Számít-e a feketék élete Amerikában?

Sokkoló képek töltötték be a múlt héten az amerikai kábelcsatornák képernyőit. Rendőrtisztek egy Freddie Gray nevű fekete fiatalembert vonszolnak Baltimore utcáin egy rendőri furgon felé. Gray láthatóan rossz bőrben van, éktelenül kiabál, fájdalmai vannak. A rendőrök rövid dulakodás után betuszkolják a furgonba. A később felvett jegyzőkönyv szerint Freddie Gray több súlyos sérülést is szenvedett, amelyek közül az egyik – nyaktörés – halálos kimenetellel járt.

Gray halálának hírére lángba borult Baltimore, tüntetők üzleteket törtek-zúztak, autókat borítottak fel, petárdákat szórtak a rendfenntartásra kirendelt rendőrökre. A demonstrációk az USA több más nagyvárosára is átterjedtek. Washingtontól New Yorkon át, Philadelphiától Los Angelesig milliók vonultak fel és lobogtatták a Black Lives Matter (A feketék élete is számít) feliratú transzparenseiket. Freddie Gray esete ugyanis nem egyedi. Csupán az utóbbi egy-másfél évben Floridában, Missouriban, New Yorkban, Ohióban és Dél-Karolinában történtek hasonló esetek, kivétel nélkül mindig fekete (halálos) áldozatokkal.

Rendőri túlkapások persze mindig is voltak. Ami új, hogy a modern technológiának – biztonsági kamerák, okostelefonok, stb. – köszönhetően videofelvételek örökítik meg az eseteket, mi pedig az esti hírekben vacsora közben vagy kényelmes fotelünkből figyelhetjük, ahogy rendőrök halálra vernek egy illegális cigarettát áruló embert, vagy menekülés közben, hátulról agyonlőnek egy tartásdíjat nem fizető férfit.

Márpedig, amit látunk, az van, azt nem lehet letagadni, és ezek a kirívó esetek vitát indítottak Amerikában a rendőrség és a feketék viszonyáról. A rendőrök előítélettel kezelik a feketéket, brutálisan bánnak velük, ami gyakran értelmetlen halálesetekhez vezet – hangzik az egyik oldal érve. A feketék között magas a bűnözés, gyakran nem tudni, hogy van-e náluk illegális fegyver, a rendőrök életüket teszik kockára, és századmásodpercek alatt meghozandó döntéseknél, stresszhelyzetben nincs idő a tárgyilagos mérlegelésre – védekezik a másik oldal.

A Black Lives Matter mozgalom szerint azonban sokkal többről szól, mint arról, hogy a rendőrség előítélettel kezeli-e a feketéket. Épp Freddie Gray esete bizonyítja ezt, ahol a hat elkövető rendőr közül három fekete, a város polgármestere, a rendőrség nagy része és a vádat képviselő baltimore-i főügyész is fekete. A mélyebb okok abban keresendőek, hogy a fekete kisebbség jelentős része évtizedek óta, de különösen a 2008-as súlyos gazdasági válság óta egyre jobban leszakad Amerika középosztályától. A szegénységgel és gyakran teljes kilátástalansággal küszködő közösségekben alacsonyabb az iskolázottság, magasabb a munkanélküliség, emiatt (is) elterjedtebb a bűnözés, ami a többség általi kirekesztéshez, előítéletekhez és még nagyobb elszigeteltséghez vezet. Az ördögi kör bezárul.

Szerencsére egyre többen kezdenek el foglalkozni ezzel a jelenséggel. Thomas Piketty, francia közgazdász nemrég magyarul is megjelent bestsellerében (Tőke a XXI. században) gyakran 200 évnél is hosszabb statisztikai idősorokat elemezve mutat rá a fejlett gazdaságok társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségének növekedésére és az ezzel szinte törvényszerűen együtt járó társadalmi instabilitás növekedésére. Piketty szerint a társadalmi egyenlőtlenség a kapitalizmus velejárója, de mértéktelen növekedése alááshatja a demokratikus társadalmak alapját.

Nick Hanauer, amerikai milliárdos vállalkozó, az Amazon.com egyik első befektetője provokatív pamfletben figyelmezteti milliárdos társait a jelenlegi trend folytatódásának következményeire. A „The Pitchforks Are Coming for Us” (A vasvillák már elindultak értünk) című írás egy olyan társadalom képét festi le, ahol a politikai, gazdasági, majd végül egzisztenciális jogaitól egyre jobban megfosztott nép felkel a vagyon és befolyás koncentrálódását élvező és abban érdekelt plutokraták ellen. Ellentétben sok, az ebben a témában aktív politikussal, Hanauer nem az igazságosság miatt javasolja a szegényebb rétegek megsegítését, hanem a hasznosság elvét követve, azaz mert ebben látja a társadalmi rend fenntartásának egyetlen lehetőségét, illetve a 2008-as válság után megtorpant gazdaság felpörgetését. „Erős középosztály nélkül a legjobb vállakozók is csak gyümölcsöt árulnának az út szélén” – írja Hanauer.

Míg Piketty, Hanauer és a hozzájuk hasonlóan gondolkodók tézisei az USA összes szegényére vonatkoznak, a feketék, illetve a fekete szegények helyzete Amerikában még kétségbeejtőbb. Évszázados rabszolgatartás és faji alapú megkülönböztetés után az 1960-as évek Martin Luther King nevével fémjelzett polgárjogi mozgalma fontos jogokat biztosított az afroamerikaiaknak, beleértve a szavazati jogot, a szegregáció eltörlését, a munkavállalókkal szembeni mindenfajta diszkrimináció tiltását. Gazdasági értelemben azonban az amúgy is hátrányból induló feketék a mai napig nem indulnak azonos feltételekkel. És nem csak a még létező, látens előítéletek miatt. Azok a gazdasági eszközök, amelyek a többség számára természetesek és elengedhetetlenek az előrejutáshoz (lakáskölcsönök, tanulmányi segélyek, kisvállalkozási támogatások), a feketéknek még évtizedekkel a polgárjogi mozgalom után is részben vagy teljesen elérhetetlenek voltak, vagy ha igen, akkor információhiány miatt sokan nem tudtak élni velük.

A 2008-as gazdasági válság tovább sújtotta ezt a réteget. A feketék magasabb arányban dolgoztak azokban a gyakran kétkezi munkát igénylő termelői iparágakban, amelyek állásait India és Kína szippantotta fel. Paradox módon azok a bankok, amelyek pár évtizede még nem adtak feketéknek lakáskölcsönt, most gyakorlatilag hitelképességvizsgálat nélkül nyomták fekete ügyfeleiknek a „subprime" hiteleket, amelyek 2008 után tömegesen dőltek be, magukkal rántva az elzálogosított lakásokat és reménytelenségbe taszítva a felfelé kapaszkodó feketék millióit. És persze tovább él a jobban vagy kevésbé burkolt előítélet, amelynek tárgya válság esetén kiváló célpontot jelent a frusztrált többségnek.

Amerika óriási utat tett meg a 60-as évek polgárjogi mozgalma óta. Ma már a gazdaság, a politika, a média, az oktatás és a művészetek területén egyre több fekete – és más kisebbséghez tartozó – tölt be fontos pozíciót. 6 évvel ezelőtt Amerika áttört egy monumentális üvegplafont, és megválasztotta az első fekete elnököt. A helyzet paradoxona, hogy ugyanakkor Freddie Gray halála, de még inkább a hozzá hasonló milliók élete jelzi, hogy Amerikában a feketék élete még mindig nem számít eléggé.