A Quaestor-ügy és a fideszes ügyészség

A rendszerváltás után közel öt évvel, frissen végzett jogászként 1994. március 1. napján – akkor még csak ügyészségi fogalmazóként – kezdtem el az ügyészségen dolgozni. Első ügyészi kinevezésemet a korábbi MSZMP tag Györgyi Kálmán legfőbb ügyész írta alá. Mégsem azt olvastam akkoriban az újságokban, hogy egy szocialista szervezetben dolgozom, pedig első főnököm és tanítómesterem a VI. és VII. kerületi Ügyészségen Kandikó Gyula volt. Ő korábban nemhogy az MSZMP tagja, de munkahelyi párttitkár is volt, a szomszéd kerületben, Zuglóban pedig az a Nyíri Sándor volt a vezető ügyész, aki hosszú pályafutása során, ahogy azt maga is megírta, hol függetlenített pártmunkásként (pl. Biszku Béla mellett), hol az ügyészségen dolgozott. Később – már ügyészségi vezetőként – sem szocizott le senki azért, mert a legfőbb ügyész éppen akkor az a Kovács Tamás volt, aki valamikor szintén rendelkezett az állampárt tagkönyvével.

Akkoriban nem tartották elegánsnak – nem is volt jellemző – hogy Göncz Árpád köztársasági elnököt, korábbi SZDSZ tagsága miatt szabadmadarazták, vagy az Alkotmánybíróságot és az alkotmánybírákat Sólyom László korábbi MDF tagsága okán <>emdéefes fészeknek nevezték volna. Ez később sem történt meg Baka András MDF képviselői frakció tagsága miatt a Legfelsőbb Bíróság, majd a Kúria bíráival.

A legfőbb ügyész és az ügyészség ma persze fidesznyik, hisz Polt Péter korábban a Fidesz tagja volt. Ilyen alapon a fidesznyik mellett én még komcsi is vagyok, hisz valamikor úttörő voltam (gyanítom a legfőbb ügyész is) és be kell vallanom, annak idején nagy örömmel és önként (ha anyám elengedett) vettem részt a nyári úttörőtáborokban. Ez a kicsavart logika – baráti beszélgetésben simán hülyeségnek nevezném, de inkább maradjunk a butaságnál – ma már a legfelsőbb bírói fórum, a Kúria pecsétjével hitelesítve, bármely közszereplővel szemben nyugodtan alkalmazható.

A Kúria szerint a legfőbb ügyészt, az ügyészeket és az ügyészséget, Polt Péter korábbi Fidesz-tagsága miatt, bármelyik nevesincs politikus nyugodtan nevezheti fideszes bűnsegédnek. A Kúria ugyanis – ahogy az némely kárörvendő híradásból is tudható – elutasította a legfőbb ügyész felülvizsgálati kérelmét és hatályában fenntartotta azt az ítéletet, ami nem csak Polt Péterre, de a teljes ügyészi karra nézve is rendkívül sértő, ügyészi esküjét megkérdőjelező és felháborító. Ennél is fontosabb azonban; a bírósági ítélet ténybeli alapjaiban is teljes mértékben valótlan. Márpedig, ahogy mondani szokás a tények makacs dolgok, épp ezért érthetetlen minden becsületes jogász számára a bíróság döntése, hisz a bírói joggyakorlat szerint egy vélemény akkor személyiségi jogot sértő jellegű, ha minden ténytartalom nélküli gyalázkodásnak minősül.

Mi a bíróság döntésének a lényege?

A bíróság szerint azért nem sérült az ügyészség és Polt Péter jó hírneve védelméhez, illetve a legfőbb ügyész becsülete védelméhez fűződő joga, mert a Quaestor ügy kapcsán léteznek olyan tények, amelyek a vélemények megfogalmazására alapot adtak. Azon nagyvonalúan lépjünk túl – bár a bíróságnak nem lehetett volna – hogy az ügyészséggel és Polt Péterrel szemben nem vélemények, hanem olyan tényállítások hangzottak el (pl. az ügyészség hagyta szabadon futni Tarsoly Csabát, hagyta, hogy szabadon átruházhasson cégtulajdont, átrendezze cégcsoportját és eltüntesse bűncselekmények nyomait), amelyek, ha igazak lettek volna, akkor Polt Péter és az ügyészség eljáró tagjai – így én is – bűncselekményt követtek volna el. Márpedig Alkotmánybírósági döntések is alátámasztják, hogy a közszereplő sem köteles eltűrni azokat a tényállításokat, amelyek konkrét bűncselekmény elkövetésére vonatkoznak. A Kúria szerint tehát ezek az állítások, (amelyek egyébként kimerítik a hatályos Btk. 282.§ (1) bekezdésébe ütköző bűnpártolás fogalmát) csak olyan vélemények, amelyeknek van ténybeli alapja.

