Izabella, Dalma
14 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Akik a kiürült utcákon maradtak

Az Utcajogász tapasztalatai a veszélyhelyzet ideje alatt

20181109 114744
2020.06.04. 10:27
Mi történt a hajléktalan emberekkel és utánpótlásukkal, a lakhatási szegénységgel küszködőkkel az elmúlt két hónapban? Hogyan érintették a veszélyhelyzetben hozott rendeletek és a hatósági intézkedések a vírustól (is) leginkább fenyegetett embereket? Az Utcajogász Egyesület összefoglalója földközelből.

Az Utcajogászok péntekenként tartanak nyílt fogadóórát a Blaha Lujza téren, ahol a hajléktalan emberek személyesen kérhetnek tanácsot, vagy akár jogi képviseletet az egyesület önkéntes jogászaitól. A gyülekezési tilalom miatt ezeket föl kellett függesztenünk, de telefonon, neten és szociális munkások megkeresései révén így is rengeteg esettel foglalkoztunk az elmúlt bő 2 hónapban. A válság mellett a rendeleti kormányzás miatti naponta változó jogszabályi környezet is okozhatta, hogy többszörösére nőtt a megkeresések száma, melyek között meglepően sok volt az alsó- vagy középosztálybeli - ami lecsúszásra, eszköztelenségre utal.

Lakhatási szegénység

– Olyan lakásban él, melynek beázik a teteje, vagy nedvesednek a falai, vagy nincs bennük WC és fürdőszoba: több mint másfél millió ember, a lakosság 15,9%-a.
 Jövedelmének több mint 40%-a megy el a lakhatásra: 1,3 millió háztartás.
 Komoly anyagi gondot okoz neki, hogy befűtsön otthon: a lakosság 6,2%-a.
 Gondot jelent kifizetni az albérletét: a bérlők 53%-a.

  

Ők mind lakhatási szegénységben, vagyis a megfelelő lakhatási körülményektől megfosztva: rossz minőségű, rossz energetikájú, nehezen megfizethető lakásokban vagy jogilag és területileg kiszolgáltatott helyzetben élnek. Az EU lakosságának 5%-a, Magyarországon 2-3 millió ember – a Habitat for Humanity Magyarország 2018-as jelentése szerint.

 A kb. 400 esetünkből látszik: voltak ugyan a legelesettebbek helyzetét könnyítő rendelkezések, de – talán mert a kiürült utcákon jobban szem előtt voltak, vagy mert kiváló bűnbakok, figyelem-elterelők – a sokszor vegzálásig fajuló hatósági intézkedésekből bőven jutott nekik.

A hangulat megalapozása

“Járvány idején mennyire veszélyes, hogy a hajléktalanok nagy számban jelentek meg a köztereken és parkokban?”- kérdezte a Pesti Srácok egyik cikke április elején.  A vírustól bepánikolt, sosem tapasztalt korlátozásokat megélő emberek segítséget kaptak az új világban való eligazodáshoz: a sajtó egy része a szokásos bűnbakképzéshez gyorsan megtalálta a hajléktalanokat. Az utcán élő embereket sújtó egyik legerősebb sztereotípia “békeidőben” is a fertőző, most pedig, a “háborúban”, szinte a láthatatlan kórokozó “gazdatestjeként” jelenítették meg őket. (Gondosan összekapcsolva őket ellenzéki polgármesterekkel, akiket így mint biológiai fegyverek gyártóit is denunciálni lehetett.)

Holott a hajléktalan emberek többsége kora vagy egészségi állapota miatt a koronavírus-fertőzés szempontjából kifejezetten veszélyeztetett. A tömeges szállásokon szinte lehetetlen a karantén szabályait betartani, ezért  minden budapesti hajléktalanszálló rendkívüli intézkedéseket vezetett be (kötelezték is őket erre): csökkentették a férőhelyek számát vagy szüneteltették az új ügyfelek fogadását. Vagyis minden intézkedés, amely az üresen álló önkormányzati lakásokat igyekszik lakhatóvá tenni a hajléktalan emberek számára, életmentő lehet.

