Kúria: Félmunkát végeztek a bizonyítással a lúgos ügyben

A Kúria kedden kora délután kihirdette a lúgos támadás ügyében hozott végzését:

Az indoklás körülbelül egy órán tartott. A Kúria döntésének lényegi oka: szerintük első-és másodfokon sem sikerült kétséget kizáró bizonyossággal bizonyítani B. Krisztián bűnösségét, és "valószínűségre bűnösséget alapozni nem lehet". A Kúria szerint ugyanakkor a bizonyítás hiányosságai kiküszöbölhetőek, orvosolható az előző ítélet részleges megalapozatlansága, a kérdések megválaszolhatók, az ellentmondások feloldhatók, 

az ítéleti bizonyosság elérhető.

A támadás 2013 márciusában történt: a maszkot viselő támadó a saját otthonában rontott rá Renner Erikára, elkábította, maró lúggal leöntötte a nemi szervét és környékét, majd magára hagyta.

B. Krisztiánt, a Budai Irgalmasrendi Kórház egykori főigazgatóját korábban az első- és a másodfok is bűnösnek találta. Először első fokon csak 4 év börtönt kapott, és mindössze 5 évre tiltották el az orvosi foglalkozástól. Az áldozat nem akart belenyugodni abba, hogy ennyivel megússza. Másodfokon már sokkal súlyosabb ítélet született: 9 év szabadságvesztés és örökös eltiltás a hivatástól.

Az ügy azért ment még tovább a Kúria elé, mert a másodfok olyan, a lúgos roncsoláshoz képest mellékes bűncselekményekben (magánlaksértésben, okirattal és készpénzhelyettesítő eszközzel való visszaélésben, mert rablást színlelve elvitte áldozata táskáját, benne az irataival és a bankkártyájával) is megállapította B. Krisztián bűnösségét, amelyek az első fokú ítéletben még nem szerepeltek (abban testi sértésen kívül még csak a kifosztást állapították meg). Ezek ellen is biztosítani kellett a jogorvoslatot.

Csak közvetett bizonyítékokból dolgoznak

A Kúria viszont nemcsak ezekkel a részletekkel foglalkozott, hanem teljes terjedelmében felülvizsgálta az eddigieket. Olyan eljárási szabálysértést, amely hatályon kívül helyezési ok lehetett volna, nem észlelt. A Fővárosi Ítélőtábla ítéletének megalapozottságával viszont nem volt megelégedve. A tényállás hiányos maradt, és tényekből tényekre helytelenül következtettek, állapította meg a Kúria.

Már az ítélőtábla is hasonló problémát látott a megalapozottsággal az elődje, az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék munkájában, ebben igaza is volt a Kúria szerint, csakhogy úgy látták: az ítélőtáblán sem sikerült kiköszörülni a csorbát.

Már a nyomozásnak voltak olyan hiányosságai, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen nehéz most a bizonyítás, jegyezte meg a tanácselnök. A lúgos ügy legnagyobb nehézsége, hogy nincsenek közvetlen bizonyítékok: nincs mondjuk egy beismerő vallomás, és az áldozat vallomásából is hiányzott a támadó konkrét beazonosítása. Közvetett bizonyítékok bőven voltak. Ezeket az első-és a másodfok elegendőnek találta ahhoz, hogy a vádiratival lényegileg azonos tényállást állapítson meg, és elítélje B. Krisztiánt, de a Kúria szerint

ezen a téren mindkét bíróság tévedett.

Hibáztak, amikor "nem vitte végig" egyik sem a bizonyítékok feltárását és az azokból levont következtetéseket sem, véli a Kúria. A tanácselnök két olyan dolgot emelt ki, amelyekkel szemben a Kúria "ésszerű kételyt" támasztott.

Szembesítések, tanúmeghallgatások kellenek

Az egyik problémás pont annak az asszonynak a vallomása, aki a lépcsőházban látta a bukósisakot, maszkot viselő támadót. Ő az ügyben az egyetlen, "érzékszervi érzékelésen" alapuló tanú, és kétszer is felismerni vélte B. Krisztiánban a támadót. A Kúria szerint viszont ellentmondások voltak az általa mondottakban, például csak hónapokkal az események után tett említést a támadó különleges szeméről, miközben azt mondta róla, hogy "aki látta, soha nem felejti el". Korábban akkor miért nem említette? - tette fel a kérdést a tanácselnök. Szerinte ez az egyik olyan ellentmondás, amit az első-és a másodfok elmulasztott feloldani, és hiba volt az is, hogy eddig nem szembesítették B. Krisztiánt az asszonnyal. Az új eljárásban majd ezt is pótolni kell.

A másik problémás pontként a bíró azt említette, hogy szerinte iratellenes volt az elsőfokú ítéletben az a rész, miszerint az áldozat három ismerősének is B. Krisztiánt nevezte meg lehetséges elkövetőként, és azt mondta, a támadó szeme hasonlított az orvoséra. A tanácselnök szerint szükség lett volna B. Krisztián és Renner Erika szembesítésére, valamint további tanúmeghallgatásokra.

Nem kell mindent megismételni

A tanácselnök azt mondta: a Kúria is elvégezte volna a hiányosságok pótlását, de erre nem volt lehetőség, ezt a Kúria nem tehette meg, mert harmadfokú eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. Az ítélőtáblának nem az egész bizonyítást kell mindenestül megismételnie (az orvosszakértői bizonyítás a sérülésekről például nagyon alapos volt), csak a felsorolt hiányosságokat kell pótolnia, így a Kúria reményei szerint nem fog nagyon sokáig elhúzódni már az ügy.

B. Krisztiánt azért tartották szükségesnek előzetesben tartani, mert a Kúria szerint tanúk befolyásolásával, megfélemlítésével megnehezíthetné különben a bizonyítást.

A Kúria az ítélethirdetés előtt egy tárgyalási napon foglalkozott az üggyel, múlt kedden. Itt nem volt nagy meglepetés, az ügyet érdemben befolyásoló új érv nem került elő. Az ügyészség súlyosabb büntetést, még több börtönévet kért az orvosra. A Renner Erikát képviselő ügyvéd továbbra is azt akarta elérni, hogy ne csak testi sértésben, hanem emberölési kísérletben mondják ki bűnösnek B. Krisztiánt, és ennek megfelelő büntetést kapjon. B. továbbra is ártatlannak mondta magát, a védekezése fő iránya az volt, hogy valaki más követte el a támadást.

A bíró szarkazmussal beszélt a levélügyről

Ezt a vonalat szolgálta az a különös levél is, amelynek a létezéséről a múlt heti tárgyaláson szereztek tudomást Renner Erikáék. A levél, amelyet B. ügyvédje nyújtott be, és amelyet állítólag egy börtönben ülő elítélt írt, az áldozat jelenlegi vőlegényére próbálta terelni a gyanút. A levélíró lényegében azt állítja, hogy sok hónappal a lúgos támadás előtt a férfi őt akarta megbízni azzal, hogy maró anyaggal öntse le Renner Erikát.

Először úgy tűnt, a levél ügyében a B. Krisztián elleni eljárástól függetlenül vizsgálat indul. A Fővárosi Főügyészség feljelentéskiegészítést rendelt el, de az ennek teljesítésére kijelölt Budapesti Rendőr-főkapitányság végül múlt csütörtökön úgy döntött: elutasítják a feljelentéskiegészítést. Ez azt jelenti, hogy nincs nyomozás az ügyben. A döntés okára vonatkozó kérdésünkre a BRFK kommunikációs osztálya a büntetőeljárási törvénynek ezt a pontját nevezte meg: "a cselekmény nem bűncselekmény". Renner Erika jogi képviselője, Gál András korábban, a feljelentéskiegészítés elutasítása után azt mondta az Indexnek: ők a keddi ítéletig semmilyen lépést nem tesznek a levél ügyében.

A levél szóba került a Kúria ítélethirdetésének végén is. A tanácselnök azzal vezette fel a témát, hogy igaza volt ugyan B. Krisztián ügyvédjének a védekezés szabadságával kapcsolatban, de azért két dolgot meg kell jegyeznie. 

A jogi vonatkozást illetően pedig ennek a levélnek a tartalma nem volt alkalmas arra, hogy az ebben az eljárásban feltártakat "bármilyen irányba elmozdítsa", és a levél jogi sorsa azóta már el is rendeződött, utalt a tanácselnök a rendőrség döntésére.

A védelem módszereire vonatkozó másik bírói megjegyzés arra vonatkozott, hogy korábban B. Krisztián ügyvédje azt feszegette, nem lehetséges-e, hogy az áldozat magának okozta a sérüléseit. Ez

talán nem felelt meg egészen a jó ízlésnek,

fogalmazott a tanácselnök.