A kalózmásoló ír

Re: Helyes dolog-e lopni?

A tizenkilencedik század elejére a technika fejlődése értelmetlenné tette a manufakturális ipart, amely emiatt a gazdaságban marginalizált helyre szorult.

A huszonegyedik század elejére a technika fejlődése értelmetlenné tette az információ gyárilag történő sokszorosítását, mert azt a fogyasztó képes házilagos eszközeivel ingyen és tökéletes minőségben megvalósítani. Mindezek miatt bizonyos üzletformák menthetetlenül marginalizálódni fognak, melynek képviselői és haszonélvezői nyilván szakterületet kell váltsanak. Habár manapság divatos sírig tartó tanulásról és szakképzésről papolni, a másolóipar ezt mégsem képes tudomásul venni, és minden követ megmozgat a természetes folyamatok és a technika fejlődése ellenében.

Teljesen igaza van a ProArt-ot képviselő Jeszenszky Zsoltnak, amikor kifejti hogy a kiadóknak is bevételre van szükségük, sőt - bocsásson meg az isten ezért a kijelentésemért - a kapitalizmus eleve így működik. A kapitalizmus viszont olyan világ, ahol szokás tönkremenni is. Még a legjobban bebetonozott üzleti pozíció is képes meginogni a körülmények megváltozása miatt. Persze egy darabig lehet próbálkozni a törvényhozók és a hatóságok ideológiai félrevezetésével, és arra bírni őket, hogy az adófizetők pénzén - és az ő kriminalizálásuk árán - biztosítsák az elmaradt hasznot. Kapitalizmusban azonban a fogyasztótól is elvárható, hogy gazdaságilag maximálisan racionálisan viselkedjen, és jelenleg ez a másolás.

Mi csípi a kiadóvállalatok szemét valójában?

Az első nagy probléma, hogy az internet terjedésével az egyébként értékesítési szempontból könnyen manipulálható tinédzserek durván 90 másodperc alatt sajátítják ez azoknak a technológiáknak a használatát, melyekkel ingyen is képesek megszerezni a hőn áhított albumot. Kit érdekel, hogy nem eredeti? A digitális technikában a másolat ugyanolyan eredeti, mint amiről lemásolták, és ez okozza itt a fejfájást, ennek ellenkezőjét csak a szoftver- és zeneipar próbálja elhitetni. Megnézném az eredetiséget oly lelkesen favorizáló szónokok képesek-e megállapítani kedvenc előadójukról, hogy az vajon lemezről vagy mp3-állományból hallható-e? Aligha, tudniillik a digitális zenetömörítést úgy találták ki, hogy az használható legyen, márpedig ami fülre megkülönböztethető, azt a hangtechnikában nem nevezik használhatónak. Továbbmennék: a mobiltelefonomba cirka 20-40 cd anyaga pakolható digitálisan. Sokaknak még nem esett le a tantusz, hogy a lassan negyedszázados cd-technológia napjainkban a felhasználók szemében már nem olyan trendi. Mondhatnánk, hogy ott a modern tárolástechnika, a memóriakártya. Irreálisnak hat a pakli memóriakártya gondolata, ahelyett hogy összemásolnám az adatokat egy darabra. Nem mellesleg egy ötezer forintos cd lemezen többnyire 1-2 élvezhető (slágergyanús) dal szokott lenni, míg a többi ócska ballaszt.

Imént vázolt problémákra a kiadóvállalatok szokásos reakciója a szülőknek az internetes pedofíliával való riogatása. Ennek persze első számú következménye, hogy a rendőrség remek felderítésistatisztika-javító eszközt talált a felhasználó kérése nélkül automatikusan mindenféle pedo-szájtra átirányuló, és a gép cache-memóriáját mezítelen gyermekfotókkal gondosan feltöltő Internet Explorer személyében. Soha ennyi pedofil nem tombolt a világban, mint manapság.

A második nagy probléma, hogy azok a - kevésbé ismert még feljövőben lévő vagy szűkebb körnek zenélő igényesebb és nem mainstream - zenekarok, melyeknek eddig a magasságos kiadóvállalat még magasságosabb producerénél kellett kuncsorogniuk bemutatkozási lehetőségért, azok most készítenek egy weboldalt és a saját műveikből komplett albumokat tesznek elérhetővé, méghozzá legálisan és ingyen! Valamiért jobban megéri inkább marketingcélokra használni a művet, mint a kiadókra bízni a közvetlen értékesítést. Természetesen itt is lehet próbálkozni a csúnya internet bemószerolásával. Kimutyizzuk az egyébként meglehetősen korlátolt törvényhozóknál az "Elektronikus Média és Szerzői Jog" címszó alatt, hogy a szerzőktől - az unaloműző telefonos muzsika és a koncertbevételek esetében már bevezetett módon - jogdíjat szedhessünk a szerzők saját szerzeményei után.

Az imént vázoltak (és ami még nem fér ide) ismeretében minimális lelkiismeret furdalás nélkül másolgatok-töltögetek zeneműveket, és egyenlőre maradjunk annyiban, hogy amíg a ProArt-hoz hasonló szervezetek nem hoznak létre totális - az élet minden területére kiterjedő - ellenőrző és büntető rendszert, teleképet, emlékezetlyukat, és nem tanulunk meg újbeszélül, addig vígan fogok másolgatni, pláne ha már kifizettem a hologramos matricába épített szerzői jogdíjat.

Málnás István
(kalózmásoló magánszemély)