Aszódi Zoltán 1891-ben született Budapesten, a Szent István Gimnáziumban 1909-ben szerzett érettségije után a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán tanult, ekkoriban kezdett fotózni is. Az első világháború kirobbanásának évében diplomázott belgyógyászként, a nagy háborút 1918-ig hadi szolgálatban töltötte (világháborús fotóit az elmúlt éveken több helyen is kiállították, Brüsszelben, Párizsban és Berlinben Moholy-Nagy László háborús rajzaival együtt). A háború után előbb a belgyógyászati klinika élet- és kórvegytani tanszékén volt adjunktus, később a Szabolcs utcai kórházban dolgozott, 1928-ban lett egyetemi magántanár. Felesége, dr. Liebner Olga szintén doktori diplomát szerzett, gyerekorvosként dolgozott, emellett ismert eszperantista volt.
A fotókon dokumentált amerikai utazásra 1929 tavaszán indult. A kultuszminisztérium megbízásából, a Rockefeller-alapítvány támogatásával hosszabb időt töltött amerikai tanulmányúton, amin részt vett felesége, valamint a fotókon többször feltűnik Tangl Harald, aki szintén a Szabolcs utcai kórház orvosa volt (később Kossuth-díjat kapott, bekerült a Magyar Biológiai Társaság vezetőségébe is). A családi legendárium és az utazásáról készült fotók tanúsága szerint Aszódi Zoltán részt vett egy bostoni konferencián, hosszabb időt töltött New Yorkban, de járt egyebek mellett a Niagara-vízesésnél és Atlantic Cityben is. Utazásait később is megörökítette fotókon, ezeket többször be is mutatta, korabeli sajtóhírek szerint például 1940-ben Kárpátalja szépségeiről és gyógyfürdőiről tartott diaképes előadást a Fészek Klubban.
A Fortepan válogatásába került New York-i képei között az üzleti világ központjának számító Wall Street és a New York-i tőzsdepalota is látható – ezek különös pikantériája, hogy nem sokkal Aszódiék hazaérkezése után robbant ki a nagy gazdasági világválság első felvonása, az 1929. őszi tőzsdekrach. A fotókon azonban ezeknek az előszele sem látszik, egy boldog, derűs mindennapjait élő Amerika jelenik meg.
Egy legendás hajótársaság, a Cunard Lines egy legendás óceánjáró gőzösével, RMS Aquitaniával keltek át Aszódiék az Atlanti-óceánon. A képen a máig működő Cunard flottájából az 1923-ban vízre bocsátott Lotharingia és Alsatia hajók láthatók (a nevük alatti Cherbourg arra utal, hogy mindkettőt ebben a francia kikötőben bocsátották először vízre). A Cunard a huszadik század első felében a White Star Line-nal versengve az óceánjárók piacának egyik legnagyobb szereplője volt (1934-ben aztán a be is olvasztotta a White Start). A társaság flottájába tartozott a Lusitania, amit 1915-ben egy német tengeralattjáró süllyesztett el, de az a Carpathia is, amely 1912-ben a konkurens White Star elsüllyedt büszkeségénél, a Titanicnál látott el mentési feladatokat (és amelyik kivándorló magyarok tízezreit vitte a fiumei kikötőből az Újvilágba).
