A Nap TV nem lehet jó országimázs

Szerencsére Bol-dog megboldogulásával lehetőséget kaptunk újragondolni a következő két évet.  

Nem ez volt a 2017-es budapesti vizes vb reklámanyagainak első, mértéktartó lelkesedéssel fogadott megjelenése, hiszen a kampányindítónak szánt hivatalos plakát publikálásakor már volt némi felhördülés, és a sorozatgyilkos lelke kellett ahhoz, hogy szélesebb kört elérjen a jelenség, immár határainkon túl is.

Magyarként hozzá vagyunk szokva a vizuális környezetszennyezéshez, elég csak végigsétálni a Rákóczi úton vagy az egykori Nap TV díszletére gondolni. Előbbi azonban ma már retró/szocreál jelzővel akár különlegesnek is számíthat külföldi szemmel, utóbbi meg csak a mi nyelvünkön szólt, így nem volt nehéz hétpecsétes titokként megtartani magunknak.

A 2017-es vizes vébé kétséget kizáróan Magyarország eddigi legnagyobb sporteseménye lesz, jelentős külföldi érdeklődéssel. Ha akarjuk, sem tudjuk elrejteni sportrajongók milliói és a médiumok árgus szemei elől. Nemzetközi sportrendezvény kapcsán eddig mindössze egyetlen alkalommal álltunk hasonlóan nagy lehetőség előtt, amikor az idehaza kevésbé népszerű, ám a világ legnagyobb sportpiacain hallatlanul erős triatlon-világbajnokságának adhatott otthont Budapest, 2010-ben.

A kedvező országimázs kialakítása szempontjából nem elhanyagolható véleményformálók, mint az amerikai, kanadai, dél-afrikai, ausztrál, német és brit média figyelme akkor is fokozott mértékben irányult ránk, ám a labdát – sajnos – nem sikerült a gólvonalon túlra juttatnunk, és a triatlonnak azóta is Tiszaújváros maradt a hazai fellegvára.

A hírek ritkán szólnak egy-egy hazai sportesemény kapcsán a negatívumokról, bár van néhány kivétel, ilyen  volt a női kézilabda BL, valamint egy apró malőr a szegedi kajak vb-n.

Ezért szeretjük azt gondolni magunkról, és a magyar vendégszeretetről (a kedvenc mantránk), hogy nem tudunk hibázni,

azonban a triatlon nem ezt mutatta meg. Vélhetően maroknyi ember tud csak arról, hogy milyen nagyra törő tervei voltak a Nemzetközi Triatlon Szövetségnek (ITU) Budapesttel a világbajnokság megrendezése előtt, és senki sem tudhatja pontosan megmondani azt, mekkora veszteség érte a magyar gazdaságot, sportot, országimázst azzal, hogy végeredményben kimaradtunk a jó nevű városokban futó (London, Chicago, Jokohama, Auckland stb.) éves versenysorozatból.

A vizes világbajnokság egy ennél lényegesen nagyobb lehetőség. Az eseményről, és azon keresztül Magyarországról szóló beszámolók minden fejlett országban a vezető hírek között fognak szerepelni. Egy előremutató, hibátlan, alapos és szerethető rendezéssel a rólunk kialakított kép befolyásolásában rejlő potenciál óriási. Bár egy jó visszhangú vébé megrendezésének számos nehézsége, kockázata van, senki se kételkedjen, hogy az új uszoda idejében el fog készülni, és - a kazanyi parádés szereplés ékesen mutatta -, hogy a magyar csapat eredményességén sem fog múlni a siker. Házigazda, sportot szerető népként bizonyára a tömött lelátók miatt sem kell aggódnunk, a televíziós közvetítést illetően pedig komoly előírások szerint zajlik a munka, itt sincs félnivaló.

