Lejátszották a csepeli kettős gyilkosság hangjait

A nyilvánosság kizárásával, zárt tárgyaláson foglalkozott a csepeli kettős gyilkosság egyik legfontosabb bizonyítékával kedden a Fővárosi Bíróság. Kegyeleti okok magyarázzák, hogy nem játszották le nyilvánosan annak a diktafonnak a hanganyagát, amely az egyik áldozat ruhájában elrejtve forgott a gyilkosság pillanataiban.

A Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskolában 2009. január 7-én délután az intézményvezető, Takács József, valamint munkatársa, Papp László halt meg. Az ügyészség szerint a gyilkos lövéseket az iskola biztonsági őre, K. Tamás adta le. Deme Gábort, a volt igazgatót azzal vádolják, hogy bűnsegéd volt az előre kitervelt, aljas indokból elkövetett kettős gyilkosságban.

Deme és K. Tamás nem tudott arról, hogy Papp László a megbeszélt találkozó előtt a ruhájába rejtett egy digitális diktafont, és elindította, amikor megérkeztek. Papp arra készült, hogy vitás ügyeiket fogják megbeszélni, ezért akarta felvenni, ami elhangzik.

Néven szólította a fegyverest

Úgy tudjuk, a hangfelvétel nagyon erős bizonyíték K. Tamás bűnösségére. Először is, a felvételen információink szerint mindössze négy ember hangja hallható: a két áldozaté és a két vádlotté, és nincs arra utaló jel, hogy lehetett még valaki a helyszínen. Egyetlen hangfoszlány sem támasztja alá a biztonsági őr verzióját, miszerint ő ártatlan, és egy ismeretlen csuklyás támadó volt a tettes.

Ennél is súlyosabb és egyértelműbb, hogy miután Takács Józsefet lelövik, Papp László könyörögni kezd az életéért, és eközben többször is keresztnevén szólítja a biztonsági őrt, kérleli, hogy ne lője le. K. Tamás is beszél hozzá, azt mondja, nem lövi le, és megparancsolja, hogy kövesse az utasításait. Az áldozatnak egy kulcsot kell keresnie, de miközben keresgél, eldördülnek az újabb lövések.

A hangfelvétel alapján – úgy tudjuk – nem volt előjele annak, hogy gyilkosságba fog torkollni a békésen induló iskolai megbeszélés. Demét ekkorra már felfüggesztették az állásából a napvilágra került pénzügyi visszaélések miatt, amelyekért szintén felelnie kell a bíróság előtt. A találkozón a volt igazgató a távozásával kapcsolatos kérdéseket beszélte meg, arról volt szó, mi legyen a laptopjaival, a vásárlói kártyával, és egyeztettek arról, másnap mikor találkozzanak befejezni az elszámolást.

A semmiből jön az első lövés

K. Tamásról is tudni lehetett már, hogy távozik az iskolából, otthagyja a munkahelyét. A hangfelvételre vonatkozó információink szerint a találkozó elején azt próbálja elintézni, hogy elvihesse az iskolából a saját számítógépét. Vita bontakozik ki közte és Takács József között, aki azt szerette volna, hogy egy későbbi időpontban jöjjön vissza a gépért. Az első lövés előtti pillantokban párhuzamosan folyik két beszégetés: K. Tamás Takács Józseffel, Deme Papp Lászlóval beszél.

A biztonsági őr Takács Józsefet vádolja azzal a beszélgetés során, hogy erőszakból tárgyal vele, pedig az áldozat békítőleg, nyugtatóan beszél. Egyik utolsó mondatával kifejezetten kedvesen, barátságosan szól hozzá. Ezután dördül el az első lövés.

Deme hallgatott, aztán káromkodott

Deme szerepének megítélése  kevésbé egyértelmű a hangfelvétel alapján. Az első, Takács Józsefet és a második, Papp Lászlót érő lövés között egyáltalán nem szólal meg, és hozzá sem szól senki. A védelem számára ez fontos kapaszkodó. Ruttner György, Deme ügyvédje a vádirathoz csatolt észrevételében védence csendjét azzal magyarázta, hogy ezekben a pillantokban nem is tartózkodott az irodahelyiségben. Szerinte életszerűtlen, hogy Deme teljes csöndben nézte volna végig a gyilkosságot, és az életéért küzdő Papp László se próbált volna segítséget kérni tőle, ha ott van. A hallgatásnak ugyanakkor lehetséges egy olyan olvasata is, hogy Deme nem akart közbelépni, és a második áldozat nem is remélhetett tőle segítséget.

Miután Papp Lászlót egymás után két lövés éri, K. Tamás rövid utasításokat ad Demének. A biztonsági őr ezután véletlenül kézen lövi saját magát, amit azonnal szóban is jelez. A volt igazgató egy – többféleképpen értelmezhető – káromkodással reagál. A vádirat szerint Deme “dühös hangon” nyugtázta K. Tamás sérülését, mert felismerte, hogy az a lelepleződésükhöz vezethet. A védelem olvasatában a káromkodás csak megdöbbenést, nem dühöt fejezett ki.

Pánikban, szinte sírva

Deme ezután újabb utasítást kap, ki kell nyitnia az ajtót, ő viszont arra panaszkodik, hogy nem tudja. Az igazságügyi hangszakértői vélemény megemlíti, hogy Deme “végig pánikban, szinte sírva beszél”. K. Tamás ekkor rászól, hogy tűnjön el. Deme azonban nem indul, hanem - úgy tudjuk - ő maga hozza szóba a számítógépet, amelyen az iskolai biztonsági kamerák felvételeit tárolják.

A pánikoló, sírós hangra vonatkozó szakértői megjegyzés a védelemnek kedvez, mert erősítheti Deme tetteinek azt a magyarázatát, hogy rettegett a gyilkostól, ezért engedelmeskedett neki. Ugyanakkor az, hogy Deme hívta fel a figyelmet a kamerák felvételeit tároló gépre, a vád állításaival cseng össze.

Deme szempontjából a számítógépügy volt az egyik legkínosabb téma az eddigi tárgyalásokon. A vádlott elvitte magával a gépet, otthon kiszerelte belőle a merevlemezt, majd eltüntette a bizonyítékot, ami azóta sem került elő. A bíró számtalanszor nekiszegezte már a kérdést: ha igazat mond, és ártatlan, miért szabadult meg a bizonyítéktól, ami ezt igazolhatta volna. Demének egyszer sem sikerült a bíró számára kielégítő választ adnia. Csupán annyit ismételgetett, hogy össze volt zavarodva, és félt, hogy az elkövető bosszút áll rajta.

A hangfelvétel - úgy tudjuk - törések, csapkodások hangjával ér véget, Deme és K. Tamás szavait elnyelik a háttérzajok.

A zárt tárgyaláson információink szerint K. Tamás nem mutatott érzelmeket a hangfelvétel meghallgatása közben, Deme pedig megindultnak tűnt.