Gyerekterror a pestlőrinci Gloriett lakótelepen

Az Aga gyerekotthon vezetőinek és gondozóinak azonnali kirúgása, biztonsági őr, drogkeresőkutyás vizsgálat - ezeket követelik petícióban a fenntartó fővárostól a XVIII. kerületi Gloriett-lakótelep lakói. A helyiek félnek az elvadult gyerekektől, akik az állításuk szerint terrorizálják őket. Az intézet igazgatója szerint a hőség őrjíthette meg a gondozottakat. A fenntartó önkormányzat vizsgálatot indított.

„Mai nap, 2012 augusztus 03-ról 04-re éjszaka ismét műsort rendeztek az otthon lakói. 23.40-kor egy önmagából kikelt fiatalkorú és egy gyermekkorú társa üvöltözött először az otthon udvarán, majd lakóépületünk elé kirohanva a lakások felé ordítva hívta le - gondolom az ablakban és erkélyen levő - tulajdosokat verekedésre. Ezzel párhuzamosan autóink összetörésével is fenyegetett. Ismételten bejelentést tettem a XVIII. kerületi rendőrségen, azonban az elkövetkező egy órában intézkedés nem történt, egy járőr elhaladt előttünk, de nem állt meg a helyszínen. Ezután számtalanszor az otthon vaskapuját becsapta az illető, majd gyerekkorú társával a lakótelep közepe felé vette őrjöngve az útját. Kb. 30 perccel utána tértek vissza, majd ismételt kapucsapkodás és a nevelő »maga meg menjen a kurva anyjába« köszöntése után ismét eltávozott az otthonból társával." A fenti idézet a közel tucatnyi feljelentések egyikéből származik, amit a felháborodott lakók a XVIII. kerületi rendőrkapitányságnak küldtek.

A toleranciának vége. Elfogyott."

Az otthon 2007 áprilisában költözött az 1989-ben épült csendes, kertvárosi jellegű lőrinci lakótelep mellé, mondta lapunknak az egyik lakó, aki annyi fenyegetést („Kieresztem a véred!") kapott már a gyerekektől, hogy a nevét sem meri vállalni. Az elmúlt öt évben a helyzet folyamatosan romlott, idén nyáron elszakadt a cérna: „A toleranciának vége. Elfogyott." – mondja.

Közel százan írták alá azt a petíciót, amit kedden, az intézményt fenntartó fővárosi önkormányzat képviselőjének akartak átadni. Az egyeztetésnek indult, de 25-30 fős lakossági fórummá duzzadt találkozón részt vett a kerületi rendőrség embere, egy kerületi képviselő, és az intézmény igazgatója is. Jellemző a hangulatra, hogy az z egyeztetést azért tartották az egyik panelház belső udvarán, nehogy a gyerekek meglássák, kik keltek ki ellenük.

A petícióban, amit hatásköri hiányra hivatkozva végül nem vett át a főpolgármesteri hivatal gyermek- és ifjúságvédelmi főosztályának munkatársa, a lakók súlyos követeléseket fogalmaznak meg. Ilyen az otthon vezetőinek és nevelőinek azonnali lecserélése, az utcára néző főkapu este 8 óra utáni bezárása, biztonsági őr alkalmazása, vizsgálat az intézet területén drogkereső kutyákkal.

A fórumon ömlött a panasz az emberekből. „Mintha este 10 órakor bekattannának, kiülnek az utcára, cigiznek, piáznak, ordibálnak." „Megtámadják az idős embereket, leköpködik őket, egy éjszaka a munkába menő fiatalembert megverték."

„Tudja mit csináltak a kocsim üvegével? – kérdezi egy idősebb hölgy felháborodva. – Összekenték. Tudja mivel? Takonnyal. És még egy papírzsebkendőt is odaragasztottak!" Történtek komolyabb rongálások is. Az egyik lakónak, aki szólni mert a gyerekeknek, lerúgták a visszapillantó tükrét, leszakították az ütközőjét. Szinte mindenkinek végigkarcolták már a kocsiját, volt, akinek fekáliával kenték be.

