Gőzmozdony versus a 3. évezred vasútja

Elöljáróban le kell szögeznem, hogy a szerzőnél nincs nagyobb híve a füstöt bodorító mozdonyoknak, így ne tessenek rá rögtön rásütni a vasútvonalak Nérója megnevezést. Szivesen utazgatna is akár minden szabadidejében gyermekkora (sőt szülei gyermekkora) csodás járművein, de hétköznap a távoli fővárosba gyors, kényelmes, mi több tiszta járműveken szeretne egyszer eljutni.

Erre egyre kevesebb esélye nyílik, ha minden a MÁV vezérkarán és a válsztóik vélt érdekeit képviselő "népbarát" politikán múlna. Mindannyiunk előtt világos, hogy egy vonatszerelvénynyi árut (utast) a vasút sokkal kevesebb megújíthatatlan energiával szállít el, mint a közúti járművek. (Az állítás átlagosan igaz, de pont a kisforgalmú mellékvonalakon járó motorvonatokra nem, azokban ugyanis ugyanolyan motor van, mint egy buszban. - a szerk.) Mi több, több vonatnyi árut meg hajón a leg(energia)takarékosabb továbbítani. Mégse fognak eztán a mohácsiak hajóra szállni Budapest felé, és valószínüleg veszprémi ügyintézésük után busszal mennek haza a zirciek is. (Miközben vasárnap szívesen zötykölődnének a Cuha völgye vadregényes tájain a vicinálison.)

Vagyis nagy tömeget, nagy távolságra továbbra is érdemes a vasútra és a hajózásra bízni, feltéve ha a felgyorsult idővel is állni tudják a versenyt. Ugyanígy szívesen menne a gyorsan tovasuhanó IC-ken, halk zenéket hallgatva, és netán egy hűs sert kortyolva a polgár, valamint az elővárosi gyorvasúti közlekedésnek se lehet versenytársa az egyre inkább beduguló közút. Azonban a rendszerváltás óta hiába várjuk ezt az utasbarát közlekedést. Hiába csatlakoztunk immár három éve az Únióhoz, a vasút koncepcionális fejlesztésének a körvonalaival se ismertettek meg bennünket. Ellenben évről évre több pénz vándorol az adófillérjeinkből a MÁV feneketlen kasszájába, miközben nemhogy csökkenne, de még nő is a deficitje az állami mamutnak. Szépen kéretik a csillagászokat, hogy ne a távoli égbolton kutassák a mindent elnyelő fekete lyukat, hanem az Andrássy úti MÁV-palotára irányítsák a távcsöveiket!

Az ötödik demokratikus választáson vagyunk túl, a hetedik kormányt, és a ki tudja hanyadik közlekedési minisztert és vasútvezért fogyasztjuk éppen, de reményünk sincs egy tisztes osztrák másodosztályra. A MÁV vízzáró réteget képező és állandó felső és közép vezetése, a velük szövetséges szakszervezeti bürokrácia és a populista politika csak ennek a csődtömegnek az életben tartásában érdekelt. Nincs az a szigorú pénzügyi kormányzat, az a felháborodott utazó közönség, aki valamilyen változásra is tudná kényszeríteni ezeket a székükbe kövült urakat. A legfelháboritóbb, hogy közben nem szégyellenek ránk, utasokra hivatkozni. Vagy hülyének, vagy mazochistának képzelnek bennünket!

A szerző már három évtizeddel ezelőtti disszertációjában hadkozott azzal a nézettel, ami a vonatjegy árába be akarta számítani a vasuti talpfák árát is. Ugye azt senki sem képzeli, hogy a Volánnak kéne építeni az autópályákat, és a matrica árában is maximum azoknak csak a fenntartása fér bele. Így természetes lenne, ha a vasútvonalak korszerüsítése, építése a magyar, illetve az úniós adóbevéttelekből folyna, és a jegyekben csak annyit érvényesítenének belőle, mint az autópályamatricákban, a fenntartást. Azonban pillanatnyilag a vasuti Volán építi a pályákat, és az erre adott támogatás végképp összekeveredik a a vasút többi ágának a szervezetlenségével, hatékonytalanságával és pazarlásával. Vagyis csak egyet tudunk: a MÁV írtóztatóan ráfizetéses. Viszont aki korszerüsíteni akar - legyen az bátortalan miniszter, máshonnan odacsöppent vezérigazgató - azokat, mint a korpa közé keveredetteket felfalják a politika és a vasút ártányai. Ehhez lelkesen csatlakoznak a főnöki fizetésekkel és ellátmányokkal kistafírozott szakszervezeti vezérek, akik egy korszerű, kevesebb, de jobban fizetett dolgozókból álló, ráadásul nem is egy cégben fungáló vasuti vállalatoknál már messze nem találnák meg a számításaikat.

Az egyszerű dolgozók meg úgy vannak, mint a szárnyvonalak felszámolása ellen a polgármester által kivezényelt helybéliek. Őket csak hülyítik, mint a Mikszáth által megírt kortesetetéseken. Persze megéri a pénzét a regnáló hatalom is, mert egy épkézláb fejlesztési tervet nem tudott se maga összeállítani, se az általa kijelőlt vasúti vezérekből kisajtolni. De miért is éppen itt várnánk csodát?

Wirth Mihály