Minden kiemelt esemény meghatározó része a kinézet, amilyennek a szervezők a közönséggel a munkájukat, sportágukat, városukat, országukat láttatni szeretnék. Szerencsés esetben ez az öltözet jól átgondoltan, mindenhol visszaköszön a rendezvény legapróbb elemétől a legkomolyabbig, a belépőjegy grafikai tervétől a sportolókat szállító buszok megjelenésén és az önkéntesek öltözékén át, az eseményt népszerűsítő reklámfilmek hangulatvilágáig. Bár a vizes vébé szervezésének jelenlegi fázisában a legtöbb megjelenés tervezés előtt áll, vagyis jóvátehetetlen károk még nem keletkeztek, ám figyelmeztető jelként az arculat hármas alapvetése már közszemlére került.

Ismerjük a logót, az arculat fő grafikai elemét a sárga mintával és a BP2017 felirattal, illetve   a gyorsan kimúló kabalafigurát.

Nehéz követni, hogy az esemény kapcsán elhangzott milliárdokból mennyi az, amelyet infrastruktúra fejlesztésre fordítanak, és mennyi az a pénz, amely közvetlen szervezési kiadásokat finanszíroz, azt azonban nehéz elképzelni, hogy egy logópályázatnak anyagi akadályai lettek volna.

Ha már a kabalafigurát újragondoljuk, a logóval sem ártana egy kisebb kört futni. Mert a mostani a 2012-es debreceni úszó-Eb újragombolt változata.

Hihetetlen belegondolni, hogy egy vizes vébé volumenű esemény fő szimbólumának megalkotása nem nyílt keretek között, a közönség, a grafikus szakma és a lelkes amatőr firkálók bevonásával, megszólításával történt meg. Idő is bőven lett volna rá, hiszen mindez még az eredetileg elnyert 2021-es vébé okán született.

Ezzel szemben valaki zárt ajtók mögött, a végeredményt ismerve vélhetően szakmai kontroll nélkül létrehozta azokat a fő marketingelemeket, amellyel mi az országunk megítélését szeretnénk javítani.

Azt a vak komondor is látja, hogy az eddig látottakkal legfeljebb internetes mémként vagy különböző tévés show-műsorokban röhej tárgyaként tudnak megjelenni a magyarok művei. Illúziója senkinek se legyen, ezt mi csináltuk, magyarok, nem pedig XY grafikusművész, jelmeztervező!

Ahogy Gyárfás Tamás, a Magyar Úszó Szövetség elnöke a minap említette: „Ez egész Magyarország megmérettetése lesz.” Vagyis a felelősség közös, ez a mi nevünkben és egyébként a mi adóforintjainkból történik.

Természetesen igen nehéz szépről, jóról, aktuálisról, divatosról, hasznosról értekezni, amikor esztétikumról van szó, ahol a szubjektív elem komoly súllyal esik a latba. A vizes vébé arculata annyiban mégis megkönnyíti a dolgunkat, hogy oly vállalhatatlan, laikusok számára is annyira szembeszökő az idejétmúlt, évtizedekkel a nemzetközi trendek mögött kullogó gondolkodásmód, hogy ezt így bátran le lehet írni, ellenvélemény alig fog születni.

Úgy tűnik, hogy bár szavakban hatalmas eseményre készülünk, az még sincs akkora, hogy bármi új elképzelést, friss vonalvezetést, naprakész gondolatot megérdemelne, így maradt a roppant kellemetlen, korábban nyilvánvalóan keveseket érdeklő, kevesekhez eljutó iskolai szakköri színvonalon előadott munka.

A kimúlt kabalafiguránál egy utolsó gondolatra maradjunk még. Az elnevezésébe fektetett energiát, annak párját ritkítóan szellemes színvonalát kiválóan illusztrálja az alábbi kutyaiskola-reklám, amely Budapesten a Dózsa György út és a Szabolcs utca kereszteződésében pár hónappal ezelőttig még látható volt.

