Vilmos, Bíborka
2 °C
19 °C
Index - In English In English Eng

Zöldkeresztes mentő, az ajtón piros cédula

2020.03.22. 07:35 Módosítva: 2020.03.22. 10:06

61 éves vagyok. Amikor felnőttem, az 1960-as években, még voltak járványok. Ezekről szeretnék mesélni.

A 30-as években még volt a halálos torokgyík, diftéria (Móra Ferenc: Szépen szóló körtemuzsika), és volt még TBC is. A 60-as években ezekre már oltották a gyerekeket. Viszont mindennapi realitás volt a skarlát, a szamárköhögés, a vírusos kanyaró és később a távol-keleti influenza. Ezekre azokban az időkben fejlesztettek ki antibiotikumokat, illetve a vírusokra oltásokat.

Általában már nem kellett belehalni, de nagyon fertőzőek voltak. Gyermekbetegségeknek nevezték, de idősek, betegeskedő emberek is megkaphatták, ezért kellett nagyon vigyázni.

Emlékszem, hogy az iskolában, óvodában volt elkülönítő. A szülőt, ha tudták értesítették – a munkahelyeken volt telefon. Egyszer anyukámmal este az iskolából kézenfogva mentünk skarlát miatt a zöldkeresztbe (Köjál). A zöldkeresztnél az orvosok házilag barkácsolt gézmaszkot viseltek.

Innen a zöldkeresztes mentő vitt haza, és ki kellett tenni egy piros cédulát az ajtóra. A kis, piros cédulát magunk vágtuk ki, nem volt fénymásoló – még az olvasókönyvben is benne volt, hogy ez figyelmezteti a postást, rendőrt, hogy ragályos beteg van a lakásban. A szomszédok a korláthoz húzódva mentek el az ajtó előtt.

A piros cédulás lakásból nem lehetett kimenni játszani a lábadozás időszakában. A gyerekek sem jöhettek be. A leckét a betegnek bedobták a postaládába. A gyerekek megcsinálták a leckét, az jelentette a távoktatást.

Édesanyám, aki vegyész volt, amikor hazajött a munkából, a boltból, mindig kimosakodott. Amikor busszal utazott télen, ott is kesztyűt hordott. Járványos időben duplán kimosakodott, illetve bemosakodott a főzéshez. Nem volt porszívó, a padlót vikszeltük, kéthetente szombaton. A kilincset járványos időben naponta, délelőtt tisztogattuk, a követ felmostuk ultrás, hypós vízzel.

Volt-e karantén? Mindenki 6 napot dolgozott, napi 9 órát. A gyerekek reggel 8-tól délután 5-ig voltak az iskolában szombaton is, utána otthon „felmondták a leckét” a szüleiknek, és vasárnap is tanultak. Ehhez képest a határok vasfüggönnyel le voltak zárva, és két-három évente ha valaki eljutott Szlovákiába, Bulgáriába vonattal. Autó nem volt. Repülő nem volt. Ennél több karanténre nem volt szükség, csak a piros cédula. Akkoriban még voltak nagyon egyszerű, írástudatlan emberek, konyhaszobás sufnilakásokban – ott aratott a járvány, a gyerekeket szanatóriumba kellett menekíteni.

Arra emlékszem, hogy a 70-es években egyre inkább az influenza terjedt, akkor még súlyos szövődményekkel. 1% volt a halálozás, főként idősek, betegek körében. Az influenza miatt a karácsonyi szünetet néha meghosszabbították. Akkoriban már nem szénszünet volt, hanem járványszünet. Amikor februárban újra mehettünk iskolába, megint kitört a járvány, és volt hogy csak hatan maradtunk az osztályban (azok, akik már Karácsonykor letudták az influenzát; én is ilyen voltam, mindig dec. 22-én lettem beteg.)

Ezeket ezért írtam le, mert ma már sokan nem tudják, mi a járvány, és hogy ilyen ragályos járványkor mindent a járványhoz kell igazítani. Tessék munka, vásárlás után kimosakodni. Tömegközlekedésen kesztyű, kéztörlő. Ne csináljunk semmilyen interakciót, semmilyen programot. Ha kimegyünk a kertbe, utcára sétálni, hamarosan visszavonulót kell fújni, amikor mások jönnek. Sziasztok, 5 méterről, majd telefonálunk. Ne fogjunk meg tárgyakat, játékokat, amit mások is megfogtak, leköhöghettek. Utána kézmosás. Ma már van telefon, internet – csörgessük meg, aki egyedül van. Időseknek a kilincsére lehet akasztani, amit kérnek, gyógyszert, csomagolt élelmet.

Ha vigyázunk, senkinek nem kell meghalnia.

A postásra, házhoz szállítókra különösen ügyeljünk, ők nagyon kitettek. Öntevékenyen rendezzünk be elkülönítőt, kórházat magunknak. Türelem, szeretet.

Durva influenza vagy veszélyes világjárvány?

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!