Molekuláris tűnődés

Tűnhetek olyannak, aki nem tartozik a Mindentudás Egyetemének rajongótáborába.ⁱ Pedig Szabad János genetikus előadását éppen Dudits Dénesselⁱⁱ felállva tapsoltam, és voltak persze mások is, akik arról győztek meg, hogy most a professzionális ismeretterjesztés korszaka köszöntött reám. És hallottam persze egyszer-egyszer egyetemisták önfeledt kacagását is némely esendő produkció alatt. Bizony elég összetett műfaj ez, ahol más tudományágak képviselőihez és nem saját -bennünk a valamikori vizsgáztatót látó - diákjainkhoz kell eljuttatnunk az üzenetet. Nem élem meg jól mások botlásait sem. Belülről, a tudományos élet tagjainak minden egyes bukása lehangoló; közös tudásunk talmiságára mutató. Kívülről, nincs persze abban semmi rendkívüli, hogy ahol gyalulnak, ott hullik a forgács. Az általános felől közeledjünk azonban a mostani mondanivalóm felé - amelyre sokkal inkább felkértek, mintsem magam jelentkeztem volna az önkéntes véradásra -, s vessünk egy futó pillantást a Mindentudás Egyeteme és a növényi géntechnológia viszonyulására. Immár mindjárt a harmadikra, Balázs Ervinⁱⁱⁱ előadására. Korántsem recenzió lesz majd ez - éreztem már elsőre is -, csupán afféle gyorsdiagnózis.

Az előadás hangulatos címrészletében " Genetikailag módosított szervezetek - tények, remények, fikció?"^iv , nem nehéz felismeri, amit Venetiáner Pál Természet Világában^v írt cikkére a GMO Kerekasztal szakmai közössége válaszolt: "Hitek, remények, meggyőződések és a valóság". Ugyanaz a szobor (még nem michelangelói), csak a szög, amelyből szemléljük eltérő. Nem is vitás, ott állunk az alkotó dicsőségét zengeni adekvát pozícióban és fújjuk a soros strófát a Föld nevű bolygón elszaporodó alultáplált emberiségről. Impfondóban szem sem marad majd szárazon, de vesztünkre az adást nem lingala nyelven és a még feltáratlan Likouala mocsárban sugározzák. Íme az első, eltévesztett hangnemű refrén: a GM-növények nagyobb és egészségesebb termést adnak. Bárha úgy lenne, de még elvileg sem teremnek többet, mint az izogenikus ^vi vonal. Mi több az elsőgenerációsok, amelyek kopogtatnak Európa ajtaján csupán újszerű növényvédelmet kínálnak. Igen - nem tévedés -, Magyarország határán, ahol élelmiszer-túltermelés van és nem a rejtélyes Tele-tónál, ahol a növényi géntechnológusok kis barátja, Mokele-M'Bembe a karitativitás lényegén mereng. A második, hamiskás refrén szerint: a Bacillus thuringiensis toxingénjének beépítése lehetővé tette, hogy jelentős mértékben csökkentsük a rovarirtók felhasználását. Balázs a gyapot példáját idézi meg, amit hazánkban - fájdalom - még mindig nem termesztenek. A micsurini elvű dél-alföldi gyapot története a múlt század közepén súlyos kudarccal végződött. Tenyészidejét nem sikerült 40 nappal megrövidíteni. A molyrezisztens kukorica azonban hazánkban nem csökkentheti a rovarirtók használatát, mert a gazdák ez ellen - kártétel hiányában - sohasem védekeztek. Olyan portékával szemezgetünk hát, amire Magyarország növényvédelmének nincs szüksége. Balázs is tudhatná ezt, ha megkérdezne néhány kukoricatermesztőt. Ezt azonban inkább tetézi azzal az állításával, hogy ezek az idegen, új élőlények sohasem maradnak meg a környezetünkben. Mely elsárgult pergamenekről köszönt ránk ez a statikus világkép? Melyik századot is írjuk? Talán én is elmegyek a Földkorong széléhez, hogy megnézzem az azt tartó egyik óriás elefántot. Illetve mégsem, a tévhitekről könyvtári tények sokasága bizonyítja tarthatatlanságuk. A gyapjaslepke Európából került ki Észak-Amerikába, s okozott katasztrofális károkat. Ezt követően éppen Magyarországon létesült speciális laboratórium (Mihályi Ferenc volt a vezetője), ahol hernyókat gyűjtöttek és az azt elpusztító, belőlük kibúvó fürkészlegyeket szállították ki az Egyesült Államok tarrágott erdőibe. A ma érvényes, észak-amerikai fajlistában az olvasható, hogy több hajdani európai fürkészlégyfaj sikeresen megtelepedett. Balázs szerint a kutatók a civilekkel együtt az alábbi értelmezhetetlen szavakat használják: genetikai kizsákmányolás, Frankenstein food, kultúrsivatag, méreggyár és szupergyom. Én viszont a genetikai biztonság területén dolgozóktól, de a hatósági emberektől sem hallottam ilyeneket soha.^vii Civilek állásfoglalásait nem nekem kell számon tartanom, de bizonyos vagyok abban, hogy némelyikük tájékozottsága messze meghaladja az őket éppen minősítőét. Célravezetőbb, szerzői nevekkel megnevezni, ami újságírói túlzás, s nem hányavetin ráaggatni vétlenekre. Én sem gondolom, hogy ezt a kritikát a géntechnológusokról általában írom. Balázs a végén úgy összegez, hogy a GM-növények termesztésével nem nő a környezeti és egészségügyi kockázat, ehhez az állításához viszont - a helyzethez méltatlanul - semmilyen tudományos eredményt nem elemzett előadásában.

Pokolba a nyüves részletekkel. Mit is láttunk? Image- vagy szimpátiareklámot, esetleg promóciós performanszot? Balázs büszkén határozta meg magát a biotechnológiai ipar képviselőjének. Úgy is van, ő a géntechnológiai nagyvállalatok^viiii szócsöve a Géntechnológiai Eljárásokat Engedélyező Bizottságban. Önmagában ez nem baj; mindenki olyan szerepet vállal fel, amit teljesíteni tud. Csupán az önbemutatása zavar; önéletrajza tisztán kutatói pályát vázol fel^ix, miközben tevékenysége már másról szól. Ő lenne a jövő fejlesztőjének modellje, afféle amerikanizáló marketing-kommunikációs ágens? Kétlem e prototípus sikerét, az európai kutatókollektíva még mindig fölöttébb tradíció- és eredménytisztelő. Miként került hát elénk két korábbi - többé-kevésbé - kiegyensúlyozott előadás után ez az odaadó harmadik?^x Úgy tűnik, a Mindentudás Egyeteme szervezőinek és tanácsadóinak jó kapcsolata csak a növényi géntechnológiáért feltétel nélkül lelkesedők csoportjával van. Az ő okulásukra - a magam ajánlása nélkül - írom le a tényleges kínálatot, s amit remélni lehet képviselőiktől:

Elutasító: Nincs értelme a növényi géntechnológiáról vitázni, kitalálni mire és hogyan lehetne jó, mert lényegét tekintve elhibázott. A géntechnológia genetikailag homogén, nem fenntartható fajtákat hoz létre, amely hosszú távon veszélyezteti az élelmiszerellátást. A növénynemesítéssel együtt járó szelekció során termesztett fajaink eredeti génállományának 85-95%-át már elveszítettük. A géntechnológiával ez vár a maradékra is.

Alapjaiban gyanakvó: Rendkívüli óvatosság indokolt. Tudásunk önhittségünkhöz képest minimális. Az előző évtizedeket a kémia uralta, amelynek segítségével olyan vegyületek millióit sikerült létrehozni - úgy százezret forgalmazni is -, amelyek talán az Univerzumban sem léteztek. Ezeket oly mohón vettük birtokba, hogy hosszú távú környezeti viselkedésükről mit sem tudtunk. Falvaink jövője, gazdáink foglalkoztatása került veszélybe. Most biológusok ámokfutása következne? Egymásra hatás nélküli, huzamos együttlét (koegzisztencia) az ökológia tudománya szerint: nonszensz

Részleteiben gyanakvó: Mindent felül kell vizsgálni. Mérlegelnünk kell, mit nyerünk, és mit veszítünk. Az adottságainknak megfelelő hazai döntés szükségeltetik. Az új élelmiszerek többsége nem az, aminek látszik. A feldolgozóipar illuzionistákat alkalmaz. Élelmiszer- és környezetbiztonsági területeken szerzett tudásunkra épülő szigorú szabályok bevezetésével, ellenőrzött termesztéstechnológiák alkalmazásával a növényi géntechnológia is felhasználhatóvá tehető. Hiteles szakemberek kerestetnek.

Támolygó: Így vagy úgy, előbb vagy utóbb a módosított növények környezetünk részévé válnak, mert a mögöttük álló nemzetközi gazdasági erőknek ez az érdeke. Az Európai Unió jó döntést hozhat. Ellenőrizzük? Lényegtelen, hogy "én" mit gondolok. Más miért nincs ezzel ugyanígy? Géntechnológusok ígérik a garanciákat. A tájfajták értéke nulla, míg ha a sok génből csak egy módosított, már szabadalommal védhető. Keressük a kapcsolatot. Állapodjunk meg. Kitűnő pozícióban vagyunk. Vagy nem?

Részleteiben bizakodó: A fajtatulajdonosok mindent a legmesszebbmenőkig megvizsgáltak. Aligha van meghatározó fogyatékosság ezen a területen. Csak értően kérdezni kell. Igaz, a megértéshez is hiányzik még az iskolázottságunk. A kisebb hiányokat majd utólag korrigálják. Úgy szokták. Fölösleges az európai hadakozás. Az ipari kutatás mindent tisztáz. Az igazi kérdés az, hogy olcsóbb lesz-e az új és csöndesül-e az európai fogyasztói ellenállás? Az okos gazda majd ez alapján dönt. Eddig is mindig a helyén volt az esze.

Alapjaiban bizakodó: Nincs rizikó nélküli technológia. A növényi géntechnológiától miért várnánk mást? A tudomány autópályája éppen errefelé épül. A géntechnológia-ellenesség egyfajta tudományellenesség. A pályázati rendszerek erre adnak pénzt, amiből a költségvetés-hiányos kutatóintézetek fenntarthatók. Lemaradunk csúcstechnológia-hasznosításban. Mire való ez a rendkívüli óvatosság? Civilek keltik a hisztériát. Nem is kellene az utca emberével ezt megvitatni. Helyettük nekünk kellene döntenünk.

Odaadó: Határ a csillagos ég. Nincs megvalósíthatatlan, nincs elérhetetlen. Bizalom kérdése az egész. Vegyük-vigyük, akkor nem maradunk le a jóról. Olcsóbb, több, nagyobb, szebb, ízletesebb, színesebb és egészségesebb - mi egyéb kellene? Hamarosan megszűnik az éhezés, az emberiség problémái megoldódnak; visszatelepítenek bennünket a Paradicsomba. A géntechnológia a nemesítés folytatása, s mint ilyen természetes, vagy talán még természetesebb.

Ők, fentebb valamennyien elmondanak valamit az egészről. Van aki a megélt valóságról, van aki valóságos álmairól beszél.

Jegyzetek:

Darvas Béla