Működik itt egyáltalán valami?

Mármint az állami bürokráciának nevezett katyvaszban. Vicsorogva feszülnek egymásnak a politikusok a reformok ürügyén. Az egyik oldal mindent változatlanul hagyna, ezzel óvná az Ő szeretett népét. A másik nagy reformbuzgalmában, ha fene a fenét eszik is, boldoggá teszi az Ő szeretett népét.

Csak úgy kapkodjuk a fejünket az egészségügy prói és kontrái elöl. Orvosok küzdenek az üres ágyakért, megyei közgyűlési elnöki fizetéssel kipótolt parlamenti képviselők élőláncoznak lepusztult ispotályokért. A minisztérium meg osztja az ágyakat és közben országrészeket cserél össze, mert ugyan ki járt a köszolgák közűl Csengersimán vagy Sopronhorpácson. Hadakoznak tisztes gyógyításban megőszült fejek a több-biztosítós modell ellen, pedig az az egy(biztosítós) se működik.

A világban szétszóródott (szétszóratott) magyarság számánál több tb-kártya van érvényben, miközben a foglalkoztatottaknál kisebb létszám után fizetnek járulékot. Ki tudja, hogy ki a biztosított, és ki nem? Beszélünk potyautasokról, de nemhogy a bliccelő nem ismer magára, az ellenőr se tudja, hogy kit keressen. Bár lassan negyedéve fenyegetik a jónépet a szigorú ellenőrzéssel, azért arra kiváncsi lennék, hogy milyen alapon fogják megtenni. Megosztom a kedves olvasóval a saját empirikus tapasztalataimat.

Mint afféle pedáns sváb származékot – fene a hülye természetemet –, engem mindig izgatott, hogy rendben vannak-e a dolgaim. Ebben az önfoglalkoztató világban szorgalmasan jelentgettem magamról, mi több fizettem is, mint egy katonatiszt. Aztán amikor kifogyott alólam a foglalkoztatásom, és eltartott lettem, hát azt is precízen lepapíroztam. Amikor az eltartóm alól is kifogyott a foglalkoztatás, hát böcsülettel kijelentettem magam az eltartottságból.

Ezzel együtt bejelentkeztem az adóhatóságnál az ún. egészségügyi szolgáltatási járulékra, és azon nyomban elkeztem fizetni. Persze bejelentkezni sem egyszerű az évek fordulóján, mert a nyomtatvány csak január harmadik hetére készült el. (Vajon miért? Tán egy apokalipszisre számítottak Pató Pál uramék, és csak azután kezdtek el dolgozni, hogy megbizonyosodtak az Úr 2007. évének az eljöveteléről?) A beküldött papírom is feldolgozódott úgy laza hat hét alatt, igaz ebben a „gyorsaságban” már benne lehetett két érdeklődő telefonom hatása is.

Persze, a bennem munkálkodó népi német kisördög már januárban nem hagyott nyugodni. Felhasználva az ún. ügyfélkaput, bemerészkedtem az egészségbiztosító honlapjára, és megtekintettem a biztosítási jogviszonyomat. Nem mintha nem lennék tisztában vele, de azzal a legkevésbé sem, hogy mit tud erről a biztosítóm. Lett is meglepetés.

Biztosítva voltam, de nem úgy, amint hittem. Két olyan intézmény is fel volt tüntetve foglalkoztatómként, akiket már régen elhagytam, vagy éppen azok hagytak el. Ráadásul az egyik már lassan hat éve maga is kimúlt. Mivel kiszenvedése elég botrányosra sikeredett, hát erős sajtóvisszhangot is kapott, még ma is vissza-vissza térnek rá a médiák. A biztosítóm szerint azonban még most is él és virul, mi több, foglalkoztat is, vagyis ezért élő jogviszonyom van általuk az egészségbiztosításra.

Eltartotti (valós) jogviszonyom viszont nem szerepelt a nyilvántartásban, pedig erről pöcsétes igazolásom is van. El nem találja kedves olvasóm, hogy kitől. Hát éppen attól az egészségbiztosítótól, amelynek ez nem szerepel a nyilvántartásában. Valami sejtésük azért lehet nyilvántartásuk naprakészségéről, mert van egy levelezőablak az oldaluk alján, ahol arra kérik az adófizetőt, hogy jelezze az eltéréseket.

Mivel a Mária Terézia alatt betelepített szorgalmas őseim vére túlbozog bennem, ezt rögvest meg is tettem. Nemcsak a fennforgó hibákat javítottam ki, hanem jeleztem, hogy az APEH-nél folyamatban van az ennek az évnek az elejétől számítandó új jogviszonyom lepapírozása is. Vagy három hét múlva kaptam egy levelet az egészségbiztosító megyei igazgatóságától. No, nem azzal, hogy köszönik, átvezették.

Nem, a levél arról tájékoztatott, hogy a Magyarország.hu-n kezdeményezett pontosításaimat illetékességből átküldték az országos központnak. (Nem mintha az OEP honlapján nem az OEP-nak írna az ember.) Újabb három hét múlva írt a központ is. Nem azt, hogy köszönjük, átvezettük. Azt írták, hogy maradjak türelemmel, és ha április elseje után sincs módosulás, akkor írjak újra.

Azt persze csak félve kérdezem, ha én böcsületes állampolgárként bejelentkezek az APEH-nál, akkor miért én jelezzem a hatóságok közötti együtműködés, az adatáramlás hiányosságát, és miért nem a mi adófillérjeinkből fizetett közszolgák végzik el a dolgukat.

Eljött április elseje, és én újra kiváncsiskodtam a honlapon. Igen, eltalálta a kedves olvasó, semmi sem változott. Hiába igazolta nekem vissza az APEH, hogy a januári adatbejelentőmet az ún. egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére március nyolcadikán iktatta (pénzemet azért már január elsejétől fogadta!), hiába kaptam az egészségbiztosítótól egy visszaigazolást, hogy eltartotti jogviszonyomból kiírtak.

A „biztosító” a saját nyilvántartásában még azt sem vezette be, amiről 2005. januári bejelentkezésem és 2006. decemberi kijelentkezésem után ő maga adott igazolást. Akkor vajon mikor fogja bevezetni a nagykönyvbe a másik hatóságnál tett bejelentésemet?

Már várom is dörgedelmes felszólításukat, hogy potyautas vagyok, és fizessek, vagy az ennél is kínosabb jelenetet, amikor háziorvosom olvassa a fejemre a bliccelésemet. Persze, nem kell igazán félnem, hiszen a nyilvántartásuk szerint én még attól az egykori munkahelyemtől is élő egészségbiztosítással rendelkezem, ahonnan egy évtizede elvezényelt a jósorsom, mi több, maga a cég is vagy hat éve felszámoltatott.

Kívánok hát további szép reformokat! Pató Pálékkal szemben úgysem fog menni, kár is ezért az ellenzéknek akkora ricsajt csapnia.

Wirth Mihály