vagyonszerzési illetéket kellett kifizetni + még 21 ezer forintot, például rendszámtáblára, és meg is voltunk.

Összegezve:

Hazajövetelünk óta fizetem a TB-met, fizettem a saját két éve tulajdonomban lévő autóm után több, mint 300 ezret, ehhez képest az állam eddig egy forintot nem adott.

Mi van, ha nem menedzser vagyok és nem pénzzel jövök haza egy nagyon támogató itthoni családhoz? Mégis, miből kellene ennünk mondjuk, amíg lesz megint állásom? Mert gondolom a legtöbben rosszabb feltételekkel jönnek haza.

A munkakeresési támogatás, segély vagy mi egyébként kevesebb összesen, mint az utolsó itthon fizetett havi adóm volt. A belga időket leszámítva 7-8 éve benne vagyok abban a 800 ezer emberben, akik legalább 700 ezer forintot keresve a legnagyobb adóbefizetők alkalmazottként (és nem adóból fizetett közalkalmazott).

Amit még érdekesnek tartottam, az ottani választások: bármekkora is a tét, olyan mély indulatokat nyomokban sem sikerült felfedeznem, mint amit itthon generáltak politikusaink. A legzavaróbb, hogy Magyarország úgy osztódott minimum kétfelé, hogy nincs két kvázi külön ország benne, mint Belgiumban. Az alapjogokhoz ragaszkodás itt része a DNS-nek, míg itthon a gazdasági-politikai nevelés másodrendű.