Melyek ezek a „ténybeli alapok” az eljáró bíróságok szerint?

1. Polt Péter valóban a Fidesz tagja volt, ahogy azt a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla megállapította, korábbi pártkötődése közismert tény. Rendben van, kétségtelen, ezt nyugodtan ki is pipálhatjuk. Persze csak akkor, ha azt a véleményt is meg lehet fogalmazni, hogy az eljáró bírói tanács(ok) tagjai – feltéve, hogy voltak úttörők, KISZ illetve MSZMP tagok – komcsik. Ez egyébként előfordulhat, hisz magam is ismerek olyan törvényszéki bírót, aki a rendszerváltás előtt függetlenített KISZ-titkárként dolgozott. Jó bírónak tartom, pont ezért ezzel a véleményem szerint jogászhoz méltatlan logikával kapcsolatban csak a fentebb már kifejtett egyszavas álláspont lehet irányadó; ez butaság.

2. Tarsoly Csabát a nyomozás elrendelését követően csak több mint két héttel később vették őrizetbe. Ez valóban így volt, mégpedig a törvény kötelező rendelkezése alapján. Nyomozást ugyanis csak bűncselekmény gyanúja miatt lehet elrendelni, gyanúsítottat pedig csak a bűncselekmény megalapozott gyanúja miatt lehet kihallgatni (tehát hatályos büntetőeljárási törvényünk a gyanú két szintjét ismeri.) Ezt Magyarországon minden bíró tudja. A nyomozást – melyet nem az ügyészség folytatott, illetve folytat – 2015. március 11-én rendelték el, Tarsoly Csabát pedig március 26-án vették őrizetbe, majd gyanúsítotti kihallgatása után az ügyészség indítványa alapján a bíróság őt és bűntársait is letartóztatta. A feljelentést a Magyar Nemzeti Bank egyébként ismeretlen tettes ellen tette, egy olyan cégcsoporttal kapcsolatban, amely alá akkor 48 gazdasági társaság tartozott.

A nyomozó hatóság azonban a feljelentést olyannyira komolyan vette (többek között a nem sokkal korábban kirobbant Buda-Cash ügy miatt is), hogy a nyomozást azonnal elrendelte – tehát a bűncselekmény gyanúja a feljelentésből megállapítható volt – és már a nyomozás elrendelésének napján, négy helyszínen is házkutatásokat hajtott végre, több ezer oldal dokumentumot és elektronikus adatot lefoglalva. Azonnal megkezdődtek a tanúkihallgatások is. Ezeknek az adatoknak az elemzésével lehetett aztán a személyre szabott megalapozott gyanút megállapítani, amelyet a nyomozó hatóság és az ügyészség kétheti megfeszített munkájának köszönhetően sikerült olyan személyekkel szemben is közölni, akik az MNB feljelentésben egyáltalán nem voltak nevesítve.

A nyomozás elrendelése és a gyanúsítottak őrizetbe vétele közötti idő tehát nem hogy késedelmes, hanem az ilyen ügyekhez képest még nemzetközi összehasonlításban is kifejezetten gyors volt. Abban az ügyben, amely a Kúria megállapítása szerint is Magyarország újkori történetének egyik legsúlyosabb pénzügyi bűncselekménye. Minden ezzel ellentétes állítás (a Fővárosi Törvényszék azon állítása is, hogy a Quaestor ügyben ez a két hét minősíthető késedelmes intézkedésnek) a szakmai szabályok alapján teljességgel alaptalan, csak az ügyészséggel szembeni hangulatkeltésnek minősíthető.

A mai ügyészséggel szemben egyébként rendkívül kritikus, nagy szakmai tekintélynek örvendő volt fővárosi főügyész, Bócz Endre (tagja volt az MSZMP-nek, akkor ő komcsi vagy szoci?) az Élet és Irodalomban publikált cikkében – és nekem személyesen is – az őrizetbe vételekkel kapcsolatban maga is ezt (tehát, hogy szó sem lehetett késedelemről) állította. (Jellemző, hogy az egyik kereskedelmi televízió, az én kálmánolgás interjúm után Bóczzal is interjút készített. Gondolom azt várták, hogy cáfolja meg a hivatalban lévő főügyészt. Mivel azonban ő is az én álláspontomat erősítette, az interjút nem akarták leadni. Én Bócztól értesülve az interjúról, közöltem velük, hogy a nyilvánossághoz fordulok, ha nem teszik adásba.)