(Fotó:
Aszódi Zoltán / FORTEPAN)
A hajó tatján készült képen látható Aszódi felesége, a gyermekorvos Liebner Olga, és Tangl Harald, közvetlen kollégája, akivel több közös kutatásuk is volt a Szabolcs utcai kórházban. (Fotó:
Aszódi Zoltán / FORTEPAN)
Nagyon viccesnek tűnhetnek a luxushajó utasai ezekben a mentőmellényekben, de ne feledjük, még csak 17 évvel voltunk a Titanic katasztrófája után. Aminek egyébként meg is volt a következménye, legalábbis az Aquitanián: ez volt az egyik első olyan hajó, amelyiken valamennyi utas és a személyzet minden tagja számára volt elég mentőcsónak. Mivel a hajó férőhelye ebben az időszakban 3200 fölött volt, a csaknem ezerfős személyzettel együtt összesen több mint négyezer ember kimenekítéséről kellett volna gondoskodni vészhelyzet esetén. (Fotó:
Aszódi Zoltán / FORTEPAN)
Korábban már említettük, hogy Aszódiék az Aquitania fedélzetén utaztak Amerikába, majd onnan vissza. A hajót 1913-ban bocsátották vízre, egy skót cég építette, Liverpoolban regisztrálták (ezért szerepel a mentőövön a város neve). Harminchat évig volt szolgálatban, mígnem 1950-ben a skóciai Faslane-ben szétbontották. A sebessége 23-24 csomó volt, ami 42-44 km/órának felelt meg. A világháborúkban természetesen katonai célokra használták (ez volt az egyetlen óceánjáró, amely mindkét világháborúban részt vett). Az elsőben fegyveres áruszállító, majd csapatszállító és kórházhajó is volt, a másodikban csapatszállítóként használták. A két háború között, az 1920-as években Európa és Amerika között közlekedett, miután az USA korlátozta a bevándorlást, már luxuskörülmények között utazó vagyonosok igényeit szolgálta ki. A gazdasági világválság miatt hanyatló kereslet hatására európai körutakat tett, általában a Földközi-tengeren. Egyszer, 1935-ben, a dél-angliai partoknál zátonyra is futott, de nem süllyedt el. (Fotó:
Aszódi Zoltán / FORTEPAN)
A fotó az Aquitania fedélzetén készült, balra hátul mintás ruhában Liebner Olga. (Fotó:
Aszódi Zoltán / FORTEPAN)
New York-i utcakép, az akkortájt magyar szemmel nézve még igen szokatlan felhőkarcolókkal. (Fotó:
Aszódi Zoltán / FORTEPAN)
A kép jobb felső sarkában csak a „Hotel” felirat vehető ki, a név elmosódik. Vélhetően az egyik szálloda, ahol Aszódiék az amerikai utazásuk idején megszálltak. (Fotó:
Aszódi Zoltán / FORTEPAN)
Aszódi leszármazottai arra tippeltek, hogy ez egy zsidó temető lehet, de nem maradt fenn feljegyzés arról, hogy hol készült a kép. Olvasóink közül viszont többen is arra tippeltek (és az egyikük által küldött weboldal szerint valószínűleg pontosan), hogy ez Boston legrégebbi temetője, a Kings Chapel Burying Ground, amit az 1630-as években alapítottak. (Fotó:
Aszódi Zoltán / FORTEPAN)
Kihagyhatatlan program amerikai utazáson résztvevőknek: Aszódiék a New Yorktól nagyjából 400 mérföldre lévő Niagara-vízeséshez is ellátogattak. (Fotó:
Aszódi Zoltán / FORTEPAN)
Már a 13. Nemzetközi Fiziológiai Kongresszust rendezték 1929-ben, de ez volt az első, aminek Amerika adott otthont (az USA-nak a nemzetközi tudományos életben most betöltött szerepét ismerve ez ma már elképzelhetetlennek tűnik). Nem csoda, hogy a szervezők kitettek magukért, és igazi gigantikus konferenciát hoztak tető alá. A bostoni Harvard Medical Schoolon augusztus 19–23. között – tehát két hónappal a gazdasági válság kirobbanása előtt – rendezett tanácskozáson több mint negyven országból 1600-an vettek részt, köztük Aszódi Zoltánék is. Arról, hogy rajtuk kívül más magyarok vagy közép-európaiak voltak-e a résztvevők között, nem sikerült információt szereznünk. (Fotó:
Aszódi Zoltán / FORTEPAN)
A kép Atlantic Cityben készült, kiderül ez a jobb oldalon lévő városnéző busz feliratából is. (Fotó:
Aszódi Zoltán / FORTEPAN)
A bostoni kongresszus egyik résztvevője, háttérben a Harvard Medical School. A konferenciáról Aszódi készített néhány igazán különleges képkivágású, számos részt vevő tudóst ábrázoló, 10x60 centis fotót is, ami az örökösök birtokában van. (Fotó:
Aszódi Zoltán / FORTEPAN)
Egy jiddis nyelvű plakát, valószínűleg New Yorkban. A városban nagy számban éltek askenázi zsidók, akik jiddisül beszéltek (a modern héber csak ekkoriban alakult ki), sőt, az amerikai vallásos zsidóságban a mai napig jelentős a jiddist használók aránya.
