Miért üti a kormány a paralimpikonokat?

Egy civilizált országban a fogyatékosokkal való bánásmód a kultúra egyik fokmérője. Éppen ezért rendkívül sajnálatos, hogy Magyarországon a fogyatékkal élő sportolók paralimpiai részvételét a kormányzat éppen most kísérli meg adminisztratív eszközökkel ellehetetleníteni.

A kormány módosítani kívánja a sporttörvényt. A tervezet alapján létrehoznák a Fogyatékosok Nemzeti Sportkamarájának nevezett köztestületet a fogyatékossággal élő sportolók sportszervezetei, a Magyar Paralimpiai Bizottság és a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége számára. Jogutódként jönne létre a kamara, amelyben lesznek ellátandó paralimpiai feladatok, de ezzel kizárólag egy tagozat foglalkozna, a kamara kezességvállalása mellett, ami a rendszerbe tartozó területek kollektív felelősségét is jelenti.

Ha ez létrejönne, a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) mint önálló szervezet megszűnne. A tervezetben ugyanis ez szerepel: "A Fogyatékosok Nemzeti Sportkamarájának nyilvántartásba vételével megszűnik a Magyar Paralimpiai Bizottság." Ezzel a változtatással a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) tagsága a Nemzetközi Paralimpiai Bizottságban megkérdőjeleződik. Ez egyben azt jelentheti, hogy a magyar fogyatékos sportolók Peking után nem indulhatnának a paralimpiai játékokon.

A sporttörvény módosítástervezete egyébként is kettős mércével mér: "A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) változatlan formában és szabályok szerinti továbbműködése indokolt." Ennek a szellemiségnek kellene vonatkoznia a Magyar Paralimpiai Bizottságra is, hiszen 2004-ben többek között ezért lett önálló köztestület. A Magyar Paralimpiai Bizottság a fogyatékossággal élők minőségi versenysportrendszerét fogja össze, sportolóira ugyanolyan szigorú kvalifikációs, dopping- és egyéb szabályok vonatkoznak, mint az olimpikonokra. A MOB-ot sem kívánják összevonni a Nemzeti Sportszövetséggel vagy a Nemzeti Szabadidősport Szövetséggel. Ezek nem összeillő területek.

Ebben az évben Pekingben nemcsak olimpiát, paralimpiát is rendeznek. Erre az eseményre még a magyar társadalom és a média sem figyel, pedig a világ egyik legjelentősebb sportrendezvénye. Az ezen induló fogyatékos versenysportolóknak ugyanúgy a legfontosabb, mint egészséges társaiknak az olimpia. Habár nálunk alig közvetítik a fogyatékos sporttolók versenyeit, a világban rendkívüli az érdeklődés ezek iránt. Eddig már majdnem 4000 újságíró akkreditálta magát a rendezvényre, amelynek legjelentősebb eseményei éppúgy telt ház előtt fognak zajlani, mint az olimpiai játékok. A paralimpiát előreláthatólag 2,4 milliárd néző fogja követni a televízió képernyők előtt, ami már-már megközelíti az olimpia 2,8 milliárdos várható nézettségét.

Mivel olimpiai játékokat csak olyan város rendezhet, amely vállalja a paralimpia megrendezését is, az MPB megszüntetése egy esetleges budapesti olimpia megrendezését is lehetetlenné tenné. Nagy kérdés persze, hogy társadalmunk amúgy felkészült lenne-e több ezer fogyatékkal élő résztvevő kulturált fogadására. Legalább továbbra sem kellene azon töprengeni, hogyan is mennek le a kerekes székes embertársaink a metróba.

De lehet, hogy nem is lenne kit indítani a következő paralimpián. Azért, mert ebben az évben nem tudják versenyeztetni és edzőtábori részvételüket biztosítani azoknak a feltörekvő sportolóknak, akik a pekingi paralimpián még nem tudnak indulni, de részt tudnának venni 2009-től különböző világversenyeken, világ- és Európa-bajnokságokon, világkupákon. A korábbi évek gyakorlata ellenére leginkább az olimpiai-paralimpiai műhelyek szenvednek hátrányt, mert a MPB költségvetéséből hiányzik a műhelyek támogatása, az a forrás, ami kiegészíti (és nem fedezi) a felkészülés lehetőségét, az utánpótlás nevelését, a kiemelt szakmai munka elvégzését.

Magyarországon az elmúlt öt évben a sport e területének állami támogatása a felére esett vissza. Jelenleg a Magyar Paralimpiai Bizottságnak 30 millió forint szakmai támogatással kell gazdálkodnia. Ez egy közepes labdarúgó átigazolási díjának felel meg.

Úgy tűnik, a sport felső vezetése mindenképpen alkotni akar, mindenképp saját sporttörvényt létrehozni. L'art pour l'art. A civil véleményezést is gyorsan kipipálhatták, arra bő két hetük volt az érdekelteknek, 2007. december 27-től. Ennyi idő alatt kellett volna a szakmai álláspontokat kidolgozni, megvitatni, összehívni a közgyűléseket és így tovább. Mondhatják, hogy erre legalább nem csak nyolc nap állt rendelkezésre, mint a nemzeti sportstratégia esetében.

Az önálló sportminisztériumon belül még államtitkári szinten felügyelték a fogyatékos sportot. Most az egész magyar sportot irányítja egy kivéreztetett szakállamtitkárság. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2004 augusztusában azt nyilatkozta a GYISM-ről, hogy "a minisztérium megszüntetése szakmailag és politikailag is hibás döntés lenne. A magyar sportnak erős képviseletre van szüksége a kormányban, de az élet más területén, például az üzleti tárgyalások során is. Nemcsak hiba lenne a minisztérium megszüntetése, hanem végzetes kárt okozna!" Igaza volt.

A sportban rekordokat és nem reformokat kell hajhászni. Mivel még nem késő, hogy változtassanak a tervezeten, a következő sporttörvényben, csakúgy, mint a Magyar Olimpiai Bizottság esetében, biztosítani kellene a Magyar Paralimpiai Bizottság önállóságát, és előkészíteni, hogy a következő olimpiai ciklusban ez a szervezet albizottságként integrálódhasson a Magyar Olimpiai Bizottságba. Nem hinném, hogy ez olyan lehetetlen kérés lenne.

A szerző egyetemi adjunktus