Tarlós a barna sör barátja

Kicsit megütközve konstatálták a csepeli Rizmajer kézműves söröző törzsvendégei, hogy csütörtök fél ötkor kutyás közterület-fenntartók őrzik kedvenc kocsmájuk bejáratát. De mivel a csepeliek már semmin se lepődnek meg, ezért vállat vonva haladtak el az egyenruhások mellett a pult irányába.

Mikor megérkeztem, egyedül a két közteres (meg a kutya) utalt arra, hogy a sörözőben hamarosan nagy esemény zajlik majd: Tarlós István főpolgármester átadja a Budapest Márka díjat a söröző és a hozzá tartozó sörfőző műhely főnökének, Rizmajer Józsefnek. Mint megtudtam, a politikusok még éppen a közeli főzdét tekintették meg, ezért addig is, amíg megérkeznek, rendeltem egy pohár konyakos-meggyes sört.

Nem vagyok sörszakértő, de megpróbálom hozni a sörsznob stílust: a rózsaszínes, csöppet zavaros, sziruposan édes (meggyvelőre fejtett láger) sör illatra nem volt túl erős, első kortyra viszont hozta a friss gyümölcsös ízt. Vártam a konyakra, hátha megérkezik a második ízhullámmal, de hiába. Mindenesetre kezdésnek és a várakozás idejére tökéletes választás volt. Kortyolgatása közben azzal szórakoztam, hogy tippelgettem, ki issza majd a díjátadón. (Mint később kiderült, Tarlós István kommunikációs igazgatója, Szűcs-Somlyó Mária ízlelgette később.)

Már a következő sör, egy kukoricás dupla IPA rendelésénél tartottam, amikor megérkezett a csapat: a főpolgármester, Németh Szilárd csepeli polgármester, Rizmajer József és egy csomó kísérő.

Mihelyt Tarlós felismert, rögtön megörült, hogy egy újságíró is érkezett az eseményre (úgy tűnik, az országos médiumokat nem érdekli a kézműves sör és a politika összefonódása), és meg is kérdezte, hogy mit keresek Csepelen. Csak életem első 28 évét töltöttem itt, válaszoltam, mire az ismert fanyar főpolgármesteri humor lecsapott:

Aztán elköltöztél mi? Lenézed a külvárosiakat!

Ezen mindenki jót derült. Magam is. A csapat beljebb haladt az eseményre előkészített belső terem felé. Tarlós kedélyesen elcsevegett Rizmajer Józseffel és apjával, családi történeteket cseréltek. Úgy gondoltam, ez nem igazán tartozik rám, ezért belemerültem a kukoricás dupla IPA-ba.

Ez a sör már jóval ütősebb volt az előzőnél. Már a próbaszippantásra megmutatta, hogy karakteres itallal lesz dolgom: ropogós komlóillattal telt meg az orrom. Első ízlelésre édeskésen simogató volt a sör íze, hogy aztán utána bevonatozzon mögötte a komló keserűje.

Időközben a beszélgetők között a sportra terelődött a szó, kiderült, hogy mindkét Rizmajer birkózott a Csepelben. Azt látom, jegyezte meg Tarlós István, Rizmajer József karfiolfülére helyezve főpolgármesteri tekintetét.

A hangtechnika is elkészült, ezért a résztvevők ráfordultak az esemény hivatalos részére. Egy ilyen joviális díjátadón nem tolakszik előtérbe a politika. A méltánytalanul letűnt Magyar Sörpárt 1994-es kampányszlogenje csendült fel a fülemben:

Ne a szónok szája habozzon, hanem a söre!

De hát választási kampány van, így kíváncsian vártam, odacsapnak-e a szónokok az ellenoldalnak.

A főpolgármesteri beszéd úgy indult, mint a dupla kukoricás IPA. Simogatóan megjegyezte, hogy Németh Szilárd vezetése alatt a kerület átalakult, és újra magára talált, de az első mondatok után érkezett a reszelős komló: régebben nem volt fontos a liberális városvezetésnek, hogy megbecsülést adjon a kiváló színvonalú rangos műhelyeknek! De ez most már nem így van!

A rövid beszéd után Tarlós átadta az elismerést tartalmazó oklevelet, így a Rizmajer sörök már magukon viselhetik a Budapest Márka emblémát, ami valami olyasmi, mint régebben volt a Kiváló Áruk Fóruma matrica.

Kint lesz ez is a többi között.

– nyugtázta Rizmajer József az elismerést.

Itt gyorsan kiszaladtam, hogy egy újabb pohár sört kérjek, ezúttal a Rizmajer főzde hírneves fekete söre, a Cingulus került sorra. Az „éjfekete csepeli porter" rászolgált a hírnévre. Az erős (6,7%-os) ital finom kávés-kakaós-csokoládés ízzel birkóz le elsőre, amit második hullámban enyhén savanykás maláta- és enyhén kesernyés komlóhadtest követ. Testes, lágy, de egyszerű sör, sokat meg lehet inni belőle.

A főpolgármester után szólásra emelkedő Németh Szilárd is a porterhez hasonlóan keményen, férfiasan indított: Rizmajer Józsefet a birkózószőnyegen ismerte meg, tudta, hogy amihez hozzákezd, azt véghez is viszi. Épp ezért nem is csodálkozik a vállalkozása sikerén. Kiderült menet közben az is, hogy a polgármester egyik legelszántabb támogatóját találta meg a birkózóból lett sörfőzőben.

Németh Szilárd egy csepeli címerrel ékesített zászlót is átnyújtott Rizmajernek, aki megjegyezte, hogy ez nagyon tetszik neki, mert ló is van benne.

Jobb a ló, mint a kasza.

– szögezte le Csepel korábbi címerére célozva.

Ezzel befejeződött a ceremónia, a hangszórókból felzendült a sramlizene, és az egybegyűltek nekiestek az asztalokon elhelyezett hidegtálaknak és csülökszeleteknek. Tarlósnak és Némethnek egy-egy korsó Cingulust nyomtak a kezébe. Bele is hörpöltek.

Kihasználtam az alkalmat és gyors értékelésre kértem meg a főpolgármestert.

Jó sör.

– értékelt tömören. Majd hozzátette, hogy ő személyesen inkább sörös, a barna sör barátja. Ritkán iszik viszont, mert ha csak ránéz a sörre, már attól súlygyarapodása lesz.

A sörre a politikusok toltak egy kis csülköt is, amit gondosan dokumentáltam a mobilommal, majd kimentem egy újabb pohár IPA-ért.

Amíg a pultnál várakoztam, arra jött a főpolgármester, és elmondott nekem egy adomát egy újságíró kollégáról, aki egy közgyűlési ebédszünetben szemérmetlenül végigfotózta az éppen étkező képviselőket, aztán maga is nekilátott egy dupla adag ingyenpörköltnek. De ráfázott, mert a főpolgármester egyik sajtósa őt is lefotózta, majd közölte vele, ha le meri hozni a zabálós képeket, akkor az övé is nyilvánosságra kerül. Nem is kerültek az újságba a képek – fejezte be a sztorit Tarlós, és közben csuklóból lekezelt egy mellette álló melóssal.

Nem nagyon értettem, miért mondta el ezt nekem, de mikor otthon leszedtem a képet a telefonról, és megnéztem nagyobb méretben, egyből leesett. Na, nem is kerül be a cikkbe ez a kép sem. Úgyis homályos egy kicsit.