(Fotó:
Aszódi Zoltán / FORTEPAN)
Diamond Kitty a kor egyik leghíresebb utazó cirkuszának, az 1906-ban alapított, évente több mint száz amerikai városba ellátogató Shrine Circusnak volt az egyik ikonikus mutatványa a Világ legkövérebb emberei című show-ban. Ezen a plakáton 702 fontosnak, azaz nagyjából 318 kilósnak és 20 évesnek írják, a Pinteresten találtunk egy plakátot, ahol 714 font (csaknem 324 kiló) volt az akkor állítólag 19 éves lány tömege. Azt nem tudni, hogy a cirkusszal melyik városban találkoztak a magyar utazók. (Fotó:
Aszódi Zoltán / FORTEPAN)
Talán egy lóversenyen készülhetett a kép, de semmi feljegyzés nem maradt fenn róla. (Fotó:
Aszódi Zoltán / FORTEPAN)
A New York-i magasvasút egyik megállója, arról nem maradt fenn feljegyzés, hogy pontosan melyik. A városban 1868-ban helyezték forgalomba az első magasvasutat. A klasszikus manhattani magasvasúti közlekedés 1955-ben szűnt meg, de New York metróhálózatának a mai napig van pár magasvasúti szakasza. (A kép jobb oldalán látható „Yuban” felirat egy kávémárka hirdetése.)
(Fotó:
Aszódi Zoltán / FORTEPAN)
New York, a már akkor is a világ egyik pénzügyi-gazdasági központjának számító Wall Street-i utcakép, háttérben a híres Trinity Church, a Szentháromság-templom. Ekkor még senki nem sejthette, hogy néhány hónapon belül innen indul útjára az a pénzügyi krízis, ami milliókban roppantja meg az amerikai álomba vetett hitet, és évekre maga alá temeti a világgazdaságot. (Fotó:
Aszódi Zoltán / FORTEPAN)
És amikor még úgy tűnt, dübörög a gazdaság (az Egyesült Államok GDP-je az 1920-as években 59 százalékkal nőtt): felhőkarcoló épül New Yorkban. A város felhőkarcolóinak története 1890-től datálódik, ekkor épült az első olyan épület, ami meghaladta a korábban már említett Trinity Church 87 méteres magasságát: ez 348 láb, azaz 106 méter magas New York World Building volt (1955-ben rombolták le). Az első felhőkarcoló-építési hullám az 1910-es évektől a gazdasági világválságig tartott, ebben az időben készült el a város 82 legmagasabb épületéből 16, köztük az ikonikus Empire State Building. (Fotó:
Aszódi Zoltán / FORTEPAN)
A New York-i tőzsdével szemben lévő Federal Hall. Az épület előtt George Washington szobra, az út átellenes oldalán a tőzsdeszékház. Ha Aszódiék tudták volna, hogy utazásuk után nem sokkal, 1929 októberében onnan indul útjára a később évekig tomboló nagy gazdasági világválság, valószínűleg arról (is) készítenek fotót. A tőzsdekrach első napja október 24. volt, a fekete csütörtök, amikor máig megmagyarázatlan okok miatt eladási láz indult ebben az épületben. A részvények ára pár nap alatt csaknem 20 százalékot esett, ami 50 milliárd dollárnyi veszteséget jelentett – úgy, hogy tömegesen elterjedt jelenség volt a hitelből tőzsdézés. A részvénypiaci pánik csak súlyosbította a már korábban megkezdődött gazdasági hanyatlást (a húszas években lezajlott hatalmas gazdasági növekedés után 1929 nyarára az amerikai gazdaság recesszióba fordult). 1929 végére bankok és nagyvállalatok ezrei mentek csődbe, százezrek kerültek az utcára, ráadásul a bankcsődök miatt tömegek veszítették el a megtakarításaikat is (akkoriban még nem létezett a betétbiztosítás intézménye). Az amerikai (és világ-) gazdaság csak 1933 végére tért magához a több hullámban jelentkező krízisből. (Fotó:
Aszódi Zoltán / FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon