Nehogy levegyék 21 éve halott apánkat a listáról!

Nem kérek semmit sem a Figyelő főszerkesztőjétől, tulajdonosaitól. Azt, amit kérnék, amúgy sem tudnák, nem is kívánnák teljesíteni. Számomra, és nyugodt szívvel mondhatom, öcsém, Gábor számára is kifejezett megtiszteltetés, hogy a 21 éve elhunyt apánk, Hanák Péter ott szerepel a CEU kilistázott professzorai között. A Figyelő mint "egyetemes alakokra" hivatkozik rájuk. Elszomorító dolog olyan nevekkel találkozni, akik ma is barátok, kivételes szellemi teljesítmény létrehozói vagy egyszerűen tisztességes oktatók, egyetemi tanárok.

Mi ezúttal csak a magunk nevében fordulunk Önökhöz: éppen azt kérnénk, tehát mégiscsak kérnénk valamit: hogy el ne mozdítsák Hanák Péter nevét erről a listáról. Legfőként a történelmi hűség kedvéért volna ez határozott kérésünk. Egyrészt jó emlékezni arra, hogy Hanák Péter a kilencvenes évek elején több gondolkodó fővel együtt, így George Soros támogatóval közösen, alapították meg a CEU történelemtudományi tanszékét.

Emlékeim szerint ez, mint minden hasonló szellemi műhely létrehozása, nem ment viták nélkül, de a műhely létrejött és ma rangos helyet foglal el a világ történésznek nevezhető történészeinek listáján. Erre tekintettel létezik egy Hanak Room, modern, tágas előadóterem, az egyetem Nádor utcai épületében.

Másrészt, az is jó lenne, ha ennek a senkiházi bértollnoknak a cikke (Csanády András neve szerepel a cikk végén), így feketén-fehéren, minden változtatás nélkül maradna meg a történelem annales-listáján. A történelmi hűség kedvéért. Azok, akik ezen a listán szerepelnek, erre büszkék lehetnek, minthogy – elárulom Önöknek – Hanák Péter szelleme is elégedett azzal, hogy nem feledkeztek meg róla.

Valamivel többet kell itt elárulnom, de talán eljött az ideje ennek is. Péter szelleme néhanapján meglátogat bennünket. Poraiból egy filigrán, de határozott lépésekkel közlekedő szellemmé rakja össze magát és időnként meglátogat bennünket. Nem este teszi, nehogy lebukjon a szellemeket is listázni kívánók előtt, hanem fényes nappal jön.

Nincs mindig egyedül, néha a listán szereplő szellemtársai, Ernest Gellner (hamuvá lett 1995-ben) és Tóth István György (porrá lett 2005-ben) kíséretében látjuk. Figyelik és tanulmányozzák a közép-európai történelem általuk aligha előrelátható rögös útjainak irányait. Abban bíznak, hogy lesznek még olyan idők, amikor a ráció és az ember tudatalatti és azon túli képességei ismét egységes és egészséges szellemet alkotnak; amikor a szabadság, egyenlőség és testvériség ideáljai mint valóban törékeny jószágok ismét visszatérnek ebbe a régióba.

Mielőtt a Figyelő főszerkesztője, tulajdonosai és az oly kedvelt szóval „főnöknek” nevezett potentát arra gondolnának, hogy az általam vázolt jelenségek hasonlatosak lennének Hamlet dán királyfi transzcendens kalandjaihoz, megnyugtathatom mindegyiküket. Nem erről van szó. Bár kétségtelen, hogy én egy idő óta, bár nem tudom, miért, elvesztettem minden kedvemet, s felhagytam minden szokott gyakorlatimmal, és igazán oly nehéz hangulatba estem, hogy az a gyönyörű alkotmány, a föld, nekem csak egy kopár hegyfok, de a diagnózis semmiképpen sem az, hogy megbolondultam volna.

Nem így áll a helyzet. A szellem szelleme nyilvánvalóan ma is él és ellátogat közénk. Elmém nem borult el, nem is kívánom ezt tettetni, következésképpen nem küldhetnek el és a magam akaratából sem megyek vissza se Angliába, se újdonsült gyarmatába, Amerikába. Itt maradok, mint ahogy a listázott szellemek, tudósok, művészek és civilszervezeti közmunkások is maradnak – mindaddig, amíg el nem tűnik ez a bűz Dániából.

És arra a kis időre is tudatjuk, hogy nem vagyunk annyira megijedve. Vannak olyan emberi jogaink, amelyekkel valóban a Teremtő ruházott fel bennünket, és ha átmenetileg nem menekülhetünk ezek mögé, abban a biztos tudatban viseljük el a menedék elvesztését, hogy a szellem szellemét sohasem tudják legyőzni.

Hanák András