És mindenképp humánusabb, mint az, amit egyik esetünkben mondott a rendőr a párnak, akik nem kaptak helyet egyik szállón sem: menjenek az erdőbe.

Folyton csak laknának – jellemző történetek

  • Ügyfelünk bérlőként lakik egy falusi ingatlanban, amelyet a bérbeadó tartozása miatt elárvereztek. Az árverési vevő az önkormányzat, a polgármester a veszélyhelyzet kellős közepén azonnali kiköltözésre szólítja fel a lakót. Az árverés iratait a polgármester nem hajlandó megmutatni, a végrehajtó pedig a veszélyhelyzet miatt nem tart ügyfélfogadást. Bérbeadó tisztában van vele, hogy jelenleg törvényesen nem tudja kilakoltatni bérlőjét. Ráadásul a szerződés érvényes, a bérlő fizet, viszont valamiért sürgősen szükség lenne a lakásra. Ezért kikötteti a villanyt, a vizet, a bérlő családját furcsa alakok követik az utcán. 
  • Hajléktalan ügyfelünk munkába menne, de a szállón karanténba kerül, mert volt egy gyanús eset. Hiába negatív a tesztje, ha kimegy dolgozni, nem mehet vissza.
  • Ügyfelünk elvesztette a munkáját, ezért elmaradt kéthavi díjjal a hajléktalanok átmeneti szállóján. Felszólítják, hogy fizessen, különben ki kell költöznie.

Eseteink nagy része adóssággal kapcsolatos: fizetési meghagyások, végrehajtási eljárások, árverések. Sok kliensünknek fontos volt, hogy a kormány a veszélyhelyzet idejére felfüggesztette a kilakoltatásokat. (Igaz, április 30-ig egyébként is kilakoltatási moratórium volt.) Nemsokára véget ér a veszélyhelyzet, vagyis újrakezdődnek a kilakoltatások. De vajon pontosan mikor zörgethet a végrehajtó? Jogállam jogbizonytalansággal: nem könnyű a válasz.

A parlament előtt lévő, a veszélyhelyzet megszüntetésével összefüggő törvényjavaslat szerint a veszélyhelyzet megszűnésének megállapítása a kormány hatáskörébe tartozik. Azaz minden, ami a törvényben a végrehajtási eljárások további menetével kapcsolatos, attól függően fog hatályba lépni, hogy a kormány melyik nappal szünteti meg a veszélyhelyzetet. Tévhit, hogy ezt a benyújtott törvényjavaslat elfogadása jelenti. Arról, hogy a kormány melyik nappal kívánja ezt kihirdetni, csak sajtóhírek vannak: felmerült június 15. és június 20. is.

Ugyanakkor a törvényjavaslat a végrehajtási eljárásokkal kapcsolatban konkrét napot jelöl meg: július 2-től lehet újra személyes kontaktust igénylő eljárási cselekményt végezni. Ilyen például a lakás kiürítése, a lefoglalt gépjármű kivonása a forgalomból, vagy az adós lakóingatlanának árverezése.

Azaz nem lehet eldönteni, hogy a kilakoltatások július 2-ától vagy valamikor később kezdődhetnek-e újra. (A kilakoltatási eljárásról bővebben A Város Mindenkié csoporttal közösen írt Kilakoltatás ellenes kisokosunkban van szó. A veszélyhelyzet alatt érvényes átmeneti végrehajtási szabályokról itt, a bérleti szerződésekkel kapcsolatos információkról pedig itt és itt  írtunk.)

A járvány és a megfékezésére hozott intézkedések gazdasági következményei kiemelten sújtják a lakásszegénységben élőket. Az állásukat vesztők kilakoltatás esetén teljesen kilátástalan helyzetbe kerülnek. Ráadásul egy második járvány-hullám kialakulása is várható. Amikor a védekezés legfontosabb eszköze a távolságtartás és az otthoni karantén, a kilakoltatási moratórium után utcára kerülő családok számára a védekezés teljesen ellehetetlenül.

