Jenő
3 °C
8 °C

Tíz év múlva már nem biztos, hogy bent leszünk az EU-ban

GettyImages-462623986
2016.08.16. 11:10
Az emberek közel fele csalódott az EU-ban a magyar csatlakozás óta, nem látják az unió hasznát a saját életükben, összességében mégis nagy az EU-pártiak többsége az euroszkeptikusokkal szemben. Miután a kormány Lázár János-i szinten tesztelte a közvéleményt az EU-s kilépés elvi kérdéséről, mi is megvizsgáltuk, a brexit után hogyan áll a magyar az EU-hoz. Pragmatikus ambivalencia: kiderült, mit szeretnek és mit utálnak itthon az Európai Unióban, és ennek van egy-két politikai tanulsága is.

Miután magánember Lázár János a nyár eleji posztbrexit szindrómás kormányinfón bedobta, hogy ő „jó szívvel nem tudna a bennmaradásra szavazni az uniós tagság ügyében”, megint elindult a méricskélés az „EU-n kívül is van élet” dolgában, hiába mondja azt a kormány, hogy nem akar népszavazást a kérdésről. Az Index önök (vagyis a kedves Index-olvasók) után a magyar közvéleményt is letesztelte; most már komolyba', rendes kutatással, ahogy kell – de érdemes még futni egy nagyobb kört, mert annál egy kicsit komolyabb a téma, hogy csak olyan számokkal dobálózzunk, hogy hányan akarnának most kilépni. (Egyébként 17 százalék.)

Már csak azért is, mert a nagy többség maradna ugyan az unióban, ám abban sokan kételkednek, hogy valóban maradunk-e. Miközben az EU-nak most is meglenne a maga kétharmada, az emberek többsége nem biztos benne, hogy tíz év múlva is tagok leszünk – ez akkor is sokatmondó, ha a bizonytalanságnak többféle magyarázata lehet, hiszen itt nemcsak az ország helyéről van szó, hanem mondjuk arról is, lesz-e egyáltalán a maihoz nagyjából hasonló EU egy évtized múlva.

 

Nem mondjuk, hogy megdöbbentő találat, de alapvetésként érdemes aláhúzni:

Az EU-tagság támogatása nem jár együtt az EU iránti lelkesedéssel.

Bár 52 százalék szerint Magyarország jól járt a csatlakozással (27 százalék nem ért egyet, a többiek bizonytalanok, vagy nincs erre válaszuk), 41 százalék úgy érzi, Magyarország csatlakozása óta csalódott az EU-ban. Ennél is többen, a megkérdezettek 46 százaléka mondja azt, hogy nem látja az EU hasznát a saját életében. Nem túl merész értelmezés: az Európai Unió sok embernek egy távoli, absztrakt valami, amit az EU-s pénzből lenyomott projekteknél kitett kötelező információs táblák nem hoznak közelebb.

Uniót!

Hogy kiderüljön, mit is tartanak jónak és rossznak az emberek az EU-ban, 13 kérdéssel vizsgáltuk részletesebben a vonatkozó véleményeket. Ezek alapján úgy tűnik, hogy

a többség a tagsággal járó pragmatikus előnyöket tartja igazán fontosnak,

a politikai vagy értékalapú szempontok kevesebb ember számára meghatározóak. És hogy mik ezek a praktikus jóságok? Messze a legfontosabb az EU-s országokban való munkavállalás (illetve továbbtanulás) lehetősége, az, hogy (akár maga a válaszoló, akár úgy általában, mások az országban) így legálisan dolgozhatnak vagy tanulhatnak külföldön.

Ezután jön a sorban a schengeni zóna átjárhatósága, hogy határellenőrzés nélkül lehet más EU-s országokba utazni tőlünk is. Ezt 66 százalék tartja örvendetesnek. Majdnem ennyien vannak azok, akik a gazdasági előnyök miatt (is) támogatják az uniós tagságot: közel kétharmada van annak a véleménynek, hogy ha az EU-n kívül van is élet, azzal gazdaságilag rosszabbul járnánk.

 

A tagság esetleges előnyeit kiemelő állítások közé kettő olyat is betettünk, amelyek nem annyira praktikus dolgokról szóltak. Figyelemreméltó, hogy ezekkel már kevesebben értettek egyet. De az is, hogy még mindig milyen sokan. Az „EU a békés európai együttélés záloga” is megkapta a maga 58 százalékát, az persze kérdés lehet, hogy emögött mennyire érdemes az adenaueri geopolitikai víziók beágyazottságát keresni, vagy sokan csak politikai bullshitnek hallják az ilyesmit – mindenesetre viszonylag kevesen vannak, akik határozottan szembehelyezkednének egy ilyen szép kijelentéssel.

Az EU-s ideológiákban való hithez hasonlóan erős egy jóval konkrétabb és belpolitikaibb szempont: 56 százalék szerint „az EU-tagság, az EU-s szabályok garanciát jelentenek arra, hogy a magyar kormány ne tehessen meg akármit”, vagyis a többség (miközben azzal az állítással is egyetért, hogy az unió korlátozza Magyarország szuverenitását) úgy gondolja, hogy nem árt, ha az EU megvéd minket önmagunktól.

Brüsszelnek

De eközben az EU-t illető negatív kijelentésekkel is elég nagy az egyetértés. A bevándorlásellenes kampány sikerét látva nem meglepő, hogy a menekültválságért tartják a legtöbben felelősnek az EU-t, de azok is többségben vannak, akik a magyar függetlenség (akár politikai, akár gazdasági önállóságról van szó) korlátozóját látják Brüsszelben. Ennél kevesebben, de így is nagyon sokan vannak azok, akik szerint az Európai Unió egyenesen a nemzeti kultúra, a nemzeti hagyományok fennmaradását veszélyezteti.

 

Összességében érdekes, hogy az EU-ra vonatkozóan a pozitív és a negatív véleményeket is milyen sokan osztják. Ez alapján azt is lehetne gondolni, hogy éles törésvonal van a magyar társadalomban az EU-van kapcsolatban, egy masszív EU-párti és egy majdnem annyira népes EU-ellenes tábor áll egymással szemben – de a valóság ennél bonyolultabb, amit már az is jelez, hogy sokan maradnának az unióban azok közül is, akik közben kritikusak az EU-val szemben.

Ez a kettősség általában is jellemző. Főkomponens-analízissel és más statisztikai módszerekkel három jellegzetes véleménycsoportot sikerült elkülöníteni a válaszolók között, és közülük az egyiket éppen ez az ambivalens EU-megítélés jellemez. A kutatást vezető Závecz Tibor szerint ez a nézetrendszer „egyszerre foglalja magában az uniós tagság átélhető előnyeit – az állampolgárok és a munkaerő szabad áramlásának lehetőségét, a gazdasági lehetőségeket –, valamint a korlátozás érzetét (politikai és gazdasági értelemben is). Az ambivalencia része az is, hogy a kormányzati teljhatalom visszafogásával való egyetértés szintén összetevőjét képezi ennek a nézetrendszernek”.

Ez a vagy bizonytalan, vagy mérlegelő széles tábor az egyik legmeghatározóbb a magyar közvéleményben. Tipikusan idetartozik a Fidesz-szavazók jelentős része is, és ez a témák szerint eltérő viszonyulás az EU-hoz elég egyértelműen jelenik meg a mostani menekültügyben is. Közvélemény-kutatásunk szerint a Brüsszelnek üzenős menekültkvótás népszavazás kérdése független az EU megítélésétől általában; vagyis a nagy többség úgy utasítja el a most érvényes uniós menekültpolitikát, hogy közben az EU-t egyébként nem utasítja el, tehát

a kvótaellenesség nem jelent egyben euroszkepticizmust.

De nézzük a másik két, karakteresebb véleménycsoportot.

Az elvi EU-pártiaknál

nem annyira az számít, hogy egyénileg milyen előnyökkel jár a tagság, ennél fontosabb a mobilitás úgy általában, valamint az EU kormánnyal szembeni ellenerő-jellege. Az elkötelezett uniópártiak nincsenek kevesen, a mi felmérésünkben ők az össznépességen belül 38 százalékot alkotnak.

Ők az átlagnál magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, aktivitásuk magasabb és a pártszimpátiáik is jellegzetesek. Tévedés azt hinni, hogy csak a nyugatos ellenzék szavazói EU-barátok, de azért van itt valóban némi balra húzás: a jobbikosok 31, a fideszesek 34, az MSZP-sek 42 és a DK-sok 71 százaléka tartozik a határozottan EU-párti csoportba – a DK szavazói egyébként más kérdésekben is karakteresen el szoktak térni a többi párt (beleértve a többi baloldali pártot is) támogatóitól.

Na de kik a határozottan unióellenesek?

Mint láttuk, összességében nincsenek túl sokan a kifejezett euroszkeptikusok, akik viszont feltétlenül idetartoznak (a válaszminták alapján mi 11 százalékot soroltunk ide, de kevésbé szigorú kritériumok alapján valamivel többen lennének), jellegzetesek. Jó másfélszeres közöttük a férfitöbbség és alacsonyabb az átlagnál az iskolai végzettségük; ha a kiugróan euroszkeptikus kategóriákat olvassuk össze, a tipikus EU-ellenes szavazó felskicceléséhez

egy észak-alföldi kisvárosban élő, szakmunkásiskolát végzett középkorú férfit kell magunk elé képzelnünk.

Ha nagyon akarjuk, ez a típus megfeleltethető annak a brexitre szavazó átlagbritnek, aki vesztesnek érzi magát, közmondásosan elitellenes, és a bevándorlókat, valamint Brüsszelt okolja a helyzetéért. Magyarországon ez az elégedetlenség egyelőre közel sem hozna akkora támogatottságot az EU-ból való kilépésnek, mint Nagy-Britanniában. Itt már csak találgatunk, de logikus feltételezni, hogy azért sem, mert míg a jóléti bevándorlásellenességnek nálunk is megvannak a politikai feltételei, és a Brüsszel-ellenes retorika is működő „politikai termék”, a kommunikáció nem minden: Magyarországon a nagy többség minimum potenciális haszonélvezője az EU-n belüli migrációnak és pénzmozgásoknak.

Ezért nincs még magyar UKIP

Így egyelőre feltehetően stabilizálódik a közvéleményben a többségében EU-párti álláspont, még ha az ambivalens és a pragmatikus előnyökre fókuszál is.

Pártválasztók szerint a Jobbik szimpatizánsai kiemelkednek euroszkepticizmusban.

Míg a többi pártnál sehol nincs 10 százaléknyinál több EU-ellenes, a jobbikosok között majdnem 30 százalékos ez az arány; a Jobbiknak elvileg tehát komoly bázisa lenne ahhoz, hogy egy határozottan EU-ellenes pártot csináljanak belőle. Hogy Vona Gábor az utóbbi időben éppen ezzel ellenkező irányba mozog, összefügghet azzal a kutatásunkból is látható ténnyel, hogy most korlátozottak az ebben rejlő lehetőségek – ahogy a Fidesznek vagy bárki másnak is érdemes lehet itt óvatosnak lennie.

A helyzet úgy áll, hogy egy tömegpárt számára a jelenlegi helyzet nem teszi kifizetődővé a mostaninál élesebb EU-ellenességet. Persze azt, hogy ez a jelenleg meddig tart majd, hónapokig, évekig vagy még tovább, azt senki nem tudja megmondani.