Ferencvárosi vasutasok és az atomvillanás

Sokan látják, de észre nem veszik. Vagy észreveszik, de fogalmuk sincs róla, hogy mi a csodát látnak. Hol szégyenlősen rejtőzködve bújnak el szemünk elől, hol csúnyaságuk teljes tudatában tolakodnak elénk a fővárosi óvóhelyek legbrutálisabb fajtái, a gyakorlatilag lebonthatatlan légókockák. Cikkünk második részéből most megtudhatják, milyen egy csepeli és egy ferencvárosi bunker belülről. Vasbetonba dobozolt háborús hangulat Budapesten - II. rész.

A Csepel Művek területén gubbasztó légókockák közül háromban valósággal pezseg az élet: a tulajdonos Hangya Produkció zenekari próbatermeket üzemeltet bennük. "A kilencvenes évek elejétől itt béreltünk magunknak próbahelyet, aztán később azoknak a zenekaroknak is, amiket mi menedzseltünk. Tíz évvel ezelőtt jött a levél az addigi tulajdonostól, az önkormányzattól, hogy a bérlők megvásárolhatják az építményeket" - elevenítette fel Lévai Hangyássy László, "Hangya", milyen úton-módon jutott hozzá három légókockához a Csepel Művek területén. "Rengeteg pénzt kellett a vétel után még beleölni: az elektromos hálózatot felújítani, a tető- és az alapszigetelést rendbetenni, fertőtleníteni, ahol kellett, új ajtókat felszerelni, új, kisebb és halkabb szellőztetőket felszerelni. Nálunk tiszta, rendes körülmények vannak, de úgy tudom, hogy a legtöbb több ilyen bunkerben gombát termesztettek korábban, és gyakorlatilag szét van rohadva bent minden."

"Ötven helyiség, kisebb-nagyobb terem van egy ilyen óvóhelyen, nyolcvan százalékukban zenekarok próbálnak: az általunk menedzselt zenekaroknak természetesen nem kell fizetni a próbahelyért, a többiek egy kisebb teremért havi bruttó 21 000 Ft+rezsit, egy nagyobb - 60-70 négyzetméteres - teremért 26 000 Ft+rezsit fizetnek. A zenekarokon kívül vannak még más bérlők is, cégek használják raktárnak a szobákat, de van például asztalosműhely és stúdió is" - részletezte a Sex Action, Zorall, Junkies zenekarokból jól ismert zenész, producer.

24 óra

"A polgári védelem szokott bejárást tartani a nyilvántartás ellenőrzése miatt, eddig mindig rendben volt minden, eleget teszünk az állagmegóvási előírásoknak. Ha Magyarország hadba lépne, akkor huszonnégy órán belül ki kellene pakolnunk mindent, hogy a civil lakosságnak legyen hova menekülni. Mondjuk, aki hozzánk kerülne, az jól járna, itt jók a körülmények."

"Úgy tudom, hogy 43-ban vették el a németek a gyárat Weiss Manfrédtől, és a haditermelés folyamatossága érdekében román hadifoglyokkal tizennyolc ilyen óvóhelyet építtettek. A legnagyobbakban 3500 munkás is elfért légitámadáskor. A vasbeton falak olyan vastagok, hogy még a láncos bombák találatait is kibírták. A tetőt két és fél méter vastag homok és kőréteggel borították, hogy elnyelje a közvetlen bombatalálat pusztító erejét. Mondjuk a mi 9-es kockánk teteje egy találat következtében így is megrepedt, ez még a Google térképén, a műholdfelvételen is jól látszik."

A körülbelül 16 méter magas kilencesben egyébként még megvan az eredeti gépészeti berendezések egy része. Mint azt Hangya megmutatta, a legfelső, negyedik szinten a légcserélő és légszűrő berendezés még működőképes állapotban is van, A két "biciklis" munkaállomással kiegészített szerkezet az áramellátás ingadozása esetén akár emberi erővel is képes volt friss levegőt juttatni a kocka helyiségeibe.

Óvóhely és vezetési pont

Végül, de nem utolsó sorban a ferencvárosi rendező pályaudvarhoz vezetett utam, miután a MÁV biztonsági igazgatóságától megkaptam az engedélyt a belépésre. Az objektum egykori fontosságát jelzi, hogy most, még 2009-ben is lelkemre kötötték, hogy "a létesítmény helyének azonosíthatatlanságát biztosítani kell", így nem írhatom meg, hogy a közismert betondarabnak pontosan mi is a postacíme (hasonlóképp jártam annak idején Rákosi Mátyás földalatti bunkerével, aminek az ötödik kerület egyik utcájában van a titkos bejárata).

Takács Sándor, a MÁV Zrt. biztonsági igazgatóságának biztonsági szakelőadója vette le a lakatot több mázsás, vasbetonnal spékelt acélajtóról. A MÁV betonkockája már a hidegháborús, rakétaválságos hangulat legközepén, 1962-ben épült, és hivatalos elnevezése "életvédelmi létesítmény, óvóhely és vezetési pont". Négy szintje van a föld felett, és egyes hiedelmekkel ellentétben lefelé nincsenek további szintek, nem is voltak ilyenek, mint ahogy ÁVH-s húsdaráló sem működött benne. Tetején egy megfigyelő állás van, meg egy légoltalmi sziréna (ezek kicsit messzebbről láthatóak is), de légvédelmi üteg sose volt, mint azt egy másik városi legenda állítja.

A korábban meglátogatott óvóhelyek hangulata is hátborzongató volt a maga módján, de a ferencvárosi légókocka egyenesen egy darabka lebetonozott és légmentesen lezárt kapszula a múltból. A teljesen üzemképes óvóhelyen minden működik, van áram, van szellőzés, a telefonvonalak is épek, nagyjából minden abban az állapotban van, ahogy azt a hatvanas években berendezték.

A háromezer fő befogadására képes épület falai másfél-két méter vastag vasbetonból vannak, helyenként ólomlemezekkel erősítve, az építők atom-, vegyi és biológiai fegyverek elleni védelemmel is ellátták, nem csak rombolóbombák ellen lett volna hatásos a védelme. A szinteket bejárva több teremben még most is megvannak a korabeli propagandaanyagok, oktatási felszerelések, többek között az atomtámadás hatásairól, a felkészülésről.

Csak vasutasoknak

A hivatalos elnevezésben szereplő "vezetési pont" azt jelenti, hogy támadás esetén a pályaudvar ide menekítette volna a vezetőséget, és innen irányították volna a pályaudvar működését, a mentést, a kárelhárítást. "Régebben tartottak is háborús szimulációkat, gyakorlatokat, oktatásokat, manapság ilyenekre nincs pénz, de igény se. 92 óta ugyanis a polgári védelem elsősorban ipari és természeti katasztrófák elhárítására rendezkedett be" - mondta Takács Sándor, miközben a betonkocka állomásfőnöki szobájában megnéztük az állomás térképét, a rajta elhelyezhető mágneses jelekkel. Egy mellette lévő Magyarország-térkép egy képzeletbeli atomtámadás sematikus hatását mutatja: 1984. április 22-én, este tízkor Székesfehérvártól nyugatra egy 500 kilotonnás atombomba robbant és a szél a főváros felé sodorta a radioaktív füst- és porfelhőt. A ferencvárosi pályaudvar vasutas dolgozói a kockában kerestek menedéket.

"Központilag a polgári védelmi parancsnokság tartja nyilván az óvóhelyeket, van amivel számolnak egy esetleges vészhelyzetben, és van amivel nem. A MÁV-nak úgynevezett üzemi óvóhelyei vannak, tehát a polgári lakosság nem veheti igénybe, támadás esetén az adott műszakban ott dolgozó vasutasoknak nyújtana menedéket" - magyarázza Takács úr.

"Az óvóhely elsősorban a városi hálózatról kap áramot és vizet, valamint csatornahálózatra is rá van kötve. Ha megszakad az elektromos kapcsolat, akkor elsőként az akkumulátorok lépnek működésbe, majd a dízelagregátor (egy 1953-as Ganz generátor) kezd működni, és ha minden kötél szakad, a légbeszívók kézzel is üzemeltethetőek - lendkerekes tekerőkkel, egyszerre nyolc ember, váltásban termelheti a feltétlenül szükséges áramot. A kintről beszívott levegő porszűrőn jön át, ami a radioaktív port megfogja. A legfelső szinten víztartályok vannak, ha leáll a vízszolgáltatás, akkor egy darabig ki lehet húzni a meglévő vízkészlettel, vészhelyzetben persze nincs lehetőség napi kétszeri zuhanyozásra. Fűtés nincs, idebent állandó klíma van, 10-15 fok. Ha sokan vannak bent, úgyis felfűti az óvóhelyet a testmeleg, ha csak kevesen, akad pár elektromos radiátor."

Manapság, a precíziós, intelligens, bunkerromboló rakéták korában persze mindez irtózatosan elavultnak számít, és hála a nemzetközi helyzetnek, utoljára az Antall-kormány idején merült fel a gondolat, hogy a körkörös védelem jegyében érdemes üzemkészen tartani az ilyen óvóhelyeket. "Azóta szóba került párszor, hogy le kellene bontani, de ez gyakorlatilag lehetetlen, annyira masszív, annyi anyag van benne. Robbantani sem lehet, hiszen eleve az ellen is építették. Úgy tűnik, megmarad örökre."