Már csak hab a tortán a világbajnokság bombasztikus jelmondata:

Magyarország, a bajnokok otthona,

amely egyszerűségében akár briliáns is lehetne, ám ötlettelen, klisés mivolta inkább nemtörődömségről, hozzá nem értésről, minden mindegy hozzáállásról tanúskodik. Komoly nemzetközi sporteseményeken ritkán találkozni hasonlóan öntömjénező, hazabeszélő jelmondattal, hiszen amikor a világot hívjuk vendégségbe, aligha magunkat illik előtérbe tolni.

Gyárfás Tamás személye, aki több mint 20 éve a Magyar Úszó Szövetség elnöke, és aki a Nap TV tulajdonosa is volt, óhatatlanul párhuzamot generál a vizes vébé arcpirító arculati megjelenése és a Nap TV díszletének igénytelensége között, és az örökzöld kérdés most a vizes vébé kapcsán újra felmerül: ezt valaki így jónak látja, vagy mindennél fontosabb, hogy olcsó legyen?

A már említett milliárdok miatt könnyű azt gondolni, hogy pénz most van, bár a vébé hivatalos dalának kálváriája akár sugallhatná az ellenkezőjét is.

Gyárfás Tamás zsenialitásához nem férhet kétség. Kiválóan karbantartott kapcsolati hálójának, páratlan érdekérvényesítő képességének, döntéshozókat, vezető politikusokat befolyásoló, jól megtervezett kommunikációjának következtében sportvezetői karrierje (néhány rázósabb időszak ellenére is) választásokon átívelően töretlen. A hasonló hatalommal rendelkező emberek alapvető problémája, hogy munkájukat érő kritika nehezen jut el hozzájuk, rá is igaz, a környezetében lévők inkább hallgatnak, csak a folyosón súgnak össze a háta mögött, és mondják el valódi véleményüket egymásnak, ami nem minden esetben segíti jó dolgok születését.

Gyárfás az embereken túl a pénzzel is remekül bánik. Két kézzel szórja, ha lobbitevékenysége éppen úgy kívánja, viszont mindössze a magyar nép nagyrabecsülését ajánlja fizetségül, ha a magyar úszósport nevében munkát vár el valakitől. Nem nehéz belátni, hogy ez utóbbi éppen ahhoz a színvonalhoz vezet, amit Kazanyban a világ elé tártunk.

Ha a sport stratégiai ágazat, akkor annak megjelenítését is pontosan annyira vegyük komolyan, mint amilyen komolyan sportolóink és edzőink végzik munkájukat minden nap! Hiába építünk nagyszerű sportlétesítményeket, hiába vagyunk házigazdái egyik világversenynek a másik után, hiába halmozzuk egyre az aranyérmeket, ha ezt megfelelő színvonalon nem tudjuk bemutatni a világnak. (És akkor most gyorsan mindenki képzelje el, hogy az olimpiai pályázatunkat mutattuk be a pulival!)

A rémálomból nem feltétlenül ébredünk fel 2017-ben, amikor júliusban a vébé utolsó futama is véget ér. Még ugyanabban az évben, szeptemberben, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) dönt arról, hogy ki rendezheti a 2024-es nyári olimpiát. Ha a vizes vébét valóban referenciának szánjuk a 2024-es budapesti pályázathoz, aligha megengedhető, hogy kóklerek kezében legyen a szervezés korai szakaszának legfontosabb eleme, a megjelenés.

Egészen biztosan hihetetlen színvonalú, ünnepi hangulatú, félelmetesen izgalmas versenyeket fogunk látni idehaza 2017-ben, a vizes vébé két hetében.

Ehhez a színvonalhoz kell felnőni az esemény prezentációjával is, a Nap TV ide egészen biztosan kevés lesz.  Még van idő jelezni Gyárfás felé, hogy az előző három Európa-bajnokság és a vizes világbajnokság nem ugyanaz az esemény presztízsben. Többet érdemel. Az akkori arculat nevetséges, érdektelen, ósdi.

Majd két év van hátra, még nem késő mindent újrakezdeni és visszaállni a rajtkőre.

Vékássy Bálint,
marketingszakember