Emma
3 °C
10 °C

A pártbizottság jótékonysági egylet lehetett

2010.06.03. 11:56
A Legfelsőbb Bíróság szerdai ítélete alapján Ungváry Krisztián alaptalanul állította, hogy Kiss László alkotmánybíró a pártállam idején a pécsi egyetemen az állambiztonságnak dolgozott. A történész szerint Kiss a besúgóknál is rosszabb volt, a bíróság inkompetens a történelmi viták eldöntésében, és az ítélet megfélemlítő hatása miatt ellehetetlenülhet a jelenkortörténet-kutatás.
Ungváry Krisztián, 2005-ben a Péterfalvi Attila adatvédelmi biztosnak átadott  ügynöklistával
Ungváry Krisztián, 2005-ben a Péterfalvi Attila adatvédelmi biztosnak átadott ügynöklistával

Mire alapozott a Legfelsőbb Bíróság, amikor önt kártérítésre ítélte?

A bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Kiss László pártállami tevékenységére (a Dialógus csoport ellehetetlenítésére) vonatkozó állításaim ugyan igazak, de az a következtetésem, hogy ezt a tevékenységet ő mint a III/III hivatalos kapcsolata végezte volna, nem bizonyított. A bíróság szerint ugyanis Kiss László dönthetett pusztán pártutasítások alapján is, és a "Párt" valamint az állambiztonság között nem volt közvetlen kapcsolat.

De a bíróság történettudományi kérdések eldöntésében nem kompetens.

Igen, ez tudományos és nem jogi kérdés. Azt vizsgálhatták volna, hogy teljesen alaptalan-e amit állítok vagy nem, de a tudományos következtetéseket a bíróság nem jogosult minősíteni. Ekkor ugyanis a kettős honfoglalásról is megmondhatná, hogy igaz-e vagy sem. Ha a bíróság dönthet tudományos munkák megalapozottságáról, az a tudományos szabadság elviselhetetlen korlátozása. Másrészt a bíróságok kompetencia hiányában folyamatosan nevetségessé tennék magukat téves döntéseikkel. Ez az eset is arra bizonyíték, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntéshozói nem voltak tisztában a pártállam működési mechanizmusaival, mégis vették a bátorságot ahhoz hogy erről véleményt fogalmazzanak meg – szerintük a BM és a Párt között nem volt közvetlen kapcsolat. Ezt a véleményüket – mert itt nem tényről van szó – nevetségesnek tartom.

Felkért a bíróság szakértőket?

A bíróság semmilyen külső szakértőt nem kért fel, a felperes viszont tanúkat és szakértőket is felvonultatott. Fő tanújáról, Gáspár János párttitkárról a tárgyaláson mondta Kiss szemébe egy általam hozott tanú, hogy Gáspár személyesen is besúgásra instruálta a KISZ aktivistákat (többek között őt magát is), Ormos Mária professzor asszony pedig nem fogadható el független tanúnak ebben a kérdésben, hiszen maga is az MSZMP PB tagja volt a rendszerváltáskor.

A Kiss Lászlóval kapcsolatos megállapításai miatt több per is indult.

Most a személyiségi jogi perben született végső döntés. A rágalmazás miatt indult büntetőperben első-, másod- és harmadfokon is felmentettek, az Alkotmánybíróság határozataira és a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság döntéseire hivatkoztak. Így az a helyzet állt elő, hogy teljesen elérő ítéletet fogalmazott meg a két bíróság, amit nem tudok csak a büntetőjog és a személyiségi jog közti különbséggel magyarázni. Megingott a jogbiztonságba vetett hitem.

A másodfokon az ön javára ítélő Fővárosi Ítélőtábla arra alapozta a döntését, hogy amikor ön Kisst ügynöki jellegű tevékenységgel jellemezte, véleményt közölt. Ez azért nem ugyanaz, mintha megalapozottnak találták volna a kijelentését, vagyis azt mondták volna, hogy ön a szakmája szabályai szerint közölt ténymegállapításokat.

