Milyen e-könyv-olvasót vegyek?

Amikor a hagyományos papírkönyvről elektronikusra áll át az ember, a legfontosabb kérdés, hogy milyen legyen az e-könyv-olvasó kijelzője: ragaszkodjunk az e-Inkhez vagy jó lesz az lcd is. A kérdés azért merül fel, mert találkozni az üzletekben e-könyv-olvasóként hirdetett, de lcd kijelzős gépekkel. Határozott álláspontunk erről, hogy e-könyv-olvasóról csak akkor beszélhetünk, ha az elektronikus tintás. Ha valaki lcd-t akar, vegyen tabletet, akkor legalább tudja is használni valamire, olvasásra ugyanis az nem alkalmas.

Mielőtt továbbmegyünk, elmagyarázzuk, mi az e-Ink, vagyis elektronikus tinta. A hagyományos értelemben vett e-könyv-olvasók kijelzője e-tintás, a technológiával a kijelző úgy működik, mint a hagyományos papír, legalábbis abban az értelemben, hogy nincs szüksége háttérvilágításra. A képpontokat, az ezekből összeálló betűket a felületéről visszaverődő fény teszi láthatóvá.

Mindez nagyon alacsony fogyasztással jár együtt, a képpontok ugyanis a helyükön maradnak, csak a tartalom átírásához kell áram. Ebből következik, hogy az akkumulátor csak akkor merül, ha lapozunk – ha hetekig az olvasó felé sem nézünk, alig merül egy picit. Ezzel szemben az lcd jó, ha fél napot kibír. Színes e-tinta is létezik, de komoly hátránya, hogy messze nem olyan szép és fényes, mint az lcd. A színes e-tintával kirajzolt képek leginkább a kifakult fényképekre hasonlítanak.

A monokróm kijelzők is nagyon sok árnyalatot tudnak megjeleníteni, ha tehát nem cél a színes képek nézegetése, tökéletesen megfelelnek ezek is. E-könyv-olvasót általában olvasásra veszünk, ha színes magazinokat vagy képeskönyveket szeretnénk nézegetni, akkor inkább tabletet vásároljunk. A kijelző felbontása elvileg nem sokat számít, hiszen az alacsonyabb felbontásúakon is tökéletesen lehet olvasni. De itt is igaz az általános elv, hogy minél nagyobb a felbontás, annál több információt tudnak besűríteni egy adott pontba, vagyis jobb, élesebb, kontrasztosabb lesz minden betű.

Mekkorát?

Az olvasók többsége hathüvelykes, ilyen a Kindle Paperwhite, a Nook, a Sony legtöbb olvasója, számos PocketBook, a Koobe és Wayteq termékei. Azért ekkora, mert ez elég kicsi és könnyű ahhoz, hogy egy kézben is lehessen fogni, elég sok betű fér el a képernyőre, hogy ne kelljen túl sokat lapozni még úgy is, hogy olvashatóan nagy a szöveg. Vannak persze kivételek, a Kobo Mini és a PocketBook Mini csak öthüvelykes. Ezeket kézbe fogva már túl kicsinek tűnnek, cserébe akár a zsebünkbe is beleférnek, így nyáron sem kell hozzájuk táska.

A nagyobb olvasókat azoknak szánják, akik nem látják a kisebb betűket vagy egyszerűen fárasztóbb nekik apró betűkkel olvasni hosszú könyveket. Vagy akik irtóznak a lapozástól, hiszen egy nagyobb kijelzőn több szöveg fér el ugyanakkora betűmérettel. Ilyen volt a már nem gyártott Kindle DX, és ilyen most például a Koobe Icarus 8, vagy Onyx Boox M92.

Érintőkijelző és billentyűzet

A következő kérdés, amit el kell dönteni, hogy akarunk-e érintőkijelzőt. Az első e-könyv-olvasók természetesen nem érintőkijelzősök voltak, menügombokkal, nyilakkal kellett navigálni, és nem volt ritka, hogy teljes billentyűzetet tettek a készülékre. Az Amazon híres Kindle Keyboard olvasója is ilyen volt.

A gyártók azóta rájöttek, hogy a felhasználók nagyon ritkán használták a billentyűzetet, ami csak felesleges helyet foglal az olvasókon, a navigálást és írást máshogy is meg lehet oldani. Mára már nagyjából ki is haltak a billentyűzetes olvasók. Érintőkijelzővel sokkal kényelmesebb és könnyebb navigálni a menüpontok között. Írni is egyszerűbb, hiszen csak meg kell érinteni az adott betűt, nem kell odalépkedni a kurzorral. Attól sem kell félni, hogy olvasás közben véletlenül megnyomjuk a kijelzőt, és elnavigálunk valamilyen ismeretlen helyre. A legtöbb olvasóban van olyan funkció, amellyel kikapcsolhatjuk, hogy az érintésre reagáljon. Érintőkijelzős az Amazon Kindle Paperwhite, Nook Simple Touch és GlowLight, a Kobo Glo, az Icarus Illumina.

A készülékek nagyot fejlődtek a néhány évvel ezelőtti modellekhez képest. Akkoriban még nem volt ritka az olyan olvasó, amely kínkeservesen lapozott, csigatempóban töltötte be a következő oldalt, élvezhetetlenné téve az olvasást. Manapság már a legolcsóbb készülékeknél is gyors a lapozás. Nem árt azért kipróbálni vásárlás előtt, főleg az ismeretlen márkájú olvasóknál.

Milyen extrákkal?

Figyeljünk arra, hogy a lapozógombok mennyire vannak kényelmesen elérhető helyen. A leggyakoribb, hogy az olvasó oldalára helyezik, általában az előrelapozó gomb nagyobb, a visszalapozó kisebb. Egyes készülékeken mindkét oldalt vannak gombok, ha választhatunk, inkább ilyet vegyünk, mert így azt bármelyik kézbe fogva tudunk lapozni.

