Ambrus
-7 °C
3 °C

Felmentették Princzéket

2006.07.11. 10:16
Felmentette első fokon a Fővárosi Bíróság a Postabank-ügy hét vádlottját, akiket összesen 34,6 milliárd forintos hűtlen kezeléssel vádoltak. A bíróság Princz Gábort, a bank egykori vezérét egy másik, 121 millió forintos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés vádja alól is felmentette. Korábban az ügyész felfüggesztett büntetést javasolt Princz Gábornak és társainak. Az ügyész fellebbezett, az ítélet nem jogerős.

Átatlannak mondta ki elsőfokú ítéletében a Fővárosi Bíróság a Postabank-ügy hét, hűtlen kezeléssel vádolt vádlottját kedden. Az ügyész fellebbezett, így az ítélet nem jogerős.

Princz Gábor és társainak büntetőpere különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt indult meg a Fővárosi Bíróságon. Az egykori bankvezért és a pénzintézet korábbi hat vezető beosztású tagját azzal vádolják, hogy 1995 és 1997 között szándékosan megszegték törvényi kötelezettségeiket, hibás üzletpolitikát folytattak, sorozatosan megtévesztették a bank tulajdonosait és a bankfelügyeletet, nem képeztek céltartalékot és jól prosperáló bank látszatát keltették. Princz Gábor és társai ellen összesen 34,6 milliárdos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt indult büntetőügy.

Másfél éve kezdődött

A 2004. októberében kezdődött perben Princz Gábort egy másik, 121 millió forintos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel is vádolták. Az ügyészség szerint a Princz Gábor vezette Postabank és Takarékpénztár Rt. 300 millió forintért vette meg a Budai Hengermalom (BH) Kft. egy üzletrészét, holott a szakértő szerint ez mindössze 179 millió forintot ért. A bíróság ez alól is felmentette a Postabank volt vezetőjét.

E kisebb összegre elkövetett hűtlen kezelési vádról Bárándy Péter, volt igazságügyminiszter, Princz védője az Indexnek elmondta: a vádhatóság azt akarta bebizonyítani, hogy nem volt 300 millió forint értékű az a fedezet, amelyet amelyet a Postabank kapott korábban a hitelszerződés fejében. Utóbb azonban, a bíróság előtt nem sikerült egyértelműen megállapítani az egyedi tulajdonságokkal rendelkező ingatlan értékét, amelyet egyébként később 1,4 milliárd forintért adtak el a BH felszámolása során. Így Bárándy szerint bőven fedezte a százmillió forintos nagyságrendű hitelek értékét a Budai Hengermalom ingatlanja.

Dr. Diós Erzsébet bírónő előzőleg megindokolta, hogy a Fővárosi Bíróság miért nem adott helyt az egész Postabank 1995-97 közötti működésére vonatkozó vádnak. Szerinte ugyanis a vádlottak nem követtek olyan üzletpolitikát, amely kárt okozott volna. Diós kifejtette: folyamatában, nem kiragadva kell nézni az intézkedéseket.

Nem reklámoztak túl sokat

Így például amikor a Postabank emelte e betéti kamatokat, nem vállalt túlzot kockázatot az adott helyzetben, sőt utóbb csökkentette is a kamatlábat, amikor észlelték, hogy megszorítások következnek. A bíróság a vádirattal ellentétben azt sem rótta fel a menedzsmentnek, hogy sokat reklámozta a bankot, sőt, azt is megállapították, hogy egy idő után visszafogták a hirdetési büdzsét.

A bírónő kifejtette azt is: céltartalék-képzéssel vagy nem képzéssel nem lehet büntetőjogi értelemben vett vagyoni hátrányt okozni, számviteli veszteség ettől azonban még keletkezhet, mondta. A bíró szerint a Postabank tőkeemelése sem volt jogilag kifogásolható, és szerinte a bank vezetői nem tévesztették meg a tulajdonosokat, a részvénytársaság közgyűlését és a bankfelügyeletet sem. A Bankfelügyelet például tudott a Postabanknál zajló folyamatokról, a tulajdonosok képviselői pedig részt vettek a legfontosabb döntéshozó testületek munkájában.

Egyedi esemény volt az 1997-es roham

Diós Erzsébet hangsúlyozta, hogy a Postabank elleni roham, amely a betétek kivonását eredményezte, 1997 februárjában egyedi esemény volt. Ezután már tényleg megváltozott a bank üzletpolitikája, és megváltozott a menedzsment összetétele is. Az 1997. december 31. után történt eseményekkel azonban a bíróság már nem foglalkozhatott, hiszen az ítélőszék csak olyan tárgyban dönthet, amely szerepel a vádiratban, márpedig az 1997-ig vizsgálta az eseményeket.

Az ítélethirdetés után Bárándy Péter elmondta, hogy egyetértenek a bíróság okfejtésével, szerintük sem történt bűncvselekmény, hiszen a kötelességszegés és az ezzel összefüggően okozott vagyoni hátrány miatt merülhetne csak fel a hűtlen kezelés. Márpedig kötelezettszegésről nem volt szó a mostani ügyben, vagyoni hátrány pedig attól még nem keletkezik, hogy számviteli veszteség mutatható ki.

A számviteli fegyelem esetleges megsérétse azonban most nem képezte a per tárgyát - ezt hangsúlyozta a bírónő is. Ha szó lett volna erről, akkor is elévült volna egy ilyen bűncselekmény, olyan régóta zajlik a Postabank-per. Éppen ezért a bíróság annak alapján értékelte a Postabank és a Dunaholding közötti vagyonkezelési szerződéseket is, ahogyan azok a könyvekben, a számviteli kimutatásokban és a szerződésekben szerepelnek. Így kiderült, hogy ezeken a szerződéseken nemhogy veszetesége, hanem 9,6 milliárdos nyeresége keletkezett a banknak, tehát hűtlen kezelés itt sem történt.

Felfüggesztettet kértek

Ennek ellenére, az ügyész nem kért Princz Gáborra letöltendő szabadságvesztést, csupán - az idő múlására hivatkozva - felfüggesztett büntetést javasolt a korábbi bankvezér ellen, aki egyébként ártatlannak vallotta magát.

Az ügyben számos fordulat történt, nemcsak az ügyészség enyhe fellépése. Talán ennek is köszönhető az eddigi utolsó döbbenetes megszólalás is, amikor - a bank későbbi konszilidációjára utalva - maga Princz Gábor is feltette az utolsó szó jogán a kérdést: hol a pénz?

A Postabank botránya 1997 februárjában robbant ki. Elterjedt ugyanis egy olyan hír, hogy bajban van a pénzintézet, gyorsan ki kell venni a betéteket onnan. A pánik miatt 70 milliárd forintot szedtek ki az ügyfelek a bankból. Hogy indokoltan-e, azt ma már nehéz lenne bizonyítani, hiszen végül is a csőd nem következett be, az állam feltöltötte a bank trezorjait.

Vitatkozott a számokkal

Igaz, a konszolidáció tetemes összegbe került, és Princz éppen ezt az összeget vitatta az utolsó szó jogán. Szerinte ugyanis 1998-2002 között jóval nagyobbnak tüntették fel a veszteségeket, mint amekkorák azok ténylegesen voltak.

A Postabank-botrány érdekessége, hogy a magyar állam nem engedhette meg, hogy az OTP utáni második legnagyobb lakossági betétgyűjtő csődbe menjen, és mindenképpen meg kellett mentenie a bankot. Ugyanakkor hozzá kell tenni azt is, hogy ha egy tömeghisztéria elindul, és minden betétes ki szeretné venni a pénzét egy pénzintézetből, akkor egy ilyen rohamnak önmagában talán egyetlen bank sem tudna ellenállni, és ha egy nagyobb bank "elesne" egy ilyen roham nyomán, akkor az az egész bankrendszert megrendítené.