Baló. Hetvenegy. Köszönjük.

A Baló György szombati temetésén elhangzott búcsú szerkesztett változata.

„Később” – írta. Ez volt az utolsó válasza pár nappal a halála előtt. Határozott, előretekintő és bizakodó. Nem vett tudomást lehetetlenről, az élet érdekelte. „Rejtély” – mondta a betegségéről. Valóban: a halált nem lehet értelmesen kérdezni.

Egy híján harminc szabad év jutott neki. Sok vagy kevés, eldönti, aki akarja. Komoly ember volt már 1990-ben, a szabadság szilveszterén, ahogy ő fogalmazott az első választási műsorban. Talán kezdettől erre készült: szabad választási műsort csinálni. Mikor eljött az idő, megcsinálta. Meg ezret még, hírműsort és riportot, beszélgetést és oknyomozást; tulajdonképpen mindegy kivel, miről beszélgetett. Az egyetlen ember volt a kamera túloldalán, aki a székhez tudta láncolni a nézőt, bármiről legyen is szó. Annak az embernek az igazsága érdekelte, aki vele szemben ült. Larry King volt ilyen, talán Cronkite, de őt csak archív felvételen láttam.

Ezerszer elgáncsolták, ezeregyedszer is felállt, ment tovább. Riporter, vezérigazgató, szerkesztő és csatornaigazgató, rádiós, tévés, internetes újságíró. Ezek a beosztások. Stúdióban, elnöki szobákban, az ostromlott székházban, Balatonon a kertben, Bécsben vacsora közben mindig ugyanaz az ember volt, ugyanúgy beszélt, gondolkodott, kérdezett és válaszolt.

Ismerte értékeit, tudását, képességét. Nem a hatalomból, hanem hitből és meggyőződésből merítette erejét. Tudta azt is, mire elég ez Magyarországon. A rendszerváltás legnagyobb botránya – bár azóta elértéktelenedtek e szavak – az volt, ahogyan elcsalták a tévéjét. Az akkori döntéshozók ma köztiszteletben álló személyek. Szégyelljék magukat, most is, mikor ezt olvassák.

Néhányszor a nap végén feltette a kérdést: más lett volna, ha? Ez a kérdés nem úgy szólt, mint a többi, amire választ akart kapni. Ha erre a kérdésre igen a válasz, akkor érdemes csinálni. Én nemmel válaszoltam, ő sohasem.

Ment műsort csinálni tovább. Minden csatát megnyert, a háborút mégis elvesztettük. Nem lett szabadság, nem lett tájékozott polgár. Mielőtt fasisztázni kezdünk – nem a maiak bűne ez. Épp ellenkezőleg. Azért lehet ma Magyarország olyan, amilyen, mert elbuktunk a szabadságért, autonómiáért, a tisztességes és igazságos közösség megteremtéséért való küzdelemben.

Minden este leült a kamera elé és mutatta, hogyan kell ezt csinálni. Mi meg néztük, tapsoltunk, ámultunk; nem vettük észre, hogy nem helyettünk, hanem velünk csinálná. Bámultuk, mint látványosságot: artistaszám, megcsodáltuk, mehetünk tovább. Mint az épp száz évvel előtte meghalt Ady: mondta, írta, hogy milyenek vagyunk, és mutatta, hogy milyenek lehetnénk. Mi meg tiszteltük és nem hallgattunk rá. Mutatta, hogyan kell politikát csinálni. Miniszterelnökkel, tudóssal, színésszel és íróval, közemberrel értelmesen beszélni, érteni és megérteni akarni.

Megvetette a középszert. Vagy a legjobbat – Tumi-t, Subaru-t, vázsonyi kiflit –, vagy vászonzacskót, villamost és száraz kenyeret. Másképp minek?

A legszenvedélyesebb ember volt, akit ismertem. Ez látszott a képernyőn keresztül. Sugározta az erőt. Szenvedélyesen szeretett. A gyerekeit. A feleségét. Igen, a feleségét. A legőszintébb és legszebb szerelem volt. Mindenek ellenére. Láttam, nemegyszer, ahogy ez a két ember egymásra nézett, ahogy beszéltek egymással és egymásról. Érthetetlen kívülről, magyarázhatatlan és gyönyörű.

Most van később. Nézem az arcát, látom, ahogy előttünk fogyott el. Rettenthetetlen volt, kívülről elpusztíthatatlan. A kevesek egyike a mi életünkben – ahogyan az én csodálatos feleségem, Kriszta mondta este –, aki mellett saját hétköznapiságunk ellenére egy-egy pillanatra nagyszerűnek, bátornak és különlegesnek érezhettük magunkat. Így szeretett. Most nincs.

Majd Ábrahámnál, odafönn, ülünk, frissen lefőtt kotyogós kávét iszunk és beszélgetünk a világról. Később jó lesz. Újra.

Jiszgádál vöjiszkádás; ma temettük. Kérem, maradjanak vele, ma este, ahogyan minden este: így lesz kerek Az este világa.

Gyuri.

A szerző a bécsi Institute for Advanced Studies vezető kutatója. Az Index.hu egyik alapítója, stratéga, volt politikai tanácsadó.