„Mi a legújabb szokásuk? Kiszedik a sétányt védő zöld oszlopokat, beteszik a kocsik kerekei alá, aki szólni mer, annak azt ordítják: gyere le vénember, megszurkálunk... ezt mind egy 5-6 főből álló 12-14 éves otthonos csoport teszi" – számol be róla az egyik lakó.

Miért tűntek el a padok?

A lakótelepnek ezen a fertályán eltűntek a padok. A lakók szerelték le és vitték el őket, mert az otthonból a padokra jártak ki a gyerekek éjszakai életet élni. Ez gyakran nemi életet is jelentett. Az idősek és kismamák inkább vállalták, hogy le sem ülnek a játszótérnél, csak ne vonzzák oda az „otthonosokat".

A fővárosi önkormányzat emberei alig jutnak szóhoz a panaszáradatban. Közlik az emberekkel: látják és értik az indulatot és hévet. Észlelték, hogy annyira elvékonyodott a tűrőképesség, hogy lépni kell. Három konkrét ígéretet tesznek: felszólítják az igazgatót, hogy az éjszakai időszakban személyesen ellenőrizze, betartják-e a gyerekek a napirendet. Emellett kiemelik azt a 3-4 bomlasztó gyereket, akik negatív mintájukkal bajba sodorják a többieket, és a követelésnek megfelelően bezáratják az utcára néző főkaput este. A vezetők alkalmasságának az eldöntése azonban szerintük nem a lakók dolga, az szakmai kérdés, erre vizsgálat indul.

Megszólal az addig szakállába burkolózó intézeti igazgató is: szerinte két kategóriája van a gyerekeknek: az aprónép, a fiatal generáció, ami nagyszájú, és csúnyán beszél ugyan, de nem igazán veszélyes. A másik kategóriát ki sem tudja fejteni, belé fojtják a szót: „Most nem veszélyes, de mi lesz belőle?" „El kell kapni a töküket!" „A szarházi kisgyerekektől féljünk?" – kiabálják a lakók.

„Csak zenét szoktunk hallgatni, mi abban a rossz?"

Az igazgató újból a szakállába süllyed. Korábban, mikor bent jártunk az intézetben, azt mondta, hogy a nagy hőség őrjíthette meg a gyerekeket. Menekülnek ki az épületből, ami csak szívja magába a meleget. A bentlakó gyerekek még konfliktusokról sem akarnak tudni: „Csak zenét szoktunk hallgatni és énekelünk, mi abban a rossz?" – kérdezi egy 10 év körüli félmeztelen fiú, nagy fehér rózsafüzérrel a nyakában. (A gyerekek a szemilyiségi jogok védelme miatt arccal, névvel nem szólalhatnak meg.)

Csakhogy az, hogy tucatnyi nevelő távozott az elmúlt hónapokban az intézetből, közöttük régi, kipróbált gondozók, nem a zenehallgatásos verziót támasztja alá. Egy, az intézet berkeiből származó forrás szerint (aki szintén nem vállalta nevét a fenyegetettség miatt), az utóbbi időkben nagyon eldurvultak a dolgok a gyerekotthonban, ami elsősorban a vezetés felelőssége.

Állandóan a rendőrséget kellett hívni, féltek, rettegtek a gyerekektől. Az intézet naplója tele volt bejegyzésekkel, amiben szakmai segítséget kértek, de az igazgató sosem tett semmit. „Bedrogozva bejött a 17 éves gyerek, késsel fenyegetett, széket vágott hozzám, mit tudtam volna tenni?" – mondta. Ha volt drog, az volt a baj, ha nem volt, akkor az.

„A nevelők jelezték, hogy süllyed a hajó, rendkívüli értekezletet kértek, de nem történt semmi. A vezetés a gyerekek szimpátiájára utazott a nevelők ellenében, úgy tartotta, hogy a gyermekotthon hírnevének nem jó, ha el kell zavarni gyereket. A lányok rendszeresen abortuszra jártak, a gyerekek a nevelőket folyamatosan alázták, nem jártak iskolába." –  idézte fel az emlékeit a korábban az intézethez tartozó forrásunk. Véleménye szerint sem segít már más, csak a vezetőség lecserélése, a 2-3 bandavezér kiemelése, és a fegyelem visszaállítása. „Több férfi kellene, és következetes nevelés" – tette hozzá.

A szabad mozgást törvény garantálja

Szerettük volna megkérdezni az intézmény igazgatóját, aki azt mondta, hogy a fenntartó főváros engedélye nélkül hivatalosan nem nyilatkozhat. Helyette Csókay László, a főpolgármesteri hivatal gyermek- és ifjúságvédelmi főosztályának vezetője foglalta össze a helyzetet. Közölte, hogy a lakóközösség korábban is jelezte a problémákat, de mára nagyon konkrét és komoly, jogosnak tűnő panasszal jelentkezett, aminek a kivizsgálását megkezdték.

Csókay elmondta, hogy a vizsgálat szeptember közepére fejeződik be, és annak eredménye alapján átfogó intézkedések várhatók. Addig is azonnali intézkedésként bezáratják a lakóházak felé néző főkaput, és utasították az intézmény vezetőit, vagy valamelyikük minden éjszaka legyen benn, és mindennap adjon beszámolót az előző nap történtekről. Az otthont emellett rendszeresen ellenőrzik is majd.

A vizsgálat során azt nézik, hogy az otthon vezetői szakmailag megtettek-e mindent, és ha úgy látják, hogy a szakmai munka nem volt megfelelő, megteszik a kellő lépéseket. Hamarosan megkezdik az egyeztetéseket a rendőrséggel, hogy milyen segítséget tud adni a helyzet rendezése érdekében. Látni ugyanis, hogy a problémát olyan fiatalok is okozzák, akik nem az intézethez tartoznak már.

A főosztályvezető közölte ugyanakkor, hogy a gyermekvédelmi jogszabályok nagyon erős korlátokat állítanak az otthonok vezetői elé. Az intézmény köteles befogadni minden gyereket, akármilyen problémás, és nincs lehetősége kitiltani őt az intézményből. Nagyon sokan 14-15 évesen kerülnek be „hozott" bajokkal, magatartási zavarral, drogfogyasztással, bűnözéshez közelítő magatartással, őket nagyon nehéz kezelni, megváltoztatni, és előfordul, hogy nem is sikerül. A törvény azt is garantálja, hogy az intézmény nyitott legyen. A gyerekek szabadon mozoghatnak, fizikalag nem tudják megakadályozni a mozgásukat.

Csókay hozzátette: egy-két nagyon problémás gyerek esetében megvizsgálják, hogy indokolt-e áthelyezni őket egy olyan más kategóriájú speciális intézménybe, ahol talán könnyebben megfogják őket.

A kiabálás segélykiáltás lehet

A rendőrség pontosan tudja, ki az a néhány intézetis, akivel rendszeresen probléma van, azt a fórumon résztvevő rendőr bólogatásából lehetett látni. A rendőrség támogatja azt is, hogy egy őr vagy éjszakai portás vigyázzon a rendre az intézményben, miként ez 2007-től másfél évig meg is történt. Csakhogy az őrre most már nincs pénz, az egész ágazatra kevesebb támogatás jut.

A fórum végére nagyjából lecsillapodtak a kedélyek. A lakók azonban továbbra is szkeptikusak maradtak. Félnek attól, ha nem történik valami, akkor hamarosan vér fog folyni. Többen, főleg az erősebb férfiak közül beígérik, hogy ha a hozzátartozójukat megszurkálják, vagy tulajdonukat megrongálják az intézetisek, akkor ők sem fogják vissza magukat.

A fórum után egy helyi asszony elmondja, hogy ő együttérez a gyerekekkel, és a kiabálásukat segélykiáltásként érzékeli, hiszen nem kapnak szeretetet, pedig nekik is szükségük van rá. Ugyanakkor megérti a lakókat is, mert tény és való, hogy oda a nyugalom a lakótelepnek ezen a sarkán.