Nem árt, ha állítható a betűméret, így a lehető legkényelmesebben tudunk olvasni. Az sem biztos, hogy minden könyvet ugyanazzal a betűmérettel szeretnénk olvasni és lehet, hogy esete, fáradtan, inkább nagyítunk rajta. Arra figyeljen, hogy a betűméret átállításánál az olvasó képes legyen átszerkeszteni a szöveget úgy, hogy az megfeleljen a képernyő méretének. Elég bosszantó, ha nagyobb betűknél csak az oldal felét látni, mintha egy lappat takartuk volna le a másik felét.

Lényeges kérdés az internetkapcsolat: a legtöbb olvasóban csak wifi van, de néhánnyal 3G-vel is lehet az internetre kapcsolódni. Sok olvasóban van valamilyen kezdetleges böngésző, amivel elvileg lehet netezni is, csak nem érdemes, mert lassú és nem erre van kitalálva a rendszer. Az olvasónak azért van szüksége internetkapcsolatra, hogy könyveket vásároljunk és töltsünk le online könyvesboltokból. Ehhez bőven elég a wifi, nehezen elképzelhető, hogy pont akkor lesz égető szükségünk egy adott könyvre, amit máshogyan nem tudunk megszerezni, amikor tartósan nem vagyunk wifiközelben. A 3G-s olvasók amúgy is sokkal drágábbak.

Az olvasók többsége néhány gigabájtos belső tárhellyel rendelkezik, kevés olyan készüléket látunk, amelynél ez kisebb, mint négy gigabájt. Ekkora helyre nagyjából háromezer könyvet tudunk feltölteni, ami bőven elég mindenre. Ha mégsem, a nagyobb gyártóknál felhőben is tárolhatjuk könyvtárunkat. Egyre több termékben van microSD-kártya-slot, amivel akár megsokszorozhatjuk a tárhelyet.

Majdnem mindegyik olvasóban van mp3-lejátszó, ezzel gyakorlatilag bármilyen mp3-fájlt le lehet játszani. A minőség általában csapnivaló, hiszen az olvasót nem erre tervezték, de akár hasznos is lehet egy ilyen funkció. Lehet ugyanis hangoskönyvet hallgatni, ehhez nem kell, hogy tisztán szóljanak a magas és a mély hangok; elég, ha kellemesen szól a művész hangja, amint kedvenc novellánkat vagy versünket olvassa.

Egyre több az olyan olvasó, amelyben beépített lámpa van, tehát akár sötétben is lehet vele olvasni. Több ilyet is kipróbáltunk, például a Kindle Paperwhite-ot, a Koobe Icarus Illumina HD-t, és arra jutottunk, hogy igen, van értelme ennek a fejlesztésnek. Igazán kényelmes és a mellettünk fekvőt sem zavarjuk a lámpa fényével, ha így olvasunk, ráadásul nem fárasztja jobban a szemet, mint az éjjeli lámpa. Cserébe gyorsabban merül az akkumulátor, így gyakrabban kell tölteni.

Formátumháború

A letölthető könyvek formátumánál jutunk el az igazán kényes kérdésekhez, ugyanis nem létezik olyan, hogy egységes e-könyv-formátum. A nagyobb gyártók azzal próbálják magukhoz kötni a felhasználókat, hogy saját formátumot támogatnak. Ha például Kindle-ünk van, de később Nookra váltunk, a Kindle Store-on keresztül vásárolt könyveink nem működnek majd.

Az ingyen letölthető könyvekkel persze más a helyzet, ezeket egyrészt számtalan formátumban lehet beszerezni, másrészt szabadon konvertálhatóak is. Egy pdf-ből könnyedén csinálunk mobit, és egy epubból txt-t. Átalakítani persze csak akkor lehet a fájlokat, ha nincs rajtuk másolásvédelem, márpedig az online könyvesboltokban vásárolt könyvek nagy részén van. Nagy általánosságban kijelenthetjük, hogy a nagyobb gyártók általában ragaszkodnak saját formátumaikhoz, legfeljebb egy-két másikat, például pdf-et hajlandók bevenni. A kisebbek ennél sokkal rugalmasabbak, náluk gyakorlatilag nincs megkötés, szinte bármit felismernek. Azt tanácsoljuk, nézzen körül az e-könyveket árusító boltokban, hogy milyen formátumban lehet megvásárolni azokat a könyveket, amelyek érdeklik. És töltse le a Calibre nevű alkalmazást, amellyel szinte bármiről bármire lehet konvertálni.

Nem tévedhet nagyot

Ha mindezt végiggondoltuk, kiderül, hogy olvasók terén azért nincs akkora nagy szórás a piacon kapható készülékek között, mint például a tableteknél. Itt még a legnagyobb gyártók legjobb termékei is annyiba kerülnek, mint a kisebbek olvasói. Az Amazon a Kindle olvasóval úgy robbant be a piacra néhány évvel ezelőtt, hogy az egyik legjobb terméket kezdte el árulni szinte a legolcsóbban. Őket követte a Barnes & Noble a Nook olvasóval, teljesen forradalmasítva a piacot.

Ma már szinte eltűntek a piactól a drága és lassú olvasók, amelyekkel még akár másfél-két évvel ezelőtt is találkozhattunk. Itt is azt mondjuk, mint minden kütyüvásárlás előtt: nézze meg, tapogassa meg, mert hiába szuper a specifikációja, ha egyszerűen nem tetszik és utálja használni. Megnyugtatásul azt tudjuk mondani, hogy nagyjából 25-35 ezer forint közötti pénzt szánva a dologra, nagyot nem tévedhetünk.