CEU: sziasztok, a viszontlátásra!

Lassan beköszönt a tavasz, közeleg a tanév vége, és sokak számára az egyetemi felvételikhez kapcsolódó izgalmak. Sajnos Magyarországon szeptembertől eggyel kevesebb egyetem fogadja a magyar és külföldi hallgatókat. A Central European University (CEU) negyed százada működik Budapesten, míg magyar énje a Közép-európai Egyetem (KEE) 2005-ben szerezte meg a magyar akkreditációt. Ez idő alatt a CEU-n több mint 12 ezer hallgató végzett és szerzett amerikai diplomát - közülük több mint 11 ezer mester, és 800 doktori fokozatot. A KEE-n több mint 1200 diák kapott magyar mester diplomát, és több mint 110 diák érdemelte ki a magyar doktori fokozatot.

A Közép-európai Egyetem kutatói és oktatói szintén jelentős mértékben gazdagították a magyar tudományos életet. Ezt semmi nem illusztrálja jobban, mint az, hogy az európai FP7 és H2020 kutatási keretprogramokból (2007 és 2019 között) összesen 18 European Research Council (ERC) projektet nyertek el, közel 35 millió EUR értékben. Emellett az említett keretprogramok kollaboratív és Marie Skłodowska-Curie pályázatain is sikeresen szerepeltek, több, mint 90 projekben vettek, vesznek részt, közel 15 millió EUR elnyert támogatással, így összesen mintegy 50 millió euróval járulva hozzá a magyar K+F kiadásokhoz. Az európai kutatási finanszírozás vonatkozásában a KEE ma messze a legsikeresebb kutatóhely Magyarországon.

Az sem elhanyagolható, hogy a CEU több ezer magyar oktatónak, kutatónak és diáknak ingyenesen tette hozzáférhetővé gazdag könyvtári gyűjteményét, köztük sok olyan kiadványt, amely máshol nehezen vagy alig érhető el. Az egyetem nyilvános előadásai és tudományos konferenciái, valamint kulturális rendezvényei szintén mindenki számára nyitottak voltak. Mindennek letagadhatatlanul pozitív hatása volt és van a magyar társadalomtudományi kutatásokra, valamint nemzetközi megismertetésükre és elfogadásukra.

Az egyetemet keményen elüldözték, további oktatói tevékenységét ellehetetlenítették Budapesten. Az utóbbi hónapokban, években kicsit úgy éreztük magunkat, mint a viccbéli nyuszika. Ha van rajtunk sapka, az a baj, ha nincs, akkor meg az! Nagyon csalódottak vagyunk, hogy ezek után rengeteg magyar (és környékbeli) diáknak sokkal kevesebb lehetősége lesz elérhető költségekkel, ismerős környezetükből nem vagy alig kimozdulva nyugati szintű tudásra szert tenni. Ezzel is tovább ösztönözve a diák migrációt és mint közismert, minél előbb megy el egy „ifjú titán”, annál valószínűtlenebb, hogy tanulmányai végeztével hazajön.

A történelem számtalanszor bizonyította, hogy sok jóra nem vezet, ha a tudományos kutatást és az oktatást a napi politika vagy egy szűken vett ideológia irányítja. A legtöbb fejlett ország óriási áldozatokat hoz, hogy a tehetségeket oda vonzza. Magyarország viszont ezzel szögesen ellentétes üzenetet kiált a világba: ha vitatkozol, ha nem értesz mindenben egyet velünk, ha más a véleményed, akkor neked kívül tágasabb. Bár Bécs tárt karokkal fogadott, és ezt nagyon köszönjük, az egyetem oktatóinak és volt diákjainak többsége nosztalgiával tekint az elmúlt évekre. Reméljük, egyszer még visszatérünk, visszatérhetünk. Nem felejtjük, honnan jöttünk! Addig is: Sziasztok, a viszontlátásra Bécsben!