Madarak Újpesten! Tényleg, mi jöhet még?

Árnyékok suhantak el Cs. Viktor újpesti lakos 7. emeleti lakásának ablaka előtt. "Az ablakhoz állva láttam meg ezeket a madarakat, akik talán sirályok lehettek, a galamboknál mindenképpen nagyobbak, össze-vissza repkedtek, az erkély előtt centikre felkanyarodva. Annyira be voltak vadulva, hogy nem tudtam kimenni az erkélyre, végig bennem volt, hogy Hitchcock madaraihoz hasonlóan nekem is esnének ezek a dögök" – írta szerkesztőségünknek Viktor, és egy videót is csatolt.

Nem, Újpesten még nem döglenek a madarak. Óbudán sem, bár ott is gyanúsan viselkednek. "Pontosan ezt éltem át én is néhány napja Óbudán, a feleségemmel rettegve bújtunk össze a kanapén. Aztán észrevettük, hogy egy másik lakó az ablakból eteti a sirályokat" – talált magyarázatot a történtekre S. Gábor helyi lakos.

Máshol nem ilyen vidám a helyzet

"Reméljük, hogy mérgezés. Azt nehezebb lenne feldolgozni, ha a közelgő végítélet jele lenne" – írja Faenza helyi újságja a településen tapasztalt tömeges madárpusztulásról. A Ravennához közeli olasz kisvárosban ezernél is több vándorgerle hullott alá az égből. A tetemek csőrén kékes elszíneződést találtak, ami a tudósok szerint mérgezésre vagy oxigénhiányra utal. Egyesekben gyanút ébresztett, hogy a tetemeket egy ipartelep közelében találták meg, de a WWF állatvédő szervezet helyi embere, Massimo Bolognesi szerint "túl egyszerű lenne az ipartelepet hibáztatni". A gyárak már évek óta ott vannak, és ugyan "néha-néha találtunk egy-egy döglött madarat, ennyit még sosem". Teóriája szerint nem kizárt, hogy a madarak máshol szenvedték el a halált okozó mérgezést, "csak meghalni gyűltek ide".

A halál kamionja mindenkit elgázol

A tömeges madárpusztulási hullám tehát elérte Európát is. Olaszország mellett Svédországban is tapasztalták, ott Falkoping egyik utcáján találtak száz halott csókát. Bár a rendőrség elsőre azt állította, a madarakon nem találtak sérüléseket, a Svéd Állatorvosi Intézet (SVA) öt kiválasztott tetem boncolása után arra jutott, nagy erőhatás ölte meg őket. "Hogy pontosan mi végzett velük, azon túl, hogy külső erőhatás, annak kiderítése már nem a mi szakterületünk. Ami eszembe jut, az az, hogy felszállás közben elütötték őket, vagy valami" – nyilatkozta a TT hírügynökségnek Olov Anderson, az SVA szóvivője.

Teóriáját erősíti, hogy a falkopingi esetet magára vállalta egy kamionsofőr. Christer Olofosson átgázolt egy madárrajon, de nem gondolta, hogy ez "nagy ügy" lenne. Aztán másnap beleolvasott az újságba.

Nem tudták, hogy ennyi van, míg mind el nem pusztult

Az eseményeket az Egyesült Államokban sem lehet megállítani. Ott az újévi arkansas-i hal- és madárpusztolást további hal- és madárpusztulások követték, ezek azonban térben és időben elkülönültek. Marylandben, a Chesapeak-öböl déli részén kétmillió pettyes árnyékhal pusztult el hirtelen. A szakértők szerint a nagy hideg miatt. Hogy ez milyen hatással van az árnyékhal-populációra, azt nehéz megállapítani. Az árnyékhalak amúgy sem hosszú életűek, ezért a tudomány eddig nem igazán törődött populációdinamikájuk vizsgálatával. Így nehéz biztosat állítani, de egyes szakértők szerint nem kizárt, hogy túlszaporodás lehet a pusztulás oka.

Európában halpusztulást nem tapasztaltak, de rákpusztulást igen. Angliában, Thanetnél negyvenezer döglött bársonyrákot mosott ki a dagály a partra. "Tavaly összeomlott az állomány, nem is gondoltuk, hogy ennyien lehetnek" – jelezte meglepetését a partszakaszt gondozó társaság projektmenedzsere, Tony Childs a Daily Mailnek.

Madárfronton az Egyesült Államok déli részéről érkeztek jelentések újabb esetekről. Louisianában egy Pointe Coupee megyei autópálya-szakaszon találtak több száz döglött madarat – gulyamadarat, gulyajárót, seregélyt és csolnafarkút vegyesen. A madarak a gyanú szerint nagyfeszültségű távvezetéknek repülhettek. Hogy miért? Nem ok nélkül, legalábbis Dan Cristol, a William és Mary Egyetem Integratív Madár-viselkedéstani Intézetének társalapítója szerint "véletlenül nem repülnek neki a villanyvezetékeknek".

Nem is olyan érdekes

Cristol ennél mélyebben nem ment bele a dologba, nem úgy a National Geographic. A lapban megszólaltatott tudósok egyöntetűen arra utalgattak, hogy a tömeges madárpusztulásokban semmi meglepő nincs. Idézik az arkansas-i esetről készült legfrissebb szakértői jelentéseket is, amelyek alapján az alvó madarakat felriasztotta a tüzijáték, és zavarodottságukban tárgyaknak repültek.

Egy, a Discovery Newsnak nyilatkozó kutató, Robert Meese szerint is "rengetegszer előfordul az ilyesmi, csak általában senki sem jegyzi fel". Elmondása szerint az Egyesült Államokban az elmúlt harminc évben 16 olyan esetről tudnak, amiben legalább ezer madár pusztult el egyszerre. Az újévben történt madárpusztulások pedig meg sem közelítik azt az 1904 márciusában, Iowában feljegyzett eseményt, amikor egy viharban 1,5 millió sarkantyús sármány vesztette életét.

Meese és a National Geographicnak nyilatkozó tudósok egyaránt utalgattak rá, hogy a madárpusztulási járványról valójában a sajtó tehet. Persze nem azt állítják, hogy unatkozó újságírók rémisztik halálra a madarakat. Hanem azt, hogy unalmukban minden pimf tömeges állatpusztulásról beszámolnak.