Anna, Anikó
17 °C
31 °C

A bolgár után német szál a Schmitt-ügyben

2012. 01. 19. 16:45
| Módosítva: 2012. 03. 28. 12:33
A köztársasági elnök 1992-es doktori disszertációjában a gazdaságról szóló fejezet egyes bekezdései szó szerint megegyeznek egy német tudós, Klaus Heinemann korábban publikált tanulmányának részleteivel. Heinemann neve, csakúgy mint a bolgár Nikolaj Georgievé, szerepel Schmitt Pál irodalomjegyzékében, a szövegben azonban nem jelzi sehol, hogy hosszú, az egyszerű adatismertésen tartalmilag messze túlmutató részleteket tőle idéz.

Schmitt Pál doktori disszertációjának számos furcsasága közé tartozik, hogy a szövegben olyan szerzőkre is hivatkozik, akik a felhasznált irodalom jegyzékében nem szerepelnek. Mikor átlapoztuk Az újkori olimpiák programjának elemzése című munkát, feltűnt, hogy A gazdaság szerepe című fejezetben a szerző hivatkozik többek közt Gartner, Rottenberg, Krupp, Wagner, Titmuss nevére, ám a dolgozatból nem derül ki, milyen forrásból ismerkedett meg Schmitt Pál az ő eredményeikkel.

Felmerült a gyanú, hogy esetleg ezeket az információkat egy másik szerző gyűjtötte össze, és az ő anyagát használta fel Schmitt. Az interneten rá is akadtunk egy olyan műre, amelynek a szakirodalom-jegyzékében szerepel az összes név. A szerzőt Klaus Heinemann-nak hívják, kilenc oldalas tanulmányának címe angolul: The Economics of Sport: The Institution of Modern Sport as an Area of Economic Competition. A tanulmány a Sport... le troisième millénaire című, az interneten angolul és franciául olvasható kötetben jelent meg 1991-ben, egy évvel Schmitt doktorálása előtt. Schmitt ismerte Heinemann tanulmányát, az szerepel is dolgozatának irodalomjegyzékében, a 21 tételes listán a 16. helyen. A kötet címét magyarul adta meg: A sport a harmadik évezredben, szerzőként pedig Klaus Heinemannt nevezte meg.

Kicsoda Klaus Heinemann?

Klaus Heinemann az interneten fellelhető életrajza szerint 1981-től a hamburgi egyetem professzora volt, 1983-1984, illetve 1990-1991 között az egyetem szociológiai intézetét vezette. Kutatási területe a gazdaságszociológia, a szervezetszociológia, és a sportszociológia, illetve sportökonómia volt. 1986-1999 között tagja volt a Nemzetközi Sportszociológia Társaságnak, 1978-1991 között a Német Sportszövetség Tudományos Tanácsának elnöke, 1978-1991 között a német Szövetségi Sporttudományi Intézet igazgatótanácsának elnökhelyettese
volt. 1966-1999 között több mint húsz könyve és számos tanulmánya jelent meg.

Megpróbáltuk ellenőrizni azt a feltevésünket, hogy Schmitt Pál esetleg hasonló módon járt el Klaus Heinemann tanulmányával, mint a bolgár Georgij Nikolaj Georgiev munkájával, azaz szövegbeli hivatkozás nélkül átemelt netán hosszas részeket tőle is a saját disszertációjába.

Szerettük volna újra megnézni a doktori dolgozatot, hogy összevethessük azt a Heinemann-tanulmánnyal. A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának könyvtárában azonban csütörtökön már nem volt megtalálható Schmitt disszertációja, mivel azt a Dékáni Hivatal a készülő vizsgálat miatt bekérte. Végül kérésünkre egy rövid időre, húsz percre rendelkezésünkre bocsátották a dolgozatot. Mivel a disszertációt nem lehet fénymásolni, fényképezni, kézírással jegyzeteltük le A gazdaság szerepe című fejezet egyes, véletlenszerűen kiválasztott  bekezdéseit, annyit, amennyire a szűkös időkeretben módunk volt.

A szerkesztőségbe visszatérve újra fellapoztuk az interneten Heinemann tanulmányát, és azt láttuk: a Schmitt Pál disszertációjából kijegyzetelt összes bekezdés gyakorlatilag szó szerint megfelel a Heinemann-tanulmány részleteinek.

Ezekre a részletekre aligha illik az, amivel Schmitt Pál a szerdai rádióinterjúban érvelt a bolgár szerzővel való egyezésekről beszélve, hogy azok bárhol fellelhető törzsadatok lennének. Az alábbiakban a Schmitt-dolgozatból kijegyzetelt bekezdéseket közöljük, mögéjük téve a Heinemann tanulmányában olvasható megfelelőjüket (angol nyelven).

1/A Részlet Schmitt Pál dolgozatából, 38. oldal

„Ebben a kontextusban hivatkozom Gartner közgazdász nemrégiben végzett felmérésére, amelyben megvizsgálta az összefüggést a piacgazdasággal rendelkező országok jövedelemszintje és az olimpiai játékokon nyert érmek száma között. (itt egy pár szó olvashatatlan a kézírásos jegyzetben) Az eredmény: egy egymilliárd dolláros növekedés az ország GNP (nemzeti össztermék)-ében 0.17 plusz aranyérmet jelent. Más szóval: minden egyes új érméért a GNP-nek kb. 6 milliárd dollárral kell nőnie. Gartner ezt az előrejelzési faktort a szocialista országokra is kiszámította és összehasonlította a ténylegesen elnyert érmek számával. Ez azt mutatta, hogy a tényleges érték a Szovjetuniónál négyszer annyi volt, mint a megfelelő érték a piacgazdaságú országoknál, az NDK esetében pedig majdnem 11-szer annyi. Ez azt mutatja, hogy a siker a sportban nem csak az illető ország gazdasági potenciáljától függ, hanem a források hatékony, politikailag szabályozott és központosított felhasználásától is. Nyilvánvaló, hogy ilyen összefüggésben a piacgazdaság és a sportönkéntes sport klubokban és szövetségekben történő szervezése nem alkot optimális alapot. A tanulság ebből az, hogy a sport és a gazdaság között egy igen jelentős, de politikailag irányított szövetség jött létre.

A meso-gazdasági szint. A sport és a gazdaság összefonódása akkor is nyilvánvaló, ha a sport jelentőségét a foglalkoztatottság és a gazdasági növekedés szempontjából vizsgáljuk. E témakörben a kutatások meglehetősen ritkák és nehezen elvégezhetők, mivel a népességi, vásárlási, fogyasztási és termelése statisztikákban a sport fogalom nem létezik. A sport nem egy iparág, mint az építőipar vagy a biztosítás. Ezen nehézségek ellenére a Henley Centernek sikerült egy kiterjedt felmérést végezni arról, hogy milyen fontos szerepet játszik a gazdaság a brit sportban. A Krupp és Wagner által felsorakoztatott adatok is adnak egy kimutatást a gazdaság jelentőségéről a sportban a Német Szövetségi Köztársaságban. Mindkét részről arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a sport a gazdaság egy fontos ágát képezi, mivel itt dolgozik az aktívan foglalkoztatottak 3 %-a, mely lényegesen hozzájárulhat a növekedéshez.”

1/B Heinemann-tanulmány, 313-314. oldal

„In this context, reference is made to an investigation presented recently by the economist Gartner who computed the interconnection between the level of income of market economic countries and the number of medals won at the Olympic Games. From this number or value could be determined which predicts how many medals a country can expect to win, given its present income level. The result: a 1 billion dollar increase in the GNP brings forth 0-17 additional gold medals; in other words: for every additional medal the GNP has to increase by about 6 billion dollars. Gartner also computes this prediction factor for socialist countries and compared it with the number of medals actually won. The showed that the actual value for the USSR was four times higher than the corresponding expectation value for market economy countries; for the GDR, more than eleven times higher. This illustrates that sport success is not only dependent on the respective economic potential of a country, but also on the efficient, politically controlled, centralized utilization of its resources. Market economic systems and an organization of sport in voluntary sports clubs and associations obviously doesn't constitute the optimum basis in this context. The moral of the story is that sport and economy have entered into a very significant but politically directed alliance.

The meso-economic level. The intertwinement of sport and economy also becomes obvious when one considers the significance that sport has with respect to employment and economic growth. Investigations into this matter ara rather rare and difficult to effect because in the statistics of population, purchase, consumption and production, the term sport does not exists. Sport is not an industry like the building trade or insurance branch. In spite of these difficulties, the Henley Center has managed to carry out an extensive investigation on the importance of economy for British sport. The figures compiled by Krupp and Wagner give a first indication of the economic significance of sport in the Federal Republic of Germany. Both have come to the conclusion that sport constitutes a significant branch of the economy in which about 3 % of those gainfully employed are working, which in turn provides for important growth impulses.”

2/A Részlet Schmitt Pál dolgozatából, 36. oldal

„A kolonizáció e folyamata nagymértékben teljesült, az üres váz az eredeti ideálok maradványaként áll. Az 1984-es sarajevói téli olimpián az egyik riporternek volt egy érdekes nyelvbotlása. A sportszellem helyett szponzorszerepet mondott. Ez nem volt más, mint két kifejezés véletlen felcserélése-összekeverése, de meglehetősen jól illusztrálja, hogy ki is lett a Gyűrűk Ura. Többé nem csak a sport ideálok azok, amik az olimpiai játékot alakítják, de meglehetősen sokféle gazdasági érdekek is. Mindazonáltal amellett, hogy ez az olimpiai játékokat is érinti, a sport egésze, minden területe kezd nyereséges üzletté válni. Azzal, hogy a sport a piacra került, nem csak új lehetőséget és finanszírozási forrásokat nyitott meg, de utat adott új függőségi viszonyoknak is, melyekről a tegnap sporttisztviselői álmodni sem mertek, vagy ha mégis, hát egy képzeletbeli szigetre száműzték ezeket, ahol azt remélték, senki sem fogja őket megtalálni.”

2/B Heinemann-tanulmány, 313. oldal

„This process of colonization has largely been completed: an empty shell only stands as a remnant of the original ideals. During the 1984 Winter Olympic Games in Sarajevo, one of the reporters made an interesting slip of the tongue. Instead of saying "in the spirit of sportsmanship" he used "in the spirit of sponsorship". This was nothing more than a coincidental muddling up of two terms, but it rather aptly illustrates who has become Lord of the Rings. It is no longer solely sportive ideals that shape the Olympic Games but rather multifarious economic interests. However, more than the Olympic Games are affected; sport as a whole is developing towards becoming a profit-making business. The marketing of sport has not only opened up new possibilites and sources of financing, but also given rise to new dependencies that yesterday's sport officials never ever dreamed of or, if they did, banned to an imaginary island that they hoped would never be found.”

3/A Részlet Schmitt Pál dolgozatából, 34. oldal

"Alcím: A sport és a gazdaság összefonódása
Sokan jól ismerik az amerikai atléta Jim Thorpe szomorú történetét, aki az 1912-es olimpiai játékokon nyer aranyérmet tíz-és ötpróbában. Kiderült, hogy 1909-ben és 1910-ben csapatban baseball-ozott, ahol fizetésként heti 25 dollárt kapott. Az olimpia után az eset nagy felháborodást váltott ki, őt pedig megfosztották olimpiai érmeitől. Az események ilyen alakulása egyáltalán nem volt szokatlan. Ahogy azt az amerikai társadalomkritikus és közgazdász Veblen a századfordulón „A vagyonukból élők teóriája” című könyvében oly jól leírta, a sportnak a noveau riche felső osztály hódolt, s ez része volt hivalkodó fogyasztás-központúságuknak, egy újabb lehetőség, melynek révén henceghettek társadalmi státusukkal, gazdagságukkal és a rendelkezésükre álló szabadidejükkel."

3/B Heinemann-tanulmány, 312. oldal

“Intertwinement of Sport and Economy
Many are well acquainted with the sad story of the American athlete Jim Thorpe who won two gold medals in the penthatlon and in the decathlon at the 1912 Olympic Games. But it was revealed that he played minor league baseball in 1909 and 1910, having received a stipend of some twenty-five dollars a week. Great outrage was voiced after the Games, and he was stripped of his olympic medals. This was not a surprising turn of events. As the American social critic and economist Veblen at the turn of the century so astutely described is his book "The Theory of the Leisure Class", sport was performed by a nouveau riche upper class as a form of demonstrative consumption, that is as a possibility of vaunting their socials status, their wealth and the free time they had at their disposal.”

4/A Részlet Schmitt Pál dolgozatából, 43. oldal

„Szabályok és egyezségek segítségével a piac arra kényszeríti a sportok szervezőit, ellátóit, hogy mesterségesen hozzanak létre bizonytalanságot. Rottenberg központi feltevése az, hogy a professzionális,nézők előtt folytatott sportok bizonytalanságot hoznak létre a meccs kimenetelét illetően. Minél hosszabb ideig nyitott és eldöntetlen a mérkőzés kimenetele, annál nagyobb a fizető nézőkre ható vonzerő. A bizonytalanság mindemellett előfeltételezi a csapatos egyenlő teljesítményszintén. Egyik sem klubnak sem (gazdasági) érdeke, hogy mindig nyerjen.”

4/B Heinemann-tanulmány, 316. oldal

“By means of rules and agreements, the marker forces the suppliers to artificially produce uncertainty. Rottenberg's central assumption is that professional spectator sports produce uncertainty with regard to the outcome of a match; the longer the outcome is open and uncertain, the greater the attractiveness for paying spectators. Uncertainty, however, presupposes equal performance levels of the teams. No club has an (economic) interest in winning all the time.”

A legmeredekebb fogaskerekűn

Néha kicsit para, pláne, ha sűrű is a köd, de összességében remek móka. (x)

Szicília - mindenkit elvarázsol

Gyönyörű tájak - élvezze a nyaralást! 106 900 Ft / fő / 7 éjtől