Azzal szintén nem lehet mit kezdeni, ha a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla szerint tény, hogy a nyomozást nem a II. rendű felperes (Polt Péter) vezette, és az I. rendű felperes (Legfőbb Ügyészség) végezte, azonban a felett fokozott ügyészi felügyeletet gyakorolt, ami azt jelenti, hogy minden lényeges nyomozati cselekményekről (sic!) soron kívül értesült, azokra közvetlen ráhatása volt. Elképesztő, hogy egy körülbelül ötezer főt számláló jogászi hivatásrendet pellengérre állító bírósági ítélet indokolásában ilyen szakmai képtelenségeket le lehet írni. A nyomozás feletti fokozott ügyészi felügyeletet ugyanis csak az ügyre illetékes ügyészség ügyésze gyakorolhat – tehát sem a Legfőbb Ügyészség, sem a legfőbb ügyész – és tartalmában csak annyit jelent, hogy bizonyos konkrétan meghatározott esetekben az eljáró ügyész az ügy iratait kötelezően havonta megvizsgálja és amennyiben törvénysértést vagy valamilyen mulasztást észlel, megteszi a szükséges intézkedéseket. A fokozott ügyészi felügyelet szabályait egyébként az eljáró bíróság akár az ügyészség honlapjáról is két kattintással megismerhette volna, de nem tette, viszont konkrét valótlanságokat állított ítéletének indokolásában, vagyis véleményem szerint kifejezetten hanyagul járt el.

A nyomozó hatóság és az ügyészség alapos munkáját egyébként az is alátámasztja, hogy az ügy fő gyanúsítottja ez után közel két évig előzetes letartóztatásban volt és ma is házi őrizetben van.

3. A Kúria szerint tény az is, hogy a legfőbb ügyész lánya élettársi kapcsolatban él a Questor(sic!) csoport egyik vezető tisztségviselőjével, illetve vezető tisztségviselőjéhez kapcsolódó személlyel. (A bírósági döntések következetesen Questor-nak írják az egyébként Quaestor-nak nevezett cégcsoportot, ennyit az ügyben eljáró bírák alaposságáról...). Itt a Kúria jóindulatúan kisegítette az alperest, hisz ő eredetileg a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában az elsőfokú ítélet szerint azt nyilatkozta, hogy Polt Péter lánya a cégcsoport egyik vezetőjének az élettársa. Ez viszont konkrét valótlanság, hisz az érintett fiatalember, Tarsoly Csaba személyi titkára volt, amely állás a vonatkozó jogszabályok egyike szerint sem minősül vezetői tisztségnek, hisz ennek a fogalomnak a cégjog világában a felelősségi viszonyok miatt komoly jelentősége van. Ez az eljáró bíróságokat, így a Kúriát sem zavarta, utóbbi inkább hozzáigazította az indokolását, így lett a cégcsoport egyik vezetőjének élettársából a tényleges státusznak megfelelő vezető tisztségviselőjéhez kapcsolódó személy.

Mondhatjuk úgy is, hogy véleményem szerint, így lesz a polgári bíróság interpretálásában a konkrét valótlanságból vélemény megfogalmazására lehetőséget biztosító tényalap. Persze ettől még a nyomozó hatóság, vagy akár az ügyészség kihallgathatta volna a fiatalembert. Ezt a büntetőeljárási törvénynek megfelelően, azért nem tette meg – a Quaestor cégcsoport közel 800 másik munkavállalójához hasonlóan – mert a nyomozás adatai alapján megállapítható volt, hogy a Tarsoly Csaba vezette bűnszervezet olyan szinten konspirált, hogy a bűncselekményekkel kapcsolatos tényekről csak a később gyanúsítottként és tanúként kihallgatottak szűk köre tudott.

Mi tehát az ügyészséget, az ügyészeket és a legfőbb ügyészt megbélyegző bírósági ítélet „ténybeli alapja”?

Egy kicsavart logikán alapuló butaság, egy törvényen (és nem mellesleg nemzetközi egyezményeken is) alapuló szakmai szabály következetes betartása miatti aktuálpolitikai hiszti és egy konkrét valótlanság. Itt tartunk. Itt tart 2017-ben a bíróság által biztosított személyiségi jogvédelem Magyarországon. Nekem pedig az a véleményem, hogy mindenki, aki ebben a gyalázatban közreműködött, szégyellje magát.

dr. Ibolya Tibor címzetes egyetemi docens

Borítókép: Ajpek Orsi / Index.