“Hajléktalan vagyok, manikűröshöz megyek” 

Hajléktalan ügyfél társával egy padon ülve nem tartotta be a másfél méteres előírt távolságot, helyszíni bírságot kaptak. Amúgy “egy háztartásban” élnek, egy híd alatt.

A veszélyhelyzet leghúsbavágóbb intézkedése a kijárási korlátozás volt. Eszerint “a lakóhely, a tartózkodási hely, illetve a magánlakás elhagyására” csak a rendeletben meghatározott alapos indokkal kerülhet sor.  Csakhogy Magyarországon a lakosság jelentős része olyan lakásban él, amelynek a használatát nem tudja igazolni (pl. mert a főbérlője nem engedte oda bejelentkezni). Akinek pedig nincs "lakóhelye, tartózkodási helye, magánlakása", az akkor sem tudja betartani a rendelkezést, ha akarja, míg mások minden komolyabb valós indok nélkül mászkálhatnak, ha olvasták az "alapos okok" listáját.

Nem volt világos, hogy a rendőrség hogyan tudja ellenőrizni, az emberek pedig hogyan tudják igazolni, hogy honnan indultak és hova tartanak, ha semmilyen irattal (lakcím, bérleti vagy szívességi lakáshasználati szerződés) sem rendelkeznek. Manikűröshöz mehettek volna, mert a rendelet szerint, aki  alapos indokkal rendelkezik a kijáráshoz, az nem követ el szabálysértést – a manikűrös szerepelt az alapos indokok között. A hajléktalanság nem.

A Nemzeti Népegészségügyi Központ által kiadott határozat szerint – az éjjeli menedékhelyek kivételével – a rászorulókat egy szociális ellátó sem veheti fel a veszélyhelyzetben. Tehát azoknak, akik most váltak otthontalanná, a szűkös számú éjjeli menedékhely az egyetlen lehetőség, hogy ne maradjanak az utcán. Mit tehet az, aki nem tudott bejutni éjjeli menedékhelyre?

Az utcán maradt emberek a jogszabályok szerint szabálysértést követnek el. Ráadásul mindjárt kettőt, hiszen nem csak a kijárási korlátozás szabályait szegik meg, hanem a 2018-ban elfogadott és az Alkotmánybíróság által alkotmányosnak talált “életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályait” is. Így egyszerre vannak kitéve az 5.000-től 500.000 forintig terjedő pénzbírságnak és a szabálysértés miatti elzárásnak.

Május 18-ig a rendőrség  13 132 helyszíni bírságot szabott ki és 11 495 feljelentést tett a kijárási korlátozások megszegése miatt. 

Tiszta udvar, rendes ház: így lehetsz te is közmunkás

Az állásukat elvesztők megélhetését az álláskeresési járadék (munkanélküli segély) legfeljebb három hónapig segíti Magyarországon, ami a legrövidebb időszak az OECD államokban. Ha nem sikerül munkát találni a nyílt munkaerőpiacon, akkor két lehetőség van a jövedelemszerzésre: a közfoglalkoztatási programban való részvétel a minimálbér nagyjából 50 százaléka körüli bérért, vagy ha erre sincs mód, akkor foglalkoztatást helyettesítő, havi 22.800 forint támogatás igénylése.

A 2020. május 19-én elfogadott legújabb salátatörvény módosítja a közfoglalkoztatásról szóló törvényt is. Érdemességi feltételhez köti a közmunkában való részvételt: csak az kaphat ilyen munkát, akinek nem “rendezetlen a lakókörnyezete”. A javaslat lényegében változatlanul megismétli azt a korábbi törvényt, amelyet 2017-ben az Alkotmánybíróság már megsemmisített.

