Az ő kezükbe tette a sorsát a kormány

Húsz-harminc ember gyűlt össze tavaly november 13-án az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Zrt. Váci úti épületének egyik tárgyalójában. Az autópályákat üzemeltető állami társaság ekkor hallgatta meg az útdíjtender egyik pályázóját, egy konzorciumot. A csapatot egy több tízmillió előfizetővel rendelkező kínai távközlési cég, a CITCC vezette. A konzorciumnak egy ismertebb magyar informatikai vállalat, a Synergon Nyrt. is tagja volt.

A tárgyaláson mégsem ők, hanem egy viszonylag ismeretlen, kis cég vezetője beszélt a legtöbbet. A céget, amely szintén tagja volt a konzorciumnak, i­-Cell Kft.-nek hívták, a vezetőjét pedig Emőri Gábornak. Emőri a megbeszélésen többször is felemelte a hangját, és egy teljesen más megoldás mellett érvelt, mint amit az állam kitalált.

Óránként 17,8 millió

A tender esélyesének még decemberben is a kínai-magyar konzorciumot tartották. A Synergonban részesedése volt egy Fidesz-közeli üzletembernek, Töröcskei Istvánnak, a CITCC részvételével pedig összejött volna a kormány által régóta remélt első komolyabb kínai–magyar üzlet. Nagy pénzekről volt szó, az állam 42 milliárd forintot szánt arra, hogy kiépüljön egy olyan informatikai rendszer, amely lehetővé teszi az autópályákat, illetve a főutakat használó teherautók megadóztatását. Ebből fél év alatt 75 milliárd, hetente 3 milliárd, óránként 17,8 millió forint folyna be az államkasszába. Az idei költségvetés nehezen lenne tartható, ha kiesne ez a pénz.

Januárra úgy tűnt, mindebből nem lesz semmi. A kínaiak meggondolták magukat, és kiszálltak, majd a tendert decemberben megnyerő Getronics is visszalépett (mondván, a versenytársai megzsarolták). Az állam a tervezett bevételek miatt ragaszkodott a rendszer július elseji elindításához. Az év elején újra kiírtak egy pályázatot, ezt azonban nemzetbiztonsági okokra hivatkozva titkosították. Ebben szerepe lehetett annak, hogy a határidőt mindenképpen tartani akarták, egy speciális eljárással pedig gyorsabban lehetett kiválasztani a győztest. Mivel a megismételt eljárás titkos volt, nem lehet tudni, hogy milyen szempontok alapján böktek rá a győztesre. Április végén annyi került nyilvánosságra: körülbelül 20 milliárd forintért az i­-Cell Kft. végezheti el a munkát.

Eljött tehát annak a kis cégnek az ideje, amely a határozottságával már feltűnt a kormányzati terveket kísérő állami alkalmazottaknak. Az Index arra volt kíváncsi, honnan érkezett a cég, mivel foglalkozott korábban, milyen kapcsolatai voltak. Az információgyűjtést nehezítette, hogy mivel a pályázatot titkosított eljárással bonyolították le, így az ügyet közel ismerőknek titoktartási szerződést kellett aláírniuk. Akik mégis hajlandóak voltak beszélni, a legtöbb esetben nevük elhallgatását kérték. A különleges eljárásra hivatkozva nem kívánt nyilatkozni az Indexnek az i-Cell Kft., az útdíjrendszert felügyelő Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) pedig három héten keresztül semmilyen formában nem reagált a megkeresésünkre.

Kellenek a jó kapcsolatok

„Mintha a nézőtérről behívtak volna valakit a focipályára, hogy ő rúgja tizenegyest” – érzékeltette egy nagyobb informatikai vállalat munkatársa, hogy mennyire meglepő volt az i-Cell helyzetbe hozása. Az uniós tagállamokban kivétel nélkül olyan társaságok építették ki a rendszert, amelyek már foglalkoztak hasonlóval, az i-Cell viszont ismeretlen volt, korábban nem nyertek jelentősebb állami tendereken. Ráadásul jóval kisebbek is azoknál a szereplőknél, amelyek a korábbi útdíjpályázaton indultak. (Tavaly a T-Systems 54 milliárd, a Getronics 4,8 milliárd forint árbevételt ért el, az i-Cellnél ez az összeg 364 millió forintot volt). Hogy eshetett egy ilyen méretű cégre a választás? A kérdés megválaszolásához akkor juthatunk közelebb, ha megnézzük, hogy zajlanak az informatikai tenderek.

Az állami tisztviselők általában már a pályázati anyagok összeállításakor bedobják azoknak a cégeknek a nevét, amelyek biztosan el tudják végezni a munkát – mondta az Indexnek egy állami tendereken rendszeresen induló, ismertebb informatikai vállalat egyik vezetője. Nem féltétlenül a lehetséges visszaélések miatt, inkább azért, mert általában jóval kevesebb idő és pénz van, mint amennyire szükség lenne egy adott munka elvégzéséhez. Egy ilyen környezetben pedig természetes, hogy a személyes, az üzleti, illetve a politikai kapcsolatok felértékelődnek. A forrás szerint így szinte elképzelhetetlen, hogy egy titkosított beszerzésnél ne játszottak volna szerepet a politikai kapcsolatok.

A hazai informatikai piacon általában két vállalatot szokás emlegetni jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkező cégként, a Tigrát és a Fornaxot. A Vertán György tulajdonában álló Tigra-csoport a Figyelő korábbi cikke szerint a kormányváltás után átvilágításokat végzett különböző kormányzati szerveknek, az állam az ő közbeiktatásával vásárolta fel a választási informatikai rendszert kifejlesztő IdomSoft Zrt.-t. Részt vettek az útdíjas fejlesztésben is: az autópálya-kezelő tavaly nyáron 1,3 milliárdos tanácsadói szerződést kötött két céggel, ezek egyike a Multicontact Consulting Kft., amely egyik tulajdonosának, Szmodics Zsoltnak az érdekeltségébe tartozik a Tigra-csoport egyik tagja, a Tigra Copy Kft.

Rövidnadrágban nem tárgyalnak

A távközlési, pénzügyi informatikával foglalkozó Fornax neve meglehetősen ritkán bukkan fel (egy tavaly év végi hír szerint egyébként 1,4 milliárdért ők építhetik ki az országos vagyonkatasztert). A cég tulajdonosát, Balásy Bulcsút ismerői olyan konzervatív beállítottságú üzletembernek írták le, aki azt is szóvá teszi, ha tárgyalópartnere a nyári kánikulában rövidnadrágban jelenik meg.

A Fornax az e-útdíjas történetben a pályázói oldalon jelent meg, kétszer is: az első, még nyilvános tenderen az osztrák tulajdonú Kapsch alvállalkozójaként indult. Majd az Index több forrásból is megerősített információi szerint az i-Cell mellett őt hívták meg a titkosított eljárásra. Úgy tudjuk, jóval drágább, komplexebb ajánlatot tett le az asztalra, mint amennyit az állam a projektre szánt.

A céget közelről ismerő forrás arról beszélt az Indexnek: a Fornaxszal nemcsak az ár miatt nem számolt komolyan az állam, hanem azért sem, mert már ősszel sem vállalta a júliusi határidő betartását (más országokban erre jóval több idő kellett: Németországban 2,5 évig, Szlovákiában 8,5 hónapig tartott a rendszer kialakítása). Információink szerint a cég sem számított arra, hogy őket választják ki a munkára. Az ügyben kerestük a Fornaxot, ők azonban nem kívántak nyilatkozni.

Beszélgetőpartnereink szerint nem meglepő, hogy a piacról eddig is megélő, jó nevű cégek nem vállalták azt a kockázatot, ami egy rohamtempójú fejlesztéssel járt volna. Többek között azért, mert egy rosszul összerakott rendszerrel eleshetnek számos későbbi zsíros megrendeléstől. (A félelmeiket részben igazolta, hogy az útdíjszedő rendszer, a HU-GO az indulás napján, július 1-jén több órára leállt, néhány helyen kilométeres sorok alakultak ki, a fuvarozók pedig a következő napokban is komoly problémákra panaszkodtak; az Állami Autópálya Kezelő a zavart azzal magyarázta, hogy túlterheléses támadás érte őket).

A passzátszél

Ha az ismert piaci szereplők nem akartak indulni, olyan vállalkozóra volt szükség, aki ilyen jellegű félelmek ellenére is hajlandó belevágni a munkába. Ez pedig az i-Cell egyik alapítója és vezetője, Emőri Gábor volt. Az 1965-ös születésű Emőri karrierje az 1990-es évek elején az irodatechnikai eszközökkel foglalkozó Kontraxnál indult. (A cég neve onnan lehet ismerős, hogy a kilencvenes években a Friderikusz show rendszerint azzal a hirdetéssel indult, hogy „Ez a műsor nem jött volna létre, ha nincs a Kontrax”.)

A Dicső Gábor vállalkozó érdekeltségébe tartozó cég csődje után Emőri számára egy 1995-ös finnországi utazás jelentette a fordulópontot, itt találkozott először olyan mobilkommunikációs technológiákkal, amelyeket adatátvitelre használtak. Ez vezetett 1998-ban az i-Cell megalapításához, amelyet Emőri a baráti társaságával együtt hozott létre. A cég nevét nem angolosan „ájszellnek”, hanem „icellnek” ejtik, amiből az „i” betű az internetre, a „cell” pedig a mobiltelefonos technológiára utal.

„Ő fújta a passzátszelet” – mondta a cég egyik korábbi munkatársa arra célozva, hogy a társaságban kezdettől fogva meghatározó szerepe volt Emőrinek. Bár csak 2004-től ügyvezető, stratégiai kérdésekben mindig az ő szava döntött, amiben az is közrejátszott, hogy családi vállalkozásán (az E-Milorg Kft.-n) keresztül folyamatosan meghatározó részesedése volt a cégben. Ismerősei szerint Emőri határozott, energikus ember, aki mindig szeretett volna még többet elérni. Egyik volt munkatársa jellemző történetként mesélte, hogy a cég indulása utáni években Emőrinek egy külföldi tárgyalás során az is fontos volt, hogy egy jó nevű hotelben szálljon meg.

Jól választ

Az üzletember az ismerői szerint nemcsak a szállodáit választotta meg körültekintően, hanem a személyes és üzleti kapcsolatait is. Az egy ideig az érdekeltségébe tartozó Első Mobilfizetés Elszámoló (EME) Zrt. korábbi igazgatósági tagja, Szőke Pál például tavaly néhány hónapig a nemzeti mobilfizetési rendszerért felelős miniszteri biztos volt (az EME-üzletről később még írunk), és most i-celles email címen lehet elérni.

Emőri ismerősei szerint az üzletember emellett maga is szokta emlegetni, hogy jó kapcsolatokat tudott kiépíteni, baráti viszonyt ápol a Fidesz gazdasági hátországához sorolt üzletemberekkel. Szintén volt üzleti kapcsolata Pintér Sándorral: a mostani belügyminiszter korábbi érdekeltségébe tartozott az a budapesti XIV. kerületi ingatlan, ahol az i-Cell székhelye van. Igaz, bár találkoztak néhányszor, nem alakult ki köztük baráti viszony, Pintér a Belügyminisztériumon keresztül közölte is, hogy semmilyen formában nem lobbizott az i-Cell érdekében.

A Fradi és a mobiltechnológia

A körülbelül 25 embert foglalkoztató i-Cell 1998-ben olyan mobilkommunikációs technológiák fejlesztésébe fogott, mint a flottakövetés vagy a mobilparkolás. Komoly lökést jelentett a cég számára, hogy 2000 decemberében befektetőként megjelent a társaságban egy amerikai kockázatkezelő, a Hungarian Innovative Technologies Found (HITF), amely kifejezetten olyan kis magyar technológiai cégeket keresett, akikbe a jelentős kockázat miatt csak kevés piaci szereplő fektetne be. A következő években a HITF meghatározó tulajdonos lett, közel 30 százalékos részesedéssel. Emőri családi vállalkozásának, az E-Milorgnak ekkor közel 20 százalékos tulajdonrésze volt, mellettük magánszemélyek voltak még a cégben, köztük Dámosy Zsolt, akit 2006-ban választottak meg a Fradi elnökének.

A HITF képviseletét ellátó Berszán Ferenc az Indexnek azt mondta: az i-Cell jó szakemberekkel rendelkezett, piaci sikereket ért el. Az i-Cell igazi erőssége az volt, hogy termékeit a piaci igényekhez tudta alakítani – mondta. Berszán szerint azonban a cég mégsem nőtt olyan mértékben, ahogy szerették volna. A társaság által kifejlesztett technikáról azt mondta: nem volt egyedi, egy bizonyos tudással rendelkező, szoftverfejlesztő csapat meg tudta csinálni. (Berszán, illetve a HITF ezekben az években jelen volt a képfelismerő szoftverekkel foglalkozó ARH Informatikai Zrt.-ben is, amely az údíjas fejlesztés során az i-Cell alá dolgozott be. Az ARH-ról ebben a cikkünkben olvashat részletesebben.)

Az i-Cell az elsők között kezdett el Magyarországon flottakövető rendszerekkel foglalkozni. A teherautókba, kamionokba szerelt flottakövetőket a fuvarozó cégek arra használják, hogy ellenőrizzék, merre járnak az autóik. Így könnyebb az útvonaltervezés is: ha útközben befut egy újabb fuvar, tudják, melyik autó van hozzá a legközelebb. A rendszer gps segítségével határozza meg a kamion helyzetét, majd az információt mobiltechnológiával továbbítja a fuvarozócéghez. A cégbírósági adatok szerint a társaság 2001-ben 45 millió, 2002-ben 7 millió forintot költött az i-Fleet nevű rendszerének a kifejlesztésére, 2004-ben a 190 milliós árbevétel közel fele ennek értékesítéséből származott. A társaságnak így hamarosan 80 százalékos piaci részesedése lett, a Hungarocamion 1200 autójában például az i-Cell eszközeit használták.

Fürst és a parkolás

A 2000-es években a cég számos fejlesztéssel (például sms-alapú repülőjárat-információs rendszerrel) próbálkozott, a legizgalmasabbnak azonban a mobilparkolás ígérkezett. A rendszer a körülményes utcai automatás parkolást váltotta ki, mégpedig úgy, hogy a regisztrált ügyfelek a parkolás kezdetekor, illetve a végén megcsörgetnek egy megadott számot. Az így kiszámlázott díjat az ügyfelek által előre befizetett összegből vonják le.

A cég eleinte sikeresen házalt a termékkel: 2002-ben a XIII. és a IX. kerületben, valamint a főváros néhány frekventáltabb szakaszán (például a Nagykörúton), majd 2004-ben nyolc vidéki városban is bevezették a rendszert. Az önkormányzatokkal azonban nehéz volt megállapodni, ráadásul komoly pénzeket sem hozott az üzlet (2004-ben például csak 7 milliót), a cég vezetői ezért 2005 végén úgy döntöttek, hogy 50 millió forintért megválnak az i-Parking nevű fejlesztésüktől.

A vevő az ugyancsak mobilparkolással foglalkozó Első Mobilfizetés Elszámoló (EME) Zrt. volt. A cég nem volt ismeretlen az i-Cell számára, a társaság 2005. áprilisi létrehozásában Emőri is részt vett. Az EME Zrt. többségi tulajdonosa egy Emőrihez köthető társaság (az IntENgine Kft.) volt, székhelye megegyezett az i-Cellével. Az EME Zrt. vezetése 2006 tavaszán úgy döntött, hogy a cég részvényeinek 70 százalékát eladják a budapesti parkolási piac meghatározó szereplőjének, a Centrum Parkoló Kft.-nek. A társaság vezetésében Emőri mellett megjelent Fürst György, a Centrum későbbi ügyvezetője is, aki akkor a VI. kerület MSZP-s alpolgármestere volt (Fürst jelenleg másodrendű vádlott abban a perben, amely egy Andrássy úti ingatlan áron aluli eladása miatt indult). Emőri és Fürst 2007 októberéig dolgozott együtt: Emőri ekkor kiszállt az EME Zrt.-ből, és a Hungária közből is elköltözött a mobilfizetéssel foglalkozó cég.

Egy i-celles forrás szerint Emőri nem ápolt túl jó kapcsolatot Fürsttel, sőt a volt szocialista politikusnak szerepe volt abban, hogy távozott a cégből. Minderről Fürstöt is szerettük volna megkérdezni, az EME jelenlegi vezetője azonban munkatársán keresztül azt közölte, hogy nem kíván nyilatkozni.

Bárki tud házat építeni

Emőriék a parkolásüzemeltetéstől a különböző zavaros ügyek miatt (például nem volt átlátható, hogy bevételekből mekkora összeg jut az egyes kerületeknek) távol tartották magukat. Az i-Cell nettó árbevétele az elmúlt években így nem lépte át a félmilliárd forintot, 2008-ban például mindössze 6,7 millió forint profitot termelt a cég. Az amerikai kockázatkezelő alap 2007 januárjában kiszállt, azóta a cég Emőri többségi tulajdonában van. A terjeszkedésnek az is gátat szabott, hogy a flottakövető üzletág, amely a cég fő profilja maradt, nem egy óriási piac, a szektor éves árbevétele 10 milliárd forint alatt van. Az évek során az i-Cell piacvezető szerepét pedig átvette az ugyancsak magyar tulajdonban álló Webeye.

Ilyen előzmények után vágott bele az i-Cell az útdíjas fejlesztésbe. A társaság azt is elérte, amiről Emőri már novemberben beszélt: teljesen másfajta rendszer épül ki, mint amit az állam tervezett. A korábbi koncepció szerint a fejlesztő cégnek 280 ezer úgynevezett fedélzeti egységet kellett volna beszereznie, amelyeket a teherautókon helyezték volna el. A mobiltelefon nagyságú eszközök jelzései alapján számlázták volna ki a fuvarozó cégeknek, hogy a megtett út alapján mekkora összegű díjat kell fizetniük. Emőri viszont azzal érvelt, hogy nincs szükség új eszközre, a teherautók többsége úgyis fel van szerelve flottakövetőkkel. Abban hogy a kormány elfogadta ezt az érvelést, az is szerepet játszott, hogy így a projektre szánt összeg 42 helyett 20 milliárd forintra csökkent. (A többi uniós tagállamban azért használnak mégis fedélzeti egységet, mert azt kifejezetten az útdíjhoz fejlesztették ki, így a flottakövetővel szemben sokkal megbízhatóbb.)

„Bárki fel tud építeni egy házat, de aztán az első átalakításnál előjönnek azok a problémák, hogy pont ott van a tartófal, ahova egy ajtót akarnak vágni” – mondta egy nagyobb informatikai vállalat egyik vezetője. A hasonlattal arra utalt, hogy más országokban azért nagyvállalatok (Kapsch és a T-Systems) rakják össze a hasonló rendszereket, mert van tapasztalatuk, így tudják, milyen buktatói vannak a fejlesztésnek. Az i-Cell viszont nem csinált ilyet, így nem tudja előre kalkulálni a problémákat – mondta. Az i-Cell azonban óriási eredménynek tartja, hogy két és fél hónap után elindult a rendszer, a cég vezetői nem értik, hogy a sajtó miért az indulási zavarokra koncentrál, ahelyett, hogy sikertörténetről számolna be. Ráadásul egy hónap alatt 14 milliárd forint folyt be az útdíjból, vagyis tarthatónak tűnik a fél év alatt várt 75 milliárd forintos bevétel. Emőri így ma is pont olyan magabiztos lehet, mint azon november közepi találkozón.