Ez nem is csoda, mivel a bíróságnak nem is lehetett feladata hogy állást foglaljon. Az ítélet le is írta, hogy mérlegelés tárgyát csupán az képezheti, hogy megállapításaimnak van-e "ténybeli alapja" de nem az, hogy megállapításaim maguk is mind tények-e. Nekem történészként sokszor következtetnem kell. Ha például valaki az MSZMP párttitkáraként működött éveken keresztül, akkor ez már önmagában megalapozza azt a következtetést, hogy az illető a Kádár-rendszer kiszolgálója volt. Arról a tényről, hogy valaki azzal az indoklással vetet le egy atomfegyvermentesítést hirdető plakátot, hogy "az országnak ilyenre nincs szüksége" szintén csak következtetni tudok arra, hogy az illető teljes mértékben azonosult a diktatúrával. Arról sincs konkrét bizonyíték a birtokomban, hogy süt a nap: erre a tényre abból következtetek, hogy érzékelek a szememmel egy ingert.

Alkotmánybírói fricska történészeknek

Az alábbi idézet Dr. Kiss László névjegyéből származik az alkotmánybíróság honlapjáról:

A pécsi tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán jelenleg alkotmányjogot, közigazgatási jogot és törvényhozástant tanít. A történészek számára: 1983 és 1988. között a Pécsi Tudományegyetem választott MSZMP titkárhelyettese volt.

Mivel védekezett Kiss az ön megállapításai ellen?

Semmilyen történészi vitára nem vállalkozott, a bíróság előtt a jog eszközeivel állt elő. Mindig arra hivatkozott – és most a bírósági jegyzőkönyvet idézem – hogy a Pártbizottság "egy jótékonysági egylet" volt, ahol csak "az emberek mentésével foglalkoztak", "egy fagyiért írták meg a jelentéseiket" és hogy saját szerepe egyenlő a "mókus őrsben betöltött mókamesteri szerepével".

Mennyiben befolyásolja az ítélet az ön munkájának megítélését?

Annyira kiáltó az ellentét az ítélet tartalma és a valóság között, hogy ettől szerintem nem fog leértékelődni a történészi munkám megítélése. Viszont a per éveken át tartó vesszőfutást jelentett, százezrek – most pedig már milliók – mentek rá.

Mi lesz az ítélet következménye a közelmúltat kutató történészek munkájára nézve?

Egyre kevesebben fognak merni a jelenkortörténet rázósabb részeivel foglalkozni, mert nem tudják viselni ennek anyagi kockázatait. Ha nem hinnék Strasbourgban és az igazamban, abba kellene hagynom a szakmámat. Egyébként is röhej, hogy az eddig indult kártérítési perekben mindig azok nyertek, akikről alappal lehetett feltételezni, hogy állampárti besúgók, segítők voltak.

Kissről ön sem állította, hogy besúgó volt.

Őt nem kellett beszervezni, megzsarolni: ami rosszabb, ő önként, kényszer nélkül, a besúgóknál sokkal magasabb pozícióban döntött emberi sorsokról. Sem Kiss, sem a bíróság nem vitatta, hogy leszedetett dialógusos plakátot, vagy felszólalt egy dialógusos jelölt ellen, akit KISZ titkárnak akartak választani. Az volt a feladata hogy a hallgatói információs csatornákat ellenőrizze és pártvonalon hangulatjelentéseket írogasson.

Ön azt írta az Élet és Irodalomban, hogy Kiss hivatalos minőségben az állambiztonság segítője volt. Ha ezt a bíróság nem vitatta, hogy ítélhették önt mégis kártérítés fizetésére?

A bíróság szerint nem bizonyított, hogy az állambiztonságnak dolgozott: ami tett, arra a párt is utasíthatta. Csakhogy a pártállamban az állambiztonságot is a párt működtette, nem fordítva. Az állambiztonság csak a rezsim egyik ökle volt, ott volt mellette például a pártbizottság is, és ez a bíróságon teljesen elsikkadt. Morálisan így is-úgy is menthetetlen letépkedni a független békemozgalom plakátjait, terrorizálni az embereket.

Említette, hogy Strasbourgba viszi az ügyet. Kifizeti a büntetést?

Ki kell fizetnem, Strasbourgnak nincs halasztó hatálya az ítélet végrehajtására nézve.

A hárommillióból mennyit kell önnek fizetnie, és mennyit a lapnak?

Az ítélet szerint egymilliót én, kettőt pedig az ÉS-sel egyetemlegesen fizetünk, ami az én értelmezésemben fele-fele. Erre jön a kamat, az illetékek és a perköltség, vagyis bőven kétmillió feletti összeget kell kifizetnem.