Tarlós hiába kereste a tojásdobálókat

Új helyszínen, új szellemben tartott március 15-ei ünnepi megemlékezést a fővárosi önkormányzat a Batthyány-örökmécsesnél. Tarlós István nem állta meg, hogy beszéde elején ki ne kacsintson közönségére, és el ne süsse azt a poént, hogy hiába keresi, most nem lát se kordonokat, se esernyőket, ezzel utalva előde, Demszky Gábor üvöltözésbe és tojásdobálásba fulladó beszédeire.

Az ünnepség karénekkel és Miklósa Erikával indult, majd negyed kettőkor a pódiumra lépett Kaltenbech Jenő, a fővárosi közgyűlés LMP-frakciójának vezetője. (Tarlós azzal magyarázta Kaltenbach meghívását korábban, hogy március 15-én ezentúl minden ellenzéki párt megszólalhat előtte.)

Kaltenbach hosszan méltatta a 48-as hősöket, majd a 12 pontról beszélt, ami szerinte kiállta az idők próbáját, és ma is a szabadság záloga. Beszédét ezzel aktualizálta: tegyük a kezünket a szívünkre: mondhatjuk-e, hogy a 12 pont, például a teljes sajtószabadság mára maradéktalanul teljesült-e? A kritikai él után a szónok visszatért a történelmi példákhoz, a deáki szellemet, valamint Bibó híres, demokratákról szóló mondását idézte, beszédét azzal zárva, nem engedünk a 48-ból!

Tarlós István egy újabb énekkari produkciót követően lépett a színpadra. Beszédét egy igazi tarlósi "kalap alóli kiszólással" indította, miszerint hiába keresi a kordonokat és az esernyőket, nem találja. Ez Demszky Gábornak szólt, akinek utolsó március 15-ei, Petőfi-szobor előtti beszédei már inkább hasonlítottak egy rácsok mögött rendezett futballmeccsre az elszabadult indulatok és alacsonyan röpködő tojások miatt.

Tarlós ezután közölte: a megemlékezést mostantól új szellemben, új helyszínen (a Batthyány-örökmécsesnél) tartja a főváros. Történelmi visszaemlékezésében is nagy szerepet kapott Batthyány Lajos, az első magyar kormány 1849-ben kivégzett miniszterelnöke.

A főpolgármester az akkori kormány nehézségeit felidézve tért át a jelen helyzetre, mondván, a mostani kormánynak is nehéz dolga van. Az ellenzők részéről csak cinizmussal, hataloméhséggel, szemtelenséggel találkozhat, miközben az erkölcsében, javaiban lepusztult országot akarja helyreállítani. Tarlós szerint a kormánynak nincs ideje az elrontók krónikáit, a Cohn-Bendit-hez szaladgálókat, a szomszéd kertjéből cenzúráról kiáltozókat hallgatni, mert dolgoznia kell.

A hallgatóság ennél a résznél felzúgott, a helyszínen jelen levő Molnár Gyula szocialista politikus pedig bőszen kattingatott fényképezőgépével. (Rajta kívül még a főpolgármester helyetteseit és néhány kerületi fideszes polgármestert lehetett látni a megemlékezésen.)

A főpolgármester azzal zárta beszédét, hogy az 1848-ban és 1990-ben megkezdetteket folytatni kell, a "harc még most is folyik a magyar identitás megőrzéséért, az igazságért és a jövőért, az emlékezésnek ez adhat értelmet".