A július 1-jén hatályba lépő módosítás különösen kegyetlen lépés most (állásfoglalásunk itt olvasható), amikor nem tudjuk, hányan nem találnak állást a munkaerőpiacon, és kényszerülnek „együttműködni” a foglalkoztatási szervvel és a rendkívül rosszul fizetett közfoglalkoztatási programokban is részt venni.

A közfoglalkoztatás érdemességi feltételhez kötésével kapcsolatban a mostani javaslat előre reagál az alkotmányossági aggályokra. Az indoklása szerint a rendelkezés nem diszkriminálja a hátrányos helyzetűeket, mert a közfoglalkoztatásban nem csak ők, hanem bármely álláskereső részt vehet. Az Alaptörvény e tárgyban releváns szabályai viszont a 2017-es AB döntés óta nem változtak, tehát ez ma ugyanúgy alaptörvény-ellenes, mint három évvel ezelőtt. 2017-ben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy „vagyoni helyzet” szerinti rejtett diszkrimináció az, hogy ténylegesen csak a hátrányos, kiszolgáltatott anyagi helyzetben élők esetére vonatkozik az a törvényi előírás, amely a munkavégzéstől független (lakókörnyezeti) feltételek teljesítését írja elő.

Senki sem vitatja, hogy elítélendő az udvaron másokat veszélyeztető módon hulladékot tárolni, vagy nem gondoskodni arról, hogy az állatok ne tudjanak kijutni az udvarról, és elfogadható, ha az állam nem engedi balesetveszélyes ingatlanokban élni polgárait. Ezeknek a veszélyes magatartásoknak a megelőzését és megakadályozását szolgálják a már meglévő szabálysértési és közigazgatási (hulladékgazdálkodás, környezetvédelem, állatvédelem, építési hatósági ügyek) rendelkezések. Ha valaki megsért egy ilyen szabályt, számíthat az állam valamely hatáskörrel rendelkező szervének büntetésére és intézkedéseire. Mi indokolja azt, hogy a törvényekben meghatározott szankciókon felül az érintettől további büntetésként a megélhetési források megszerzésének lehetőségét is elvonják? Nincs semmiféle észszerű oka annak, hogy az álláskeresőknek pusztán erre a körére különleges életvezetési előírásokat írjon elő a jogalkotó.

A magyar állam nem először fordul büntető, kriminalizáló eszközökhöz szociális segítség helyett. 2018 őszén a szabálysértési törvény egyik tényállásává tették az életvitelszerű közterületen tartózkodást, azaz kriminalizálták a hajléktalanságot. Emellett számos önkormányzati rendelet is regulázza a szegényebb helyi lakosokat , ahelyett, hogy segítené őket.

Az Utcajogász Egyesület álláspontja továbbra is az, hogy a szegénységet kizárólag szociálpolitikai eszközökkel, és nem kriminalizálással kell kezelni, így kérjük az alapvető jogok biztosát, hogy kérjen normakontrollt ismét az Alkotmánybíróságtól.

A veszélyhelyzet végével a kormány várhatóan egészségügyi válsághelyzetet fog hirdetni. Vagyis folytatódik az egészségügy rendészeti kezelése, és nemsokára jön az oktatásé is (iskolaőrök). Mi ehhez már hozzá vagyunk szokva, mert a társadalom szociális gondjainak kezelésében évek óta erősödik a rendészeti megközelítés. Közben a mindenkori magyar kormány évtizedek óta nem foglalkozik olyan súlyos társadalmi problémával, mint a lakhatási szegénység. Meggyőződésünk, hogy – főleg válság idején  a lakhatáshoz és szociális biztonsághoz való jog megerősítésére van szükség annak gyengítése helyett.

Az Utcajogász Egyesület önkéntes jogászainak belső esetleírásai és anyagai alapján összeállította Kerényi György, az egyesület sajtósa.

(Borítókép: Utcán élőket igazoltatnak a Flórián téri aluljáróban 2018 novemberében. - fotó: Nagy Attila Károly / Index )