Felsorakoztak a csepeli MSZP-sek a kettős gyilkosság tárgyalásán

Szenteczky János, a csepeli MSZP jelenlegi vezetője nyitotta csütörtökön a csepeli kettős gyilkosság büntetőperében tanúskodni hívott politikusok sorát. 2009. január 7-én, amikor a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskolába agyonlőtték az intézményvezetőt, Takács Józsefet és munkatársát, Szenteczky a csepeli MSZP elnökhelyettese és a helyi vagyonkezelő vezérigazgatója volt.

Szenteczky állítása szerint baráti kapcsolatban volt Takáccsal, aki az MSZP-ben politizált, és a gyilkosság bűnsegédletével vádolt Deme Gábort is a pártban ismerte meg. Szenteczky azt vallotta: az iskolai feszültségekről először 2008 végén hallott Takácstól, aki akkor még csak munkaügyi jellegű mulasztások miatt panaszkodott Demére, az iskolaigazgatóra. Arról, hogy pénzügyi visszaélések is történtek az iskolában, Szenteczky állítása szerint magától Demétől hallott először. A politikus elmondta, hogy Deme és az elsőrendű vádlott, a biztonsági őr K. Tamás felkeresték őt január 5-én, két nappal a gyilkosság előtt.

Nem látott bizonyítékot második Zuschlag-ügyre

Az ügyészség jelenleg Demét vádolja az emberölés bűnsegédlete mellett pénzügyi visszaélésekkel is. A vádirat és a korábbi tanúvallomások szerint Takács rájött, hogy Deme csalt, sikkasztott, és halála előtt arra készült, hogy feljelenti a rendőrségen. Ugyanakkor Deme a bíróságon azt vallotta, hogy valójában maga Takács állt a pénzügyi visszaélések hátterében, az iskolából lenyúlt pénzek részben pártfinanszírozási célokat szolgáltak, ő pedig csak az utasításokat követte, neki kellett “lepapíroznia az ügyleteket”.

Szenteczky vallomása megerősítette, amit más tanúk is említettek már, hogy Deme nem a bíróságon állt elő először ezzel a verzióval. A politikus szerint január 5-én nála is Takácsot vádolta visszaélésekkel Deme, aki megemlítette Kosik György, az iskolát felügyelő alapítvány kuratórium egyik tagjának nevét is. Deme második Zuschlag-ügyet emlegetett, és azt mondta, nem fogja hagyni, hogy őt tönkretegyék, tette hozzá Szenteczky. Szerinte Deme azt állította, hogy bizonyítékai is vannak állításai igazolására, de ezeket nem mutatta meg.

Szenteczky szerint Deme ezen a találkozón csak azt kérte tőle: járjon közbe Takácsnál, érje el, hogy leüljön vele beszélni. A csepeli MSZP jelenlegi vezetője azt mondta: nyilvános körben egyébként ekkoriban nem beszéltek az MSZP-ben a Deme-Takács-ügyről. Deme Szenteczky vallomása után megismételte, amit korábban is mondott már: voltak bizonyítékai elektronikus formában Takács ellen, de azok szerinte eltűntek.

Homályos maradt Takács utolsó napja

Szenteczky után a bíróság a ma már nyugdíjas Orosz Ferencet hallgatta meg, aki a gyilkosság idején alpolgármester volt. Orosz Takács legjobb barátjának tartotta magát, a meggyilkolt intézményvezető heti rendszerességgel járt be hozzá a hivatalba, az iskolai ügyekről is rendszeresen beszámolt neki. Orosz is azok között volt, akik tudtak arról, hogy Takács feljelentésre készül Deme ellen az iskolából hiányzó pénzek miatt.

Utoljára Takács halála napjának reggelén találkoztak. Az áldozat hozzátartozói korábban azt vallották: Takács József azzal indult el aznap reggel otthonról, hogy először elmegy az önkormányzatba, onnan pedig a csepeli rendőrkapitányságra, és megteszi a feljelentést. Takács járt is aznap délelőtt a rendőrségen, feljelentést azonban nem tett. Cs. Mihály, az akkori rendőrkapitány kedden azt vallotta: eredetileg egy betörés miatt kereste fel őt január 7-én Takács, és csak mellékesen hozta szóba, hogy fel akarja jelenteni Demét.  A volt rendőrkapitány azt állította: ő biztatta Takácsot, hogy ha már itt van, tegye meg a feljelentést, de szerinte Takács azt mondta: előbb még át kell mennie Ferihez, vagyis Orosz Ferenchez megbeszélni a dolgot.

Orosz csütörtöki vallomása nem oldotta fel azt a problémát, hogy ha reggel már volt nála Takács, miért akart volna még egyszer visszamenni hozzá. Orosz szerint tőle ment át a rendőrségre Takács, és utána már nem ment vissza, sőt, szóba sem került, hogy visszajönne még.

Orosz szerint alaptalan belekeverni a pártot

Deme a tárgyaláson megpróbálta szóra bírni Oroszt az állítólagos pártfinanszírozási ügyletekről. Azt mondta, hogy 2008-ban másfélmillió forint érkezett az alapítványnak egy cég felajánlásaként, és Takácstól ő azt az információt kapta, hogy a pénzt Orosz intézte az alapítványnak, és az valójában az MSZP szeptemberi rendezvényéhez szükséges. Deme szerint Takács fel is vette a pénzt a bankból, és Orosznak adta át. Deme megkérdezte Oroszt, emlékszik-e erre. “Ebbe a bűncselekménybe belekeverni a pártot, az MSZP-t, az minden alapot nélkülöz” – felelte felháborodottan Orosz, aki képtelenségnek nevezte Deme állításait.

Oroszt a tanúk sorában Csepel előző polgármestere, Tóth Mihály követte, aki szintén Takács régi barátja volt. Ő is ott volt Orosszal január 7-én reggel, amikor állításuk szerint utoljára beszéltek Takáccsal. A volt polgármester megerősítette, hogy Takács a rendőrségre indult tőlük. Azt mondta: nem volt szó arról, hogy visszajönne még aznap, és nem is látta már később, bár elvileg elképzelhető, hogy visszament a hivatalba. Tóth kijelentette: nem hiszi el Deme vádjait Takácsról.

Elfogadhatatlan mértékű sikkasztás

Tóthnak volt egy érdekes mondata, amikor arról beszélt, mit mondott neki Takács a sikkasztásra vonatkozó gyanújáról. A volt polgármester felidézte, hogy Takács január 5-én mondta el neki és Orosznak: feleségével összeállítanak egy anyagot Deme viselt dolgairól. “Deme olyan mértékű sikkasztást követett el, ami már elfogadhatatlan” – Tóth megfogalmazásában ezt látták Takácsék, amikor átnézték a számlákat, az iskolai papírokat. K. Tamás volt az, aki fennakadt ezen a mondaton, és feltette a kérdést: mi az a mértékű sikkasztás, ami még elfogadott.

A csütörtökön meghallgatott tanúk közt volt az a boltos házaspár is, akiknek az iskola melletti üzletébe ment segítségért a lövöldözés után a sebesült kezű K. Tamás. A férfi kötözte be a vérző biztonsági őrt, ő hívott mentőt is. A gyilkos lövések leadásával vádolt K. Tamás nekik is azt mondta, amit a rendőröknek, és ami mellett azóta is kitart, hogy egy ismeretlen csuklyás támadó lövöldözött. A boltos korábban kórházban dolgozott, és a tárgyaláson azt mondta: tudja, hogy viselkedik valaki, aki sokkos állapotban van, de K. Tamás nem ilyennek tűnt. Felesége, aki a tárgyaláson már szinte egyáltalán nem emlékezett a történtekre, szintén azt mondta, a csuklyás lövöldöző történethez képest elég nyugodtnak tűnt K. Tamás. “Szerintem én rémültebb voltam, mint ő” – fogalmazott a nő.

Kicsit haragszok rá

Beidézték tanúnak csütörtökön azt a fiatalembert is, akire a lövöldözés után elsőként terelődött a rendőrök gyanúja. A fiú, aki még ma sem töltötte be a tizennyolcat, az iskola tanulója volt abban az időben. A rendőrök a gyilkosság estéjén bevitték a Teve utcába, kihallgatták, de hamar sikerült tisztáznia magát. Ő a bíróságon azt mondta: neki a rendőrök azt mondták, hogy Deme Gábor nevezte meg őt fő gyanúsítottként. “Egy kicsit haragszok rá, mert nem gondoltam volna, hogy ilyet fog mondani” – mondta a fiú Deméről, aki szerinte azért tette ezt, hogy “a saját bőrét mentse”. Deme a tárgyaláson tagadta, hogy ő valaha megnevezte volna a fiút a rendőröknek.

Nem vetett jó fényt Demére annak a tanárnőnek a vallomása sem, aki azt mesélte: Deme megpróbálta összehozni őt a csepeli rendőrkapitánnyal, annak ellenére, hogy sem ő, sem a rendőr nem akarta ezt. "Velem a Deme üzletelt, felkínált engem" – mondta a tanárnő felháborodástól elcsukló hangon.

Csütörtökön kihallgatták még az iskolát felügyelő kuratórium egy újabb tagját is. Az ő vallomása után kifakadt K. Tamás. Szerinte az iskola három éven át úgy működött, hogy a fiktív számlák, fekete kifizetések részei voltak a rendszernek. Felháborítja, hogy a tanúk most azt állítják, nem tudtak semmiről. “Itt érdekes módon senki semmiről nem tudott” – mondta. K. Tamás részletes vallomást még mindig nem tett, bár a tárgyalások során többször is megígérte, hogy később beszélni fog. Csütörtökön azt mondta: hisz abban, hogy mire végigtárgyalják az ügyet, minden kiderül magától, neki egy szót sem kell szólnia. Újra megígérte viszont, hogy a végén, ha marad még a bírónak kérdése, ő válaszolni fog.