Legyen magyar ünnep a karácsony!

Egyes, bár módfelett sajnálatos módon nem elég elterjedt elméletek szerint a kis Jézus sumér, szkíta és/vagy magyar származású volt. De magyar mindenképpen. A Gábor Zsazsánál is híresebb magyar születésnapját ünnepelhetnénk tehát, ha ezeket az elméleteket nem lehetetlenítenék el az önműködő villamosjegy ideáját is tönkretevő intrikáknál súlyosabb áskálódások.

De mi megtesszük, ami tőlünk telik: az idei karácsonyunk magyar karácsony lesz, mélymagyar, mintha egyenesen az Etelközben, netán Levédia kies földjén emelkedne ki a hófödte maghari tájból a szeretet és az esztelen ajándékvásárlás örökzöld fenyője.

Vagyis miután ezt a nyarat a politikai széljárásnak megfelelően a kínai kultúrkör jegyében töltöttem, hátat fordítok a közös múltunkat a pentaton népzenei hangzással is idéző távoli testvéreinknek, és Made in Hungarybe csomagolom – most még csak a karácsonyomat, majd januártól egy teljes hónapra az egész életemet. Vagy legalábbis azt a részét, ami Made in Hungarybe csomagolható.

A célom tehát az, hogy a karácsonyi ünnepkör jellegzetességei idén egytől egyig magyarok legyenek kicsiny családunkban.

Mit csinál az ember karácsonykor? Eszik és szeret, ajándékozik és iszik, szeret és ajándékozik, eszik és iszik, eszik és ajándékozik, iszik és szeret. Emellett a magyarok egy statisztikailag és elvileg jelentős, a gyakorlatban korántsem olyan nagy tömege az átlagosnál is intenzívebb hitéletet él, és ezzel összefüggésben igyekszik klasszikus zenék hallgatásával, valamint dobozos fenyőillattal karácsonyi hangulatot varázsolni a halászlészagú délutánokba.

Tehát ennek fényében

• magyar ételek
• magyar szeretet
• magyar fenyők
• magyar fenyőillatok
• magyar zenék
• magyar italok
• magyar ajándékok

jellemzik majd családunk idei karácsonyát. A dolog látszólag egyszerű, korábbi Kína-bojkottomon és Kína-kampányomon edződött szememnek egyszerűen csak át kell állnia a  China feliratról a Hungary feliratra, és emellett sokat kell piaci kofáknál vásárolni, és minden rendben is van.

Elvileg.

Gyakorlatilag azonban, megtapasztalhatja ezt a bárki, aki hasonló kalandra adja a fejét, a kihívás, hogy Magyarországon igazán magyar terméket vegyünk, sokkal nagyobb, mint az, hogy kínait találjunk. Pedig még csak nem is arra gondoltunk, hogy rovásírásos Mennyből az angyallal, turáni motívumokkal díszített karácsonyfadíszekkel, nemeztáskás kis Jézuskákkal lepjük meg a családot.

Először is fel kellett tennünk a kérdést, hogy mi a magyar. Próbáltunk nagyvonalúak lenni: arra jutottunk, hogy a termékeknél (ajándék, fenyő, zene) a magyar az, amin ott fityeg a Made in Hungary felirat, és nem foglalkoztunk azzal, hogy az alapanyagok honnan származnak (így a komáromi Nokia lehet magyar, még akkor is, ha tudjuk, hogy valójában túlnyomórészt kínai).

Az ételeknél ennél egy fokkal szigorúbbak próbáltunk, próbálunk lenni: Péter Annának, a Malackaraj blog szerzőjének segítségével olyan ételekre vadászunk, amiknek lehetőleg az összetevői is magyarok, ahogyan ő fogalmazott az egyik levélben, „az utolsó pácsóig”; konyhában járatlan férfiként sokáig nem értettem, mi a paleolit étrendbe csavart kakukkfű az a páCSó, végül rájöttem, hogy pácolásra használt só.

Persze a bajok nem a pácsóval kezdődnek: aki nem figyel, még kacsa- vagy libamájból, a töltött káposztához való tejfölből, de még a vecsésinek hitt káposztából is könnyen vehet nem magyart (viszont kaviárrajongóként sem kell lemondania arról, hogy hazait találjon).

No a célkitűzés tehát világos: legyen olyan magyar a karácsonyunk, amilyen magyar csak lehet.

Azt gondoltam, biztosra megyek: a Magyar Termék Nonprofit Kft. oldaláról indultam. Huszonnyolc olyan céget találtam a weblapon, amelyek a Magyar Termék védjegyet használhatják, így bízvást magyart vehetünk tőlük. Első ránézésre azt mondtuk, ezek egy nem elhanyagolható része karácsonyi ajándékozásra alkalmatlan profilú, ilyen a Mátrai Erőmű, egy fóliasütő cég, biológiai növényvédő szerek gyártója, számos gabona- és malomipari vállalkozás.

De aztán megálltunk, mint IMF-tárgyaló, ha kétharmados adószabályt lát.

Miért is ne vehetnénk például egy kertésznek biológiai növényvédő szert? Kertészek nem lévén nem tudjuk ugyan, hogy mire jó, de egy kertész biztosan tudja. Vagy ki tudja, egy szendvicskészítő kisvállalkozó ismerősünk miért is ne örülne egy jó politasaknak vagy egy jéggömbkészítő tasaknak? Ugye.

Ekkor kezdődött az orbáni értelemben vett újratervezés: egy picit finomítottunk az elképzelésen. És már nem agyatlanul keressük a magyar ipar, mezőgazdaság, feldolgozóipar, kézművesek és tökipompos-készítők mindenféle termékeik, hanem az általában a karácsonyi ajándékozásra alkalmas cikkekre kezdtünk el vadászni.

Itt tartunk most. A klasszikus karácsonyi ételekről, legalábbis azokról, amiket klasszikusan karácsonyi ételeknek tartunk, már van listánk. Van elképzelésünk ajándékokról is, és meg is kezdtük azok felkutatását. Hogy milyen eredménnyel jártunk eddig, hogy karácsonykor is magyar-e a magyar konyha, hogy milyen klasszikus karácsonyi ajándékból hol kapható magyar, és eddig mennyit költöttünk ilyesmikre, arról a következő cikkben beszámolunk.

De hogy minél szélesebb körből meríthessünk, felkérjük a remélhetőleg velünk együtt a magyar karácsony lázában égő olvasókat: írják meg tippjeiket, hol és milyen magyar termékeket találhatunk még, amiket valóban elsüthetünk karácsonyi ajándékként, milyen valódi magyar ételekről tudnak, és általában: minden Made in Hungary-vel kapcsolatos ötletet, javaslatot megköszönünk.

Mert a karácsony akkor szép, ha magyar az ajándék.