Jégbe fagyott öccse a bizonyíték

Reinhold Messner volt az első, aki oxigénpalack nélkül hódította meg a Mount Everestet. A világhírű dél-tiroli hegymászó nemrégiben Iszlamabadban tartott sajtótájékoztatót, ahol egy bakancsot mutatott meg a nyilvánosságnak, amely a Himalája jege alól került elő két évvel ezelőtt. A cipőt 1970 június 27-én öccse, Günther viselte, akivel együtt indultak neki a Himalája nyugati vonulatához tartozó Nanga Parbat meghódításának.

Két testvér csúcsra tör

Mínusz 40 fok hideg volt. A két testvér 7000 méter magasan a meredek és jeges Rupal sziklafalon mászott. Az akkor 25 éves Reinhold végül egyedül indult el a 8126 méter magas csúcsra, öccse ugyanis túlságosan elgyengült és a magashegyi betegségtől szenvedett. Reinhold elmondása szerint ahogy közeledett a célhoz, hátrafordulva egyszer csak észrevette, hogy öccse mégiscsak utánaeredt. Mikor Günther utolérte őt, a két testvér a világon először együtt érte el a kegyetlen hegycsúcsot.

Az, hogy ezután mi is történt pontosan a Nanga Parbaton, máig tisztázatlan. Hat nappal később mindenesetre Reinhold Messner egyedül tért vissza az expedíció lejjebb várakozó tagjaihoz. Reinhold azt mondta társainak: két nap és két éjszaka vezette le öccsét a csúcsról egy könnyebb, másik szakaszon, ám Günthert elkapta egy lavina és nyoma veszett. Az igazságot csak Reinhold Messner ismeri, de vajon ez-e az igazság?

Hét ujjal kevesebb, egy nővel több

A Messner-fivérek egykori társai közül Hans Saler és Max von Kienlin később azzal vádolta Reinholdot, hogy felelősség terheli öccse haláláért. Az expedíció volt tagjai szerint Reinhold Messner legyengült öccsét egyszerűen cserbenhagyta a halálzónában, mert becsvágyó módon elsőként és egyedül akarta meghódítani a Nanga Parbatot. A fejére rótták azt is, hogy nem kért segítséget. Reinhold Messner ezzel szemben 1993-ban megjelent könyvében azt állítja: három órán keresztül hívott segítséget, végül lemondott róla, mert nem akarta a nehéz szakaszon társait is veszélybe sodorni.

Az egykori sorstársak Messner és von Kienlin súlyos vádakkal illették egymást a nyilvánosság, később pedig több fordulóban a bíróság előtt is. A gyűlöletkampányban feltehetően szerepet játszott egy személyes sérelem is. Amikor Reinholdnak a tragikus expedíció után hét lábujját kellett amputálni a súlyos fagyási sérülések miatt, van Kienlinéknél épült fel betegségéből. A lábadozás minden bizonnyal kellemesen telt a meggyötört hegymászó számára, von Kienlint ugyanis nem sokkal később elhagyta hitvese, Ursula és Reinhold felesége lett.

Bizonyíték, de mire?

1971-ben Reinhold egyszer már megpróbálta felkutatni öccse földi maradványait a Himalája jege alatt, de nem járt eredménnyel. Két évvel ezelőtt nagyobb olvadás indult, s feltehetően ennek köszönhetően került elő Günther Messner lábszárcsontja. Az első lépés az azonosítás volt, bár Messner az első pillanattól fogva állította, hogy az öccsét találták meg. A bizonyítás érdekében a lábszárcsontot elküldték egy innsbrucki intézetnek, amely megállapította, hogy az nagy valószínűséggel Günther Messneré. Később más csontok, ruhafoszlányok, a dzseki darabjai és a bakancs is előkerült.

Kérdéses persze, milyen bizonyítékul szolgálnak a halál körülményeire a megtalált darabok. A szóban forgó lábszárcsontot 4300 méter magasan találták meg azon az úton, amelyen Reinhold is leereszkedett. Ez azt bizonyíthatja, hogy Reinhold az öccsével együtt jött le a csúcsról, azaz nem küldte őt egyedül egy másik úton vissza az alaptáborba, mint vádlói állították. Mások szerint ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a földi maradványok korábban 7000 méter magasan hevertek, csak az olvadó hóval csúsztak le a korábbi alaptábor magasságába.

A volt hegymászótársakat azonban mindez nem győzi meg Messner verziójáról, mely szerint a két testvér együtt ereszkedett le a csúcsról. Hans Saler szerint továbbra is kérdéses, valójában hol és hogyan halt meg Günther Messner.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!