A Fortepan a legnagyobb magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

Mindenki fogja be a pofáját, és dolgozzon

május 20., 23:43 Módosítva: 2017-05-21 17:12:54
260
„Fradika a sztár”, „Deep Purple”, „Metal Kaos”, „Punk's not dead”, netán a „Levi örökké szereti Nórit”, a sima „itt jártam típusú tagek, a „Pinát a dolgozóknak!” vagy „Le a gravitációval!” típusú viccekkel kiegészítve mindenkinek ismerősek lehetnek az egyszerűbb falfirkák kapcsán. A firka valószínűleg egyidős magával az írással, ahogy az is, hogy információközvetítés mindenféle formájára igénybe vették folyamatosan.
Tovább

A legfontosabb nők egy nagyapa életében

május 14., 15:58 Módosítva: 2017-05-15 10:18:20
205
Glázer Attila tájépítészmérnöknek tanult, majd az élet a fotográfia közelébe sodorta. Nagyapja, Szűcs Ervin szintén fényképezett, a Parlamenthez közel, a Batthyány-örökmécsesnél nyitotta meg fényképész- és látszerészüzletét, majd miután elmúlt nyolcvanéves, saját magát nyugdíjazva bezárta azt. „Karakán, mégis szerény ember volt” – mesélte felmenőjéről az unoka, aki évtizedekkel később ugyanitt, két poros fiók mélyén találta meg a most bemutatott felvételeket.
Tovább

Bolondballagás: Csepel, 1982

május 7., 14:25 Módosítva: 2017-05-08 09:55:28
1553
Jávor István fotóiból már többször válogattunk a Fortepanon: Amerika, Kárpátalja és a legendás
Tovább

Egy elfeledett festő postaládájából: Erdőssy Béla fotólapokon élt magánélete

május 2., 00:21 Módosítva: 2017-05-02 13:52:25
191
Egy elfeledett festő postaládájából: Erdőssy Béla képeslapokon élt magánélete

Erdőssy Béla (1871-1928) festő neve ma már alig ismert, bár munkái időnként felbukkannak az árveréseken. A Magyar Nemzeti Galéria két festményét, csaknem harminc grafikáját és 1908-as önéletrajzát őrzi. Erdőssy tanulmányait a mai Képzőművészeti Egyetem elődjén, az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképzőn végezte; mesterei Greguss János, Aggházy Gyula, Székely Bertalan és Lotz Károly voltak. Európai tanulmányútjai után előbb a Műegyetemen, majd egészen az 1920-as évekig a Mintarajziskolán tanított. „Időm és munkám legnagyobb részét a tanítás köti le, mert 1894-től kezdve a tanítás adja kenyeremet”- írta magáról, és csak „emellett foglalkozom - amennyiben körülményeim engedik - úgy a festéssel, mint a grafikával.” Rendszeres résztvevője volt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatainak, de szerepeltek munkái Londonban, Berlinben és Lipcsében is. „Tarka vásári epizódokat és havas téli tájakat kevesen tudtak olyan megjelenítő erővel vászonra vinni, mint ő,” akinek „zamatos magyarságát nem rontotta meg a főváros”- írta róla később a Színházi Élet.

A Fortepan-válogatást látva az is kiderül, hogy Erdőssy szenvedélyes amatőr fotós volt, kedvenc témája a családja: felesége és rokonai. A lomtalanításon felbukkant, közel hetven, levelezőlapra nyomtatott és postán feladott fénykép elsősorban az Erdőssy család vidéken töltött idilli napjait örökíti meg. A postai pecsét szerint 1900 és 1917 között adták fel a rövid, hétköznapi híradásokat (ebéd-, vacsorameghívások, köszöntések, utazás előtti búcsú) tartalmazó lapokat.

Az 1869-ben éppen az osztrák-magyar postaigazgatás által bevezetett postai levelezőlap hamarosan a korszak népszerű rövid szöveges üzenete lett, Ferenc József- vagy Kossuth-szakállas urak és darázsderekúra fűzött hölgyek sms- vagy messenger-folyama. A levelezőlap hamar képeslappá vált: az üres a felületet előbb a feladók rajzai, aztán a nyomdák által választott táj, város- és zsánerképek, jelenetek foglalták el. Sokáig a képes levelezőlapok hátoldala csak címzésre szolgált, a néhány soros üzenetet az illusztrált oldalra kellett beszorítani. A privát fotó nagyjából a szöveg és a kép elkülönülésével egy időben jelent meg a levelezőlapokon. A századforduló egyik legnépszerűbb hobbija volt a fotografálás, a fényképészeti cikkek könnyen elérhetővé váltak az amatőr fotósok számára is. A Budapesti Czim- és Lakásjegyzéket fellapozva a fényképészek mellett fényképészeti cikk-üzletek, fényképnagyító műintézetek hosszú sorát találjuk, akár laboratórium vagy szaktanítás is rendelkezésre állt. A Képes levelező-lap című szakfolyóirat 1900-ban így írt a műkedvelő fényképészetről: „a műkedvelő fényképész maga is tud teremteni, a neki tetsző tájképeket és részleteket felveheti, és negatív lemeze után akár fénynyomatú levelezőlapokat készíttethet, akár pedig a ma már olcsó áron, levelezőlap nagyságban és ugyancsak készen kapható fényérzékeny papírlapokra másolatokat maga is készíthet.”

A fennmaradt Erdőssy-képeslapgyűjteményben a falusi életet dokumentálók vannak többségben. Az ekeli (ma Szlovákia) születésű Erdőssynek fontos ihletforrás, ráadásul egybevágott a korszellemmel: a falusi lét maga volt a szabadság, a társadalmi konvenciók hátrahagyása. Az Illem című etikett-bestseller szerint a „városi ember, ki falura megy, mindenekelőtt a nyomasztó fesztől kíván szabadulni, mely városban lépten-nyomon üldözi. Őelőtte egy pohár frissen fejt tej egy diófa árnyában ezerszer többet ér, mint a legfinomabb ragu, freskókkal díszített étteremben.”

Tovább

A Fortepan és a Budapest100 bemutatja: a rakpart 24 képben

április 22., 23:06 Módosítva: 2017-04-24 00:24:14
1139
Aki részt vett akár egyetlen Budapest100-on is, valószínűleg nem hagyja ki többé. „Minden ház érdekes!”– szól a jelszó, és valóban: a legunalmasabbnak és legsemmitmondóbbnak tűnő bérházról is kiderül a végén, hogy tele van titkokkal. Csak eddig nem volt, aki meghallgassa. Ezen a hétvégén az ötletgazda Blinken OSA Archívum és a szervező KÉK – Kortárs Építészeti Központ az önkéntesek és a lakók segítségével ötvennégy rakparti épület kapuit tárja sarkig, a 18. századtól napjainkig, koruktól függetlenül. A rendhagyó városi ünnepen lakóházakat, intézményeket, templomokat, köztéri alkotásokat nézhetünk meg úgy, ahogy ritkán: pincétől a padlásig, közben koncerteket, előadásokat és történeteket hallgatva, művészekkel, építészekkel, írókkal, költőkkel, zenészekkel, kutatókkal, egyházi emberekkel találkozva. Egy korábbi Fortepan-válogatásban már megmutattuk a századfordulós rakpartok mindennapjait, az alsó „rakodópartok” élénk forgalmát halászhajókkal, áruszállító hajókkal és a lépcsőkön áruló kofákkal. De az élet nem állt meg, sőt: a korzózás a legendás Duna-parti szállodasor előtt újabb fénykorát élte, a női Duna-uszodákat távcsővel tartották szemmel a kukkoló öregurak, csak a budai sétányon nem történt semmi a gesztenyefák virágzásán kívül. Aztán az elegáns nőket és a vidám evezősfiúkat elsodorta a második világháború, a hidakkal és a patinás hotelekkel együtt. A romokból lassan újjáépültek a rakpartok, az ideiglenes és állandó hidak, jöttek a kádári évek augusztus 20-i ünnepségei és a pecások. A Budapest100 apropóján következzen most 24 kép a rakpartokról.
Tovább

Zizi, Koppány, Gitta: élet a Klippan kanapé előtt

április 16., 11:48 Módosítva: 2017-04-16 21:17:38
466

Szekrénysor. Aki harminc évnél idősebb, szinte biztos, hogy életének egy részét a hetvenes években gyártott szocialista bútorok között élte le. Hilda, Zizi, Koppány, Gitta, Zsazsa, és valahány név a naptárban, szinte mindből lehetett bútor fantázianév. Az alábbi összeállítás képeit Bauer Sándor az 1973-ban rendezett Otthon ’74 kiállításon készítette.


A kiállításra a tervezők között pályázatot hirdetett a Kiváló Áruk Fóruma, a benevezendő termékek mintáit a Minőségellenőrző Intézethez vagyis a KERMI-hez kellett beküldeni, és ha ott megfeleltek, kiállíthatták őket, a 300 ezer látogató pedig a csodájukra járt. A legújabb bútorok már megfeleltek a kor szellemének, éveket sem kellett várni rájuk, és nem is hullottak szét darabjaikra. De hogyan jutott el idáig a magyar bútorgyártás?

Tovább

Ilyen lett volna P. Howard fotóalbuma // Párhuzamos életrajzok

április 8., 16:09 Módosítva: 2017-04-09 15:02:46
730
Balassa Péter, a Cirko-Gejzír vezetője évtizedekkel ezelőtt vett egy fotóalbumot az Ecseri piacon. A kuszán odavetett képeken az 1920-1930-as évek pezsgő római-parti vízi élete, unatkozó európai kisvárosok és nyüzsgő metropoliszok, barátok és futó ismeretségek emléke villan fel. De a legizgalmasabbak az ismeretlen gyarmati Afrikáról és a világ minden tájának kikötőiről készült fotók. És aki életében egyetlen könyvet is olvasott a P. Howard-összesből, rögtön felteszi magának a kérdést, hogy vajon nem Rejtő Jenő sohasem ismert fotóalbuma került-e elő. A rejtélyes patchwork-albumból ugyan nem derül ki a készítő vagy a tulajdonos neve, ám a pár fotón szereplő napbarnított arcú férfi inkább a disztingvált filmsztár Ráday Imréhez, mint a boksz-orrú Rejtő Jenőhöz hasonlít. Minden más azonban homályos vele kapcsolatban.
Tovább

Szevasz, van nálatok terasz?

április 3., 00:43 Módosítva: 2017-04-04 10:31:52
2904
Erkély ezerféle lehet. A legjobbakra kifér egy ebédlőasztal és egy csomó balkonláda, a kisebbekre épp csak cigizni lehet kiállni. Van, amelyiket virágoskertté alakítanak, és van, amelyik olyan a házon mint a díszzsebkendő a zakó zsebében, amibe ugye senki nem fúj orrot. Vagyis nem használjuk semmire, de jól néz ki. És persze vannak a nyilvános lomtárak, ahová a régi hűtőt, az új hűtő dobozát, meg annak az izének a nyelét tesszük ki, amit ugyan nem használunk semmire, de ki tudja mire lesz még jó egyszer. Viszont annyi biztos, hogy itt a tavasz, és a szerencsésebb városlakóknak, mostantól télig eggyel több szobás lesz a lakása. Kihasználtuk a pompás apropót, és a Fortepan archívumából összeszedtünk egy csomó képet, amelyeken teraszok, erkélyek vagy épp lodzsák vannak. Mindenek előtt tisztázzuk, hogy melyik, melyik, mert sokan keverik a fogalmakat.
Tovább

Ontották a magyar gyárak a hajókat, csak nem nekünk

március 26., 22:15 Módosítva: 2017-03-27 15:37:36
1005

A magyar hajógyártás két legnagyobb központjának, az óbudai és az újpesti, angyalföldi gyáraknak II. világháború utáni történetéről viszonylag kevés alapos, képi és írásos dokumentumokkal alátámasztott összefoglaló érhető el, pedig ha nem is a legdicsőbb, de kétségkívül egyik legérdekesebb szakasza ennek a nehézipari ágazatnak.

A II. világháború után a vesztes oldalhoz tartozó Magyarországnak három jóvátételi szerződést kellett kötnie, összesen 300 millió dollár értékben (plusz 10 százalék felár a nyersanyagra, és 15 százalék a késztermékre), amiből összesen 217,9 millió dollár valósult meg az alábbiak szerint:

  1. 1945. június 15-tól a Szovjetúnióba: 200 millió + 12,92 millió dollárnyi áru ment volna a jóvátételi szerződés szerint. Elszámolási problémák miatt végül külön államközi megállapodásban a Szovjetunió megfelezte a jóvátételi szállítmányokat, így 1948-1953 között körülbelül 134 millió dollárnyi jóvátétel valósult meg. Ebből csaknem 13 millió dollár értéket hajók és úszódaruk képviseltek.
  2. 1946. április 6-tól Csehszlovákiának 30 millió + 1,6 millió dollárnyi áru járt volna. A csehszlovák vezetés is töredékére vitte le a jóvátétel összegét, így 1949-től kb. 4,7 millió dollárnyi hajót építettünk nekik. Ennek ára azonban az volt, hogy a lakosságcsere során jelentős magyar magánvagyon maradt Szlovákiában, ami jogi úton való rendezésétől a magyar fél eltekintett.
  3. 1946. május 11-től: Jugoszláviának 70 millió + 0,7 millió dollár. A Titóval való balhé miatt 1948-ban leálltak a jóvátételi szállítások (addig 20,9 millió dollárnyi tételt szállítottunk le nekik), és amikor újraindultak, elég rosszul járt Magyarország a kamatokkal és a felárral. Megvalósult: 1948-1964 között több mint 79 millió dollár, amiből kb 18 millió dollárnyi volt ipari jellegű tétel.
Tovább

Maga marha, megint rajtam röhög a Központi Bizottság

március 18., 22:37 Módosítva: 2017-03-19 22:56:53
717
Sándor György tizenéves fiúként élte túl a vészkorszakot, majd a Rákosi-rendszer hithű katonájaként vonult be a seregbe. Az 1956-os forradalom után leszerelt, és az akkor induló Esti Hírlap fotóriportere lett. Hat évig dolgozott a lapnál, munkái a kor igazi lenyomatai.
Tovább

Ha a Führer jön, millió kéz intsen neki

március 11., 16:56 Módosítva: 2017-03-12 20:01:43
446
Berlin 1938-ban, az Anschluss napjaiban, két évvel az olimpia után, másféllel a háború előtt. Szép tavasz, horogkeresztbe csomagolt angyalokkal. A világias metropoliszban, melyet a nácik pénzt és energiát nem kímélve igyekeznek éppen saját képükre formálni, mintha senki nem venne tudomást arról, mi történik körülöttük. Egy fiatal magyar ösztöndíjas helyben vásárolt Zeiss Ikonjával járja a várost, és megörökíti, amit lát: utcakép, magyar csárda, antiszemita firkálmány a kirakaton, az egyik kockán Hitler is feltűnik. Fortepan, nagykép a Harmadik Birodalomból.
Tovább

Csavarogtam én sokat

március 4., 23:32 Módosítva: 2017-03-05 22:51:49
725
Ugyan a sziklamászás a közelmúltban lett igazán népszerű sport, a kalandot és veszélyt kereső fiatalok már a múlt század fordulójától másztak a magyarországi sziklákon. Igaz, ekkor a sziklamászás még nem külön sport volt, hanem a hegymászás azon része, ahol különösen meredek részeken kell átjutni. Ezeken a mászó iskoláknak nevezett sziklákon kezdte Drimbe József is. Ő végül maradt a fotózásnál és dokumentálta barátai egyre merészebb mászókalandjait.
Tovább

Békebeli flúgos futam: úttalan utakon a Ferenciek terétől az Oszmán birodalomba

február 25., 19:19 Módosítva: 2017-03-16 12:43:41
267

A Fortepan és a Közlekedési Múzeum közti együttműködés révén mutathatjuk meg olvasóinknak az alábbi fényképsorozatot, amely az 1912-es Budapest-Konstantinápoly Túraúton készült. Az ilyen jellegű extrém hosszú, többnapos megmérettetés abban az időben eléggé elterjedt volt: 1907-ben a francia Le Matin napilap Peking-Párizs között hirdetett meg egy raliversenyt, amelyet egy évvel később követett a New York-Párizs közti túra. Közép-Európában Henrik porosz herceg, II. Vilmos császár testvére honosította meg ezt a fajta rendezvényt: a szerényen saját magáról elnevezett verseny több országot – így 1909-ben Magyarországot is – érintett.

A Magyar Automobil Club, amely 1912-ben megkapta a Királyi cím viselésének jogát (KMAC), 1909-1914 között több hasonló túrát rendezett. Ezek közül is kiemelkedik a "Budapest-Constantinople" túraút, amelyre 1912. június 29 és július 8 között került sor. Az autós túra a Ferenciek terétől indult (itt volt a KMAC székháza, a második világháborúig szinte az összes fontosabb túraverseny innen rajtolt) és az Oszmán Birodalom fővárosa, azaz Isztambul volt a hivatalos cél. A teljes táv 1520 km volt – akadt olyan nap, amikor 450 kilométert kellett megtenni a résztvevőknek. A túra tényleges végállomása a török tengerparti Yalova fürdőhely volt, ahol a túrázók két napon át pihenhették ki a fáradalmakat. A képeken látszik, hogy a 25 résztvevő – akik között akadt svájci, német, osztrák, sőt amerikai is – sokszor úttalan utakon volt kénytelen haladni. A KMAC ilyen módon is népszerűsítette az automobilt, amely akkoriban nagyon ritka látvány volt: a történelmi Magyarország területén az első világháborúig kb. 5000 személy- és teherautomobilt regisztráltak.

Tovább

Városrészek, amikre rá sem ismerünk

február 19., 21:51 Módosítva: 2017-02-21 01:49:41
867

Nem is olyan rég mutattuk be azt a páratlan kincset, amit a Fortepan és a Hungaricana tett közzé amolyan karácsonyi ajándékként: egy csomó, nagy felbontású légi felvétel az 1944-es Budapestről egy interaktív térképre pakolva. A fotózás célja az első angol légitámadás felmérése volt. Talán kevesen gondolták, hogy épp ezek a fényképek maradnak az utolsó tanúi annak a régi fővárosnak, amely néhány hónappal később végleg eltűnt. Decemberi cikkünkben leginkább az ostromról és a képek születéséről esett szó, minket most viszont maga a város érdekel: mennyit változott Budapest azóta?

Annak ellenére, hogy előbb a bombázások sora, majd szörnyű lassan átvonuló ostrom, végül a helyenként ok nélkül pusztító „helyreállítás” is alaposan beleavatkozott a városszerkezetbe, a légi felvételeket nézegetve az embernek az az első benyomása, hogy alig változott valami. Házak jöttek-mentek, de az utcák, a terek, a telkek szinte mindenütt ugyanazok maradtak. Innen föntről, felületesen nézve nem sok minden változott. Ebben annak is szerepe lehet, hogy a leggyökeresebben azok a területek alakultak át, amelyek akkoriban a város szélének – sőt, városon kívüli agglomerációs kistelepüléseknek – számítottak. Az Örs vezér tere környéke például, ahol a semmiből nőtt ki egy forgalmas csomópont és egy hatalmas lakótelep, rajta sincs a térképen, ahogy mondjuk Békásmegyert vagy Káposztásmegyert is hiába keressük rajta.

Tovább

Néma utcák, vágányok, neonvilágításban

február 11., 17:21 Módosítva: 2017-02-12 14:56:47
2937

Neonfény lobban és lehull.
A vizes kőre rácsorog.

(Nemes Nagy Ágnes: Október)

Szinte kiapadhatatan forrása a kádári Magyarországot leíró képeknek Bauer Sándor húszezer negatívból álló hagyatéka. A magyar Távirati iroda, az Esti Hírlap, majd a Vendéglátás magazin negyven évig aktív fotóriportere javarészt a kereskedelmi és vendéglátóipari szektor ábrázolásán dolgozott, színes és fekete-fehér képekből álló munkássága a puha diktatúra fényesre pucolt mindennapjait mutatja meg, ahogy azt a központi propagandacélok megkövetelték.

A Fortepanon órákig böngészhető megunhatatlan Bauer-életmű egyik kissé esetleges, de mindenképp káprázatos szelete az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek Budapestjének utcaképe. Csakúgy mint más világvárosok, a magyar főváros is tobzódott a neonreklámokban a II. világháború előtti évtizedekben, és érdekes módon ebben a szocializmus építése sem okozott visszaesést. A huszadik század második felében, egészen a rendszerváltásig voltak a budapesti utcakép meghatározó vizuális elemei a villódzó nemesgázoktól fénylő, hajlított csöves hirdetések.

A poltikai-gazdasági rendszer, a tervgazdálkodás, a hiánygazdaság, a folyamatos propaganda jellegéből adódóan a neonreklámok gyakran nem igazi, kapitalista értelemben vett reklámok voltak, mivel nem termékeket, szolgáltatásokat reklámoztak fogyasztásra ösztönözve, hanem állami cégek, kis- és nagyvállalatok nevét hirdették, és úgy általában a szocialista életmódot, ideológiát vonták fénylő derengésbe az este leszálltával. Ezek mellett a boltok, vendéglátóipari egységek, éttermek, presszók, bisztrók, cukrászdák is élhettek a lehetőséggel, hogy az állami neonreklámgyártó cégtől (aminek a Szövetség utcában volt a székhelye) neonreklámot rendeljenek, ennek köszönhető, hogy a nyolcvanas évekre több tízezer neonreklám világított éjszakánként Budapesten.

És csakúgy mint a korszak plakátművészete, alkalmazott grafikája, a neonreklámok világa is rendkívül kifinomult volt, a hirdetések tipográfiája, dizájnja vetekedett a szabad nyugati világban látottakéval (jó, mondjuk Las Vegas retinazsibbasztó tobzódásával nem érdemes összevetni), eltűnésükkel kevesebb lett Budapest. Az alábbi Bauer-válogatás ebbe a letűnt korba enged bepillantást, csupa olyan neonreklámot felvillantva, amik mára teljesen eltűntek a főváros utcáiról.

Tovább

Fotóriporter a mentőautó anyósülésén, vér és szenzáció nélkül

február 5., 12:38 Módosítva: 2017-02-06 10:20:05
3136
Urbán Tamás 1983 és 1986 között követte Nikonjával Budapesten és vidéken az Országos Mentőszolgálat munkatársait. Éjjel és nappal, esettől esetig, az anyósülésen kapaszkodva kísérte őket. Néha nemcsak az objektívet, de Prestont, vagyis a „Preston 7512” szirénát is ő kezelte. Mindent gondosan dokumentált, szabályos esetlapot töltött ki magának. Hogy ki volt az orvos, az ápoló, a gépkocsivezető, és mi történt az esetnél, most, harminc évvel később is pontosan tudja.
Tovább

Nyolcadikos koromban lebuktam, mert pornóképet árultam

január 22., 08:33 Módosítva: 2017-01-23 13:43:14
2331
“Nem mondom meg, mi a jó áruház, csak azt mondom, a Corvin rossz. Nem mondom meg, hogy melyik újság a jó, csak azt, melyik a rossz. Nem mondom meg, mit kéne felépíteni, mert belezavarodnék, még önmagamat is tagadom” – vallotta meg érzéseit az egyik csöves az Ifjúsági Magazin hasábjain a nyolcvanas évek legelején. Urbán Tamás képein keresztül mutatjuk be a mindennapjaikat.
Tovább

Ők lejtették vadóc össztáncukat a Fekete Lyukban

január 15., 14:31 Módosítva: 2017-01-16 12:08:50
4174
Ilyenek voltak a rendszerváltás és kora legendás alternatív klubjának főszereplői Urbán Tamás egykori fotóin.

Ma már a Fekete Lyuk is valami olyasmi, mint a budapesti Nirvana-koncert: utólag mindenki törzsvendég volt a rendszerváltás korának ikonikus alternatív klubjában, pedig akkor a Lyukat egy viszonylag szűk szubkultúra látogatta rendszeresen, a nagyközönség azokban az években inkább  lakodalmasrock-kazettákat vásárolt nyakra-főre. Igaz, a Lyukban fellépett egy sereg, akkor vagy később országosan ismertté vált zenekar, megfordult ott a következő két évtized legtöbb fontos alakja az alternatív kultúrában, nem is beszélve a tucatnyi, a Lyuk köpönyegéből kibújó későbbi budapesti klubról. A Lyuk és a korszak néhány meghatározó zenekar Urbán Tamás fotóin.

A Fekete Lyuk a korábbi Ganz-Mávag Vörösmarty művelődési házának pincéjében nyílt meg 1988-ban a 8. kerületi Golgota utcában, amikor már érezhetően lazábban fogta a gyeplőt az állampárt. A klubvezető, Nagy Gyula underground klubot akart, alternatív/rock/punk/dark zenékkel és koncertekkel, és rövid idő alatt a Lyuk lett A Hely a budapesti éjszakában. Bár a Lyukról durva, sokszor túlzó sztorik is keringtek, verekedésekkel, azért a hely nem erről szólt a visszaemlékezések szerint: "Elfogadottá vált, hogy akinek kedve tartja, az asztalon vagy a földön feküdhet, a közönség gyakran lejtette vadóc össztáncát, a pogót. Egy laza, több százas társaság számára, ha prüdériájától kellőképpen megszabadult, a Lyuk-as magatartás csöppet sem formabontó" - büszkélkedett egy korabeli interjúban Nagy Gyula.

A Lyuk még a kilencvenes évek első felében is a város vezető klubjai közé tartozott, de addigra már volt számos új hely a budapesti éjszakában, a Rockokótól kezdve a Saigonon át a Night Oilig. A Fekete Lyuk egyeduralma megszűnt, bár a hely hosszabb szünetek után még az évtized végén is működött, csak éppen már addigra többször is átkeresztelték. Urbán Tamás fotóin néhány hangulatkép a klubból, és jó néhány kép az ott gyakori vendég zenekarokról. Utólag nem sikerült mindenkit azonosítani, de aki felismeri magát vagy mást a fotókon, az bátran jelezze nekünk!

Tovább

Alig hittünk a szemünknek

január 8., 15:53 Módosítva: 2017-01-09 14:33:06
709
Csodásan indult az év a Fortepan életében, az olvasók segítségével nyolc helyszínt azonosítottunk be a múlt heti fejtörőnkből. Ezek többé már nemcsak tippek, hanem a roppant szigorú szerkesztői próbát is kiállták – bátran állíthatjuk: tudjuk, hol készültek a képek. Alig hittünk a szemünknek, de kizárólag konstruktív hozzászólások érkeztek, nem volt semmi trollkodás, olvasóink komolyan vették a feladatot. Sokan hagyatkoztak gyerekkori emlékeikre: volt, aki szemben lakott, mást pedig tejért küldtek a szomszédos boltba. Pont az egyik kisboltnál még egy másik, rafinált bűntény gyanúja is felmerült, de lehet, hogy csak egy pletyka volt. Egyik megfejtőnk egy negyvenes évekbeli légi felvétel felhasználásával a környező kémények elhelyezkedése alapján lőtte be a pontos helyszínt. Személyes kedvencünk az az olvasó, aki a hentesüzlet kirakatában tükröződő cégérről, az előző tippeket figyelembe véve kereste elő az üzletlánc telephelyeinek címét egy 1967-es kártyanaptárról, majd pontosított ügyesen. Bravó, ez igazán szép volt! Természetesen a gratuláció mindenkinek jár, és köszönjük a segítséget!
Tovább

Felismeri, hol készültek ezek a képek?

január 1., 08:36 Módosítva: 2017-01-02 07:21:28
301
Egy dolog biztos, ezeken a helyszíneken bűncselekményeket követtek el. A másik dolog, amit még tudhatunk, hogy a képek Budapesten készültek, és a Fortepan a BRFK helyszínelőinek felvételeiből idén publikált 700 képes válogatásában szerepelnek. Még egy titkot elárulunk, de azt már nem a képekről: létezik egy lista, a Fortepan szerkesztőtársainak a listája, ahol ezeket a képeket a legidegesítőbb, nem megtalált képeknek hívják. Volt már ünnepi fejtörőnk, sok sikeres, valódi megfejtéssel. Nincs is annál jobb, mint a szilveszter utáni értelmetlen bambulást valami izgalommal töltsük meg. Ha tud valamit ezekről a képekről, helyszínekről, segítsen, írja meg, de csak azokat a megoldásokat fogadjuk el, amiket bizonyítani is lehet. És egy egész friss hír: néhány képnél a kerületet sikerült megnevezni, ott be is írtuk. Kalandra fel, elő a régi fényképekkel, térképekkel, emlékfoszlányokkal! A megfejtéseket ide várjuk.
Tovább

Fagyos telek és tavaszi olvadás: a katolikus egyház Rákosi és Kádár korában

2016. december 25., 16:57 Módosítva: 2016-12-26 18:58:52
286
A Hámori Gyula-hagyatéknak egy hónappal ezelőtt újabb része került fel a Fortepanra, benne az ötvenes évek katolikus egyházi életének pillanataival. Az újjáépítés-újrakezdés éveiben készült esküvői felvételek és a budapesti ortodox zsidóság hétköznapjait bemutató fotók után most az ötvenes évekbeli katolikus karácsonyok és hétköznapok képeiből válogattunk. Hámori a Katolikus Papok Országos Békebizottságának kiadásában megjelenő A Kereszt (1950–1956), majd a Katolikus Szó (1956–1990) fotósaként készítette a következő anyagot. Nyomtatásban az egyház lelkes, rendszerrel együttműködő arca jelent meg, az egyház mindennapi arca a fiókban lapult.
Tovább

Amerika, ahol igazán történnek a dolgok

2016. december 17., 21:01 Módosítva: 2016-12-21 01:08:35
649
Jávor Istvánt ma dokumentumfilmesként ismerjük, de fotósként kezdte, és egészen véletlenül: Érettségi után, hogy ne vigyék el rögtön katonának, lépnie kellett valamit, és éppen a Fényképész Szövetkezethez tudott bejutni. Ott megtanulta a szakma alapjait a gyerekfotótól a riportig, az exponálástól az analóg retusálásig, és nagyon megszerette az egészet. A szakiskola után Ragályi Elemér segítségével a Filmgyárba került, ahol 1973-87-ig számtalan magyar játékfilm standfotósa volt, maradék idejében pedig a valóságot fényképezte. Válogattunk már korábban az Indexen a Kárpátalját és a Taurus gumigyárat bemutató sorozataiból, most pedig élete első, meghatározó amerikai útjáról készült fotóit szemlézzük.
Tovább

Rákosi hadnagya nejlonharisnyában

2016. december 11., 15:43 Módosítva: 2016-12-12 14:21:32
242
Téli séta a katonatársakkal, az utolsó keményvonalas május 1. a forradalom előtt, nyaralás, intim fotó a Néphadsereg egyik hadnagynőjéről – lomtalanításon bukkantak elő azok a fotók, amelyek ismeretlen szerzője a Rákosi rendszer támaszainak hétköznapjait örökítette meg. Olyan katonatisztekét, akiknek a nagy fekete autó a nyaralást, nem pedig az Andrássy út – vagyis Sztálin út – 60-at jelentette. Igaz, a ÁVH világában sosem lehetett tudni, kiből lehet a nép ellensége.
Tovább

Ilyen lenne egyetlen képben a XX. század

2016. december 4., 00:15 Módosítva: 2016-12-04 23:19:46
598
Ofner Károly albumai néhány évvel ezelőtt egy pincéből kerültek a Magyar Zsidó Levéltár polcaira, majd a Fortepan archívumába. A harmincas években Ofner a Richter Gedeon Rt. építészeként gyógyszeripari létesítményeket tervezett, és családjával beutazta Európát. 1939 nyarán, szinte pillanatokkal a második világháború kitörése előtt jártak Lengyelországban, elkapva a hamarosan már nem létező ország utolsó, látszólag mit sem sejtő mozdulatait. Most először a Fortepan Nagykép történetében egyetlen fotót választottunk az Ofner-hagyatékból. Egyetlent, amelyben mégis benne az egész XX. század: a kultúrpápa Révai József testvérének, Emilnek családi fotója végezetesen sűríti magába a múltat.

1939 nyara, egy kellemes délután emléke Varsóból. A bal szélen ülő hölgy a látogatóba érkező Ofner Károlyné, mellette lánya. Az elegáns férfi a Richter rt. varsói kirendeltségének vezetője, Révai Emil. Ha ismerősek a vonásai, az nem a véletlen műve: az ötvenes években öccsének, Révai Józsefnek arcképe alatt nemegyszer görnyedtek elvtársak és pajtások a felvonulások alatt. A gyerekét fogó anya Révai Emil felesége, Tiertsch Rózsi. 1933-ban, lengyelországi kiküldetésük előtt kötöttek házasságot Budapesten. Péter, a kisfiúk 1937 novemberében már Varsóban született.

Mosolygó arcok néznek a kamerába, a következő és még sok-sok idilli nyár eljövetelébe vetett bizonyossággal. Pontosabban eszükbe sem jut, hogy világuk pár hónapon belül kifordul a sarkából, és ők a porba hullanak, zsidó származásuk miatt kartonra gépelt sorok és számok lesznek vagy eltűnnek jel nélkül, mint cipőik nyoma a kerti homokban.

Most még ér, most még számít, hogy úrinő térdet takaró szoknyát és decens gyöngysort visel, lábat nem keresztez és egyenes tartással ül a kényelmetlen nyugszékekben is, kisgyerekre világos ruhát ad és kunkori fürtöket gondosan fésül. Most még keretet ad a polgári világ a létezésnek.

De szeptember elsején kitör a második világháború: Németország megtámadja Lengyelországot, mely hetekkel később már nincs többé. Ofnerék ekkor már ismét Budapesten vannak, de Révaiék Varsóban maradtak.

Miért? Révai Gábor Bemutatkozásaim története című könyvében azt írja, Emilt állítólag előre figyelmezették a testvérei a veszélyre és könyörögtek, hogy jöjjenek haza. Ám húga, Emma szerint „ő nem akarta otthagyni a zsíros állást. Beledugta a kezét az arannyal teli korsóba, felmarkolta az aranyat, de a keze beszorult.”

Tovább

A nagy Asboth-svindli

2016. november 28., 20:13 Módosítva: 2016-11-29 11:12:59
359
A közlekedési múzeum egyik idáig feldolgozatlan hagyatéki dobozából került elő egy köteg rendkívül izgalmas, huszadik század eleji fotó, amelyek az itthon széles körben a magyar repülés egyik úttörőjének, a helikopter világszerte ismert, elismert feltalálójának tartott Asboth Oszkár munkájába engednek betekintést. A most megismert fotódokumentumok azonban más képet rajzolnak Asbothról.
Tovább

Felismeri a hetvenes évek eltűnt Budapestjét?

2016. november 19., 15:27 Módosítva: 2016-11-20 13:41:38
2730
A késő hetvenes évek megkopott pompájú Budapestje elvarázsolta az ifjú művésznövendéket, Makovecz Benjamint, aki fotók ezrein örökítette meg a várost. A képekről egy ismerős, de ma már nem létező világ néz vissza ránk.
Tovább

Urológusnak készült, de jött a nagy háború

2016. november 14., 00:46 Módosítva: 2016-11-14 21:50:38
353
Teljesen véletlenül kerültek elő azok a képek, amik egy, az 1910-es évektől Kolozsváron dolgozó urológiai sebész első világháborús kényszerpályáját mutatják meg. Steiner Pált nem a harctéren, hanem a hátországban ragadta el az első világháború forgataga, sebészként számos sebesültet kellett ellátnia, és egy részüket le is fotózta a kezelés különböző stádiumaiban.
Tovább

Ilyen volt a magas élet, a 30-as években

2016. november 5., 23:29 Módosítva: 2016-11-07 10:50:09
3612
Vitorlások az égkék Balatonon, mosolygó feleség, vadászat vizslákkal, magas élet - mintha csak az Instagramon járnánk, pedig Ember Károly színes fotói a 30-as években készültek. Az orvos egyszerűen azt fotózta, amitől boldog volt. A barátokkal töltött nyarak és a nagypolgári család emlékezete a szintén fotós unokája, Ember Sári munkáiban is visszhangzik; idén tavasszal zárta le a három generáció óta meghatározó körúti lakás történetét.
Tovább

Hát így vagyunk mi ketten: te meg én, két ember az élet szigetén

2016. október 30., 00:47 Módosítva: 2016-10-31 12:00:59
526
A nyolcasi félsoról, színésznői ambíciókkal induló Záray Márta (1926-2001) és a gyermekkórusban suttogásra intett, gépipari technikumban végzett Vámosi János (1925-1997) az ötvenes évektől alkottak párt a színpadon és a magánéletben is. A közös csaknem 50 év sikerek mellett tele volt hullámvölgyekkel, csalódással és mellőzöttséggel. A hatvanas években az Orsó utcai otthonukban és a stúdióban készült Hunyady József-fotók is egy ilyen válságkorszak képei lehetnek. A beat-forradalom háttérbe szorította a Záray-Vámosiék által képviselt „dallamos tánczenét”, és bár továbbra is koncerteztek és turnéztak – nem ezek voltak a legszebb éveik. Záray Márta a legtöbb, ebből a korszakból származó fotót összetépte, csak mementóként hagyott párat.
Tovább

Girbegurba fejfák a játszótéren

2016. október 23., 23:53 Módosítva: 2016-10-24 12:33:51
294
Több fotógyűjteményben is maradtak fent felvételek azokról az ideiglenes sírokról, amelyekbe 1956 október-novemberében földelték el a forradalom áldozatait. Szabadságharcosok, civilek, járókelők, nemzetőrök, katonák - a holttesteket sokszor hetekig nem lehetett rendesen eltemetni. Ideiglenes sírok, gyorsan elföldelt halottak: 1956, Fortepan, nagykép.

Már csak közegészségügyi okokból is tenni kellett valamit, de az utcasarkon, parkokban, a gangos házak belső udvarán álló rögtönzött sírok az egyéni és a kollektív gyász és emlékezés spontán helyszínei is lettek. Az azonosítatlan áldozatok fölött név nélküli fejfa nemzeti szalaggal átkötve, másokon név, néhol fénykép is - ha már az örök nyugalom nem adatott meg nekik, legalább arra a néhány hétre, amíg nem exhumálták és temették el őket újra.

A Fortepanra is több ilyen kép került fel különböző albumokból és adományozóktól, de ezek nem csak távoli történelmi emlékek. Segítségükkel némi képet kaphatunk a város valós történetéről is, és arról, hogy mit jelent kicsit konkrétabban például a “véráztatta” kifejezés.


De vannak, akiknek a Fortepan képei sokkoló személyes felfedezést is jelentettek. Amikor Mink András történész (kutatási területe a Kádár-rendszer) meglátta az alábbi fotót, neki ez egészen mást jelentett, mint egy amúgy önmagában is erős kordokumentum. A képen a Petőfi-híd pesti hídfőjét láthatjuk valamikor november elején, a síron virágok és rögtönzött kettős fejfa, rajta girgbe-gurba betűkkel felvésve két név: Metz György és Radó Gyula. A név, a helyszín és az életkor alapján nem lehetett kérdés: az internetes böngészés a kutatót saját nagyapjának ismeretlen sírjához vezette.

Tovább