"Kis nép létünkre a magyarokat vonzzák a tömegesen végezhető rekordkísérletek" - vontuk le a konzekvenciát szombat éjszaka, amikor a Ferenciek terén hömpölygő tömeggel sodródtunk az Erzsébet híd felé. "De azért szeretjük józan ésszel mérlegelni a lehetőségeket" - egészítettük ki azonnal, mert eszünkbe jutott, májusban Schobert Norbinak mennyire nem jött össze, hogy déli kánikulában tízezren aerobicozzanak neki a Felvonulási tér izzó aszfaltján. A Supergroup és a Színes Bulvár Lap furcsa párosa ennél jobb időzítéssel és élvezetesebb programmal készült: csókolózni hívta a népet az erotikus Szent Iván-éjbe.

Igaz, a nép szombaton a Múzeumok Éjszakája és a Budapesti Búcsú rendezvényei közül is választhatott, de a kultúrprogramok sem vonzanak mindenkit, meg különben is: a Nemzeti Galériából a Szépművészetibe igyekezve simán be lehet ugrani egy csókra az Erzsébet-hídra. Tavaly Manilában 5327 pár csókolózott egyidejűleg, a Supergroup és a Színes Bulvár Lap pedig ezt a Guinness-rekordot szerette volna megdönteni közös akciójával. A Tudósító először egyedül vágja át magát a híd felé áradó tömegen, de mivel fényképezőgépe azonnal totál kiüti magát a raypainting pszichidelikus élményével, segítséget hív.

Az eltérített fotóskommandó esete a többfunkciós nővel
"Most már valami koncepciót kellene vinni a kóválygásba" - javasolja Szabolcs fotóskolléga a Városligetben egy teraszon, miután alig egy óra alatt kikészített bennünket a Szépművészeti-Műcsarnok-Vajdahunyad vára háromszögben felgyülemlett művészetre szomjas tömeg.

"Gőzölögnek a kapucsínók, csobognak a szökőkutak, tálcán nyújtják nekünk a pezsgő hangulatot" - próbálom megidézni neki a mediterrán éjszakát Bozóki András kulturális miniszter vérforraló soraival a Múzeumok éjszakája ajánlófüzetéből. "Vagy tudod, mit? Ne szublimálgassunk mindenféle magos művészettel, célozzuk meg egyenesen a Szent Iván-éj pogányan erotikus gyökereit, nézzük meg a legmerészebb programokat!"

"A Múzeumok Éjszakáján tartandó programjainkat a reneszánsz szerelem témakörében tartjuk" - olvasom a Budapesti Történeti Múzeum ajánlóját, melyet mintha maga a miniszter írt volna. - Vagy menjünk a Ludwigba, ott hever a Többfunkciós nő: "hatalmas, vörös bársonnyal borított ágyba fúrt lyukakból 13 fajta női hangot - tiltakozás, sírás, légzés, orgazmus, altató stb. - hallani, melyek egy-egy női szerepet illusztrálnak. A bársony, a vörös szín, a titokzatos hangok, a kerek nyílások budoárhangulatot árasztanak, de legalábbis határozottan utalnak a szexusra" - idézem tovább a prospektust.

A sors azonban nem akarta, hogy ezen az estén test-test elleni harcot vívjunk a műélvezetért. Suze fényképezőgépe ugyanis megolvadt a buja mediterrán éjszakában, így mehettünk fotózni, ahogy sokat szenvedett kis nemzetünk szorosan összefonódik, és becsókolja magát a rekordok könyvébe.

Budapesti Búcsú, csókrekord, Múzeumok Éjszakája - egy is elég lett volna, hogy megbénuljon a város. Így kereken másfél órába telt, hogy a Városligetből az Erzsébet híd budai hídfőjéig érjük. De legalább alaposan megnézhettük, milyen lenne a város, ha lenne benne élet: ha a bringás nagymamáktól és rasztafári kisiskolásoktól a leszbikus párokig és a rendes katolikus családokig mindenki fel-alá rajzana az éjszakában.

A híd és környéke bizarrul elegyíti a siófoki Aranypart, egy majális és egy goaparti hangulatát: a dizsik hófehérbe öltözött izompólósai és szőke cicái keverednek a lacikonyha-illatban rasztás biciklistákkal, kisgyerekes családokkal és higgadtan szemlélődő ötvenesekkel a Cinetripre hajazó raypainting alatt. A kisüveges ásványvizet háromszáz forintért adják, de van sör és perec is, mint minden tisztességes majálison, az egész rendezvény hangulata pedig éppoly szürreális, mint az, hogy egy bulvárlap által támogatott eseményen nem a Kozmix vagy Náksi és Brunner, hanem a ColorStar és a Pál Utcai Fiúk játszanak. Igaz, fél tízkor már Fenyő "Csókkirály" Miklós kelti csípőmozgással és lelkes felszólításokkal az erotikus hangulatot, de a tömeg erre is lelkesen hullámzik, miközben hosszú sorok kígyóznak a regisztrációs pultok előtt. A friss szerelmeseket onnan lehet megismerni, hogy a regisztrációkor kapott reklám-bézbólsapkákban lelkes bemelegítéssel készülnek a mutatványra, a félévesnél régebbi kapcsolatok inkább lábbal ütik a taktust, vagy lelkesen rokiznak. A Dork&Kozma alkotópáros fényfestményeibe öltöztetett híd érezhetően remeg, a kavargó tömeg pszichidelikus fényárban csavarja fel a szőnyeget.

Ki kivel?

Két, fehérre szőkített hajú lány várakozik egymás kezét fogva az egyik regisztrációs pult előtt. "Ahá, a nemi kisebbség, aki felvállalja, hogy izé, meg minden" - gondolja a tudósító határozottan, pedig téved. "..." - bólogatnak a lányok enyhe unottsággal a kérdésre, miszerint együtt vannak-e, "..." - ingatják a fejüket továbbra is unottan rágózva, ami azt jelenti, hogy nem, nem úgy, hogy egymással fognak csókolózni. Aztán ismét bólogatás jön, amikor megfejtem a szituációt, miszerint a nemek közti munkamegosztás jegyében ők álltak be sorakozni a regisztrációhoz, míg párjaik férfimódra levadásszák a perecet és a sört. "Kíváncsiak voltunk, milyen lesz ez az egész izé, meg azért mégis, hát világcsúcsot csinálunk, ez buli" - szán meg végül egyikük, szűkszavúbb barátnője pedig bólogatással nyomatékosítja szavait.

Képek! Csókok! Királyság!

A hídon tolongó tömeg a budai oldal felé egyre sűrűbb, úgy ötven méterre a színpadtól elakadok. Tíz előtt pár perccel Miki belecsap a Csókkirályba, a tömeg pedig lelkesen énekel, amikor énekelni kell, tapsol amikor tapsolni kell, és csókolózik is, bár ezt most még versenyen kívül. Búcsúzóul Fenyő még megosztja velünk érzéseit arról, milyen csodálatos, hogy ennyien eljöttünk, és köszöni nekünk, mert ez élete egyik legszebb pillanata, majd átveszi tőle a szót a mostanában ismét angyalkafürtöket növesztő Stohl András. Az egykori színész felfűtött hangulatban hadarja: már több mint 11 ezren regisztráltak, és több ezren állnak még mindig sorba, úgyhogy meglesz ez a világcsúcs, mert "tudunk mi összefogni, ha akarunk", és ez milyen csodálatos. Éljenzés, taps, fütty, szilveszteri hangulatú közös visszaszámlálás, és amikor Stohl kimondja: "...kettő, egy, és most!!!" a szilveszteri hangulatra jellemző közös üdvrivalgás helyett mély csend ereszkedik a hídra: tíz másodpercig mindenki csókkirály és csókkirálynő.

Ki izomból, ki érzelemből, ki versenyen kívül

A tudósító igyekszik feltűnés nélkül megfigyelni a technikákat: a mellette álló Energie-pólós srác például rákészül a feladatra, terpeszállásban, két kézzel ragadja meg fehér halásznadrágos barátnője fenekét és az összpontosítástól összeszorított szemmel hajlik fölé. Arrébb a romantikus irányzat jegyében huszonéves lány csüng lehunyt szemmel a derekát gyengéden átölelő fiú nyakában, fejük felett imbolygó szív formájú Slágerrádiós lufik hirdetik szerelem és marketing összeforrott egységét. Kisgyerekes apukák fél kézzel a babakocsit fogva ölelik magukhoz gyermekük anyját, ötvenes, az Ifjúsági Park koncertjein edződött párok nosztalgiáznak diszkrét meghittségben, de jócskán akadnak olyanok is, akiket versenyen kívül kerített hatalmába a demonstratív hangulat.

A siker, és ami relatív

A tízmásodperces csókcsendet Stohl töri meg, amikor bejelenti: "Megcsináltuk! Megvan az új világrekord!", és azt is elmondja, hogy a regisztrációk összesítéséből kiderült: több mint 12 ezren vettek részt a kísérletben. Mellette a színpadon még valaki, akit nem ismerünk, de valószínűleg a Színes Bulvár Lap részéről van jelen, mert miután mindenkinek megköszöni a részvételt a résztvevőktől a Supergroupon át a Dork és Kozma alkotópárosig, még nekiszegezi a kérdést a tömegnek: "Ugye kérdeznem sem kell, hogy holnaptól kezdve melyik újságot veszitek majd...?!" A tömegnek azonban - tűzijáték ide, ingyenkoncertek oda - pofátlan humora van, mert hálátlanul bőgi: "a Blikket!".

A színpadon Bergendyék kezdenek, de sokan ezt már nem várják meg: a fehér, "Színes Bulvár Lap - 69 Ft!" feliratú sapkák szétrajzanak a városban, elvegyülnek a Fesztiválzenekar koncertjén zsákmányolt papírsámlikkal és a "Múzeumok Éjszakája" matricákkal. Ebbe az éjszakába minden belefér.