TASZ: Ezentúl nem lehet kifütyülni Orbán Viktort?

Van, aki azt olvassa ki a jogszabály-tervezetből, hogy az elsősorban a korábban felmerült praktikus kérdéseket igyekszik rendezni. Valóban vannak olyan tisztázó jellegű módosítások a tervezetben, amelyek egyszerűen csak megkönnyítik a jogalkalmazást. Ilyen például, hogy meghatározza a gyűlés fogalmát vagy az, hogy rendezi azt, hogy az egy helyszínre bejelentett tüntetések közül melyik élvez elsőbbséget. A módosításnak egyéb olyan pontjai is vannak, amelyek nemcsak a rendőrség munkáját könnyítik meg, hanem a tüntetések szervezői és résztvevői számára is előnyösek. Ezeket a változtatásokat a TASZ is üdvözli.

Azonban a javaslat nagyon széles körben ad lehetőséget a rendőrségnek arra, hogy előzetesen mérlegelje, melyik tüntetést lehet és melyiket nem lehet megtartani. A TASZ részletes elemzésében rámutat, hogy a közrend veszélyeztetése, mint előzetes tiltó ok olyan elvont fogalom, ami nagyon sokféleképpen megtölthető tartalommal. A közlekedés rendjének, mint a közrend részének veszélyeztetése például olyan jolly joker lesz a rendőrség kezében, ami majdnem minden tüntetés esetében felhívható tiltási okként, még akkor is, ha a veszélyeztetésnek közvetlennek, szükségesnek és arányos mértékűnek kell lennie ahhoz, hogy tiltani lehessen. Ha lehet majd számítani az újjászervezendő közigazgatási bíróságok munkájára, akkor van arra esély, hogy 2-3 év bírói gyakorlata és az Alkotmánybíróság döntései kialakítsák a közlekedés rendje és általában a közrend védelme, valamint a gyülekezés szabadsága közötti arányos viszonyrendszert. Addig azonban sok megtiltott vagy feloszlatott tüntetésen át fog vezetni az út.

Aggodalomra ad azonban okot, hogy az új jogszabály gyakorlatát érdemben már az új közigazgatási bíráskodás fogja kontrollálni. Ezzel kapcsolatban nem ok nélkül tartunk attól, hogy az új bíróságokon kevésbé fog érvényesülni a függetlenség követelménye, és hogy az új közigazgatási bíróság inkább az állam, a rendőrség érdekeit fogja szem előtt tartani, mint a szabadságjogaikkal élni kívánó polgárokét.

Tehát van egyrészről a rendőrség, mint jogalkalmazó, egy nagyon kibővített mérlegelési hatáskörrel, másrészről pedig az új szervezeti egységbe tömörülő igazságszolgáltatás, amelynek a jogalkalmazó fölött kellene őrködnie, de kétséges a függetlensége. Hogy fognak-e élni ezek a szervek azzal a lehetőséggel, hogy megtiltanak a kormányzat számára különösen kedvezőtlen tüntetéseket, azt természetesen csak a jövő dönti el, azonban jogvédőként nem lehet mást látni, csak azt, hogy a garanciális elemek súlya, és ezzel a tüntetések védelmi szintje jelentősen csökken az új jogszabályban. Az lenne például a fontos, hogy ne a rendőrségnek kelljen eldönteni, hogy mi alkalmas mások magán- és családi életének védelméhez való jogának megsértésére, hanem garanciaként szerepelne a jogszabályban, hogy csak a nyilvánvaló és súlyos jogsérelem lehet a gyülekezési jog korlátja. Ezek a garanciális elemek most eltünedeznek és marad e helyett a rendőrség bölcsességébe és jószándékába vetett bizalom.

Nem csak arról van azonban szó, hogy kétséges lesz a tüntetések tudomásul vételének mikéntje, hanem arról is, hogy az új jogszabállyal a jogalkotó súlyos terheket telepít a tüntetések szervezőire, vezetőire és az azokon résztvevőkre is. Több szabálysértési tényállás is létrejön, amelyek következtében szabálysértés lesz például a megtiltott rendezvényen való megjelenés. De bírsággal sújtható az a szervező is, aki nem gondoskodik a hulladék eltakarításáról a megtartott tüntetés után. Ezek a szabályok bizonyára arra irányulnak, hogy rendezettebbek legyenek a tüntetések, de könnyen eredményezhetik azt is, hogy a szervezők ódzkodnak majd a felelősségvállalástól és nem szerveznek tüntetéseket.

A megtiltott rendezvényen megjelenő polgárokat, akik esetleg nem is tudtak a rendezvény tiltásáról, nem szabadna büntetni és a szemét összeszedését is inkább az államnak kellene vállalnia, hogy a polgárok szabadon és korlátozás nélkül gyülekezhessenek. Ezt teszi egyébként az állam a rendőri biztosítással és ezt kellene tennie a mentőszolgálat biztosításával is. Fontos lenne azt megérteni, hogy ha a polgárok élnek a gyülekezési joggal, mint alapjoggal, az mindig a közösség javát szolgálja, hiszen közérdekű ügyekben jelenítik meg az álláspontjaikat. Az adminisztratív korlátok ezt csak nehezítik, miközben éppen a könnyítés lenne az állam feladata.

Új büntető törvénykönyvi tényállások is létrejönnek, amelyek közül a legproblémásabb az, hogy, aki egy gyűlést akadályoz, ellehetetlenít, vagy a gyűlést súlyosan megzavarja vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ezzel gyakorlatilag kriminalizálja a jogalkotó az ellentüntetéseket. Ezt követően valószínűleg nem lehet majd kifütyülni a miniszterelnök beszédét akkor sem, ha már nem Orbán Viktornak hívják majd azt, aki elmondja ezt a beszédet.

Mindezek a szabálysértési és büntetőt-örvénykönyvi módosítások azt eredményezik (és valószínűsíthetően azt célozzák), hogy a polgároknak kevesebb kedvük legyen tüntetéseket szervezni, illetve azokon részt venni.

Bővül tehát a rendőrség mérlegelési köre, csökken a rendőrség fölött ilyen szempontból kontrollt gyakorló bíróságok függetlensége és szaporodnak az adminisztratív akadályok. Ez az új környezet a TASZ véleménye szerint az egyébként indokolt változások mellett is azt fogja eredményezni, hogy nehezebb lesz tüntetni Magyarországon az új jogszabály hatályba lépését követően.

Reméljük, hogy nem lesz igazunk, már csak azért sem, mert a tüntetések elfojtása nem csökkenteni fogja a társadalmi feszültségeket, hanem éppen növelni fogja azokat.

Akárhogyan alakul is, a TASZ mindig azon lesz, hogy a gyülekezési szabadság és a tüntető polgárok védelmét ellássa, mert hiszünk abban, hogy a véleménye kifejezéséhez mindenkinek joga van, akkor is, ha ez a hatalom képviselőinek éppen kellemetlenséget okoz.