Óda a gázhoz

Itt ülök a langyos konvektornál.
A szikár tél fagyos lehellete mint
Optikai kábel kúszik be a küszöbön át.
Szoktatom szívemet a csendhez
Melyet nemrég mint csempült
Bögrét tört össze a január.
Nem oly nehéz
Idesereglik ami tovatűnt
Ó gázártámogatás!

Nézem az időjárás-jelentést
S lassan elképzelem,
Amint megtelik a sok tüzép-telep
Debrecenben s Nyíregyházán.
Ó mily szép idők voltak azok
Mikor a gázt bevezették
Országunk ezer s ezer portáján!

Ülök a fotelban és egyre csak
Merengek...
Buddha szólt így egyszer:
Lehellet - mi ki és be vonul
Belőlem, ez minden lét lényege,
Ó levegő, szeretlek!

Imádlak, szeretlek, meleg levegő
Akkor is, ha drága vagy, s egyre
Fizetlek, pénzem már fogyóban,
De csitt!
Az asszonyok morzsolják már
A rózsafüzért, s a templomokban
Felzendül ismét a gregorián!
Zengnek már a zsoltárok hozzád,
Szent, szent, szent Világpiaci Ár!

Mit számít nekem sonka s parizer!
Ki mérgezi testét tovább,
Mikor tudja, hogy az igazi boldogság
Nem olasz felvágott, vagy vadász!

Oh, meleg levegő - ó, meleg levegő
Szeretlek s imádlak
Kárpátok nagyjai engedjétek meg
A kies pannon pumának
Hogy közalkalmazotti bérem
Legnagyobb része GÁZra menjen el!
Ó OPEC, Putyin és Mol csoport,
Megértük ezt a kort,
Mikor hatalmas kezetekbe tehetem le
Életem munkájának gyümölcsét!

Szent gáz, te angyal, légies titán, ki
Gyermeke vagy a nagy föld anyának,
Megkaptam az utolsó sárga csekket,
Barátom, élj a mának,
S tárd ki utoljára kisszobád ablakát
Hogy nőjön nagyra a városi hősziget,
Gondolj a gáz árára,
És most ugorj s figyelj
Milyen szépen